Jobb később, mint soha

Sok olyan lehetőség adódik az életben, amit nem szabad kihagyni. Az embereknek nem mindig van kedvük ott lenni egy eseményen, elmenni bulizni vagy hasonló. Nekem sem mindig volt kedvem, de visszagondolva rájöttem, hogy talán kár volt nem élni minden alkalommal.

 

A líceumi években sokan vannak úgy, hogy nem tudják eldönteni, hétvégén elmenjenek valahova vagy sem. Én is sokat gondolkodtam mindenen abban az időben. Bárhova és bármikor hívtak, a válasz mindig nemleges volt. Én sem tudom, miért, talán kissé elzárkóztam minden elől. Alapból csendes természetű vagyok, de mindig is tudtam, hogy van egy nagyon bulizó énem, csak sohasem engedtem azt szabaddá. Pedig nem szabad kihagyni azokat a lehetőségeket, amiket az élet vagy egy adott helyzet nyújt. Akkor, ott nem tűnik így, de később rádöbbensz, hogy kár volt mulasztani. Persze vannak fiatalok, akiket ez nem érint, akik ezeket az időket maximálisan kihasználják, talán túlzásokba is bocsátkoznak, ez a cikk most nem nekik szól. Olyanoknak szól, akik idejük nagy részét egyedül töltik ahelyett, hogy szocializálódnának, mint ahogyan én tettem. A líceumban töltött éveket arra is használhatnák, hogy életre szóló barátságokat kössenek. Na de ha az ember nem megy sehova, akkor nincs ahogy barátokat szerezzen. Szerencsémre voltak olyanok, akik nem engedtek el akkor sem, ha mindenre nemet mondtam. Felejthetetlenek voltak a líceumban töltött évek, de még felejthetetlenebb lehetett volna, ha mondjuk én is tettem volna érte. Kicsit bánom, hogy mindent kihagytam, legfőképpen a diáknapokat, amit a Kolozsvári Magyar Diák Tanács (KMDT) szervez. A bulizás, élményvadászat nem jelenti azt, hogy az iskolát teljesen kizárjuk. Mindent csak mértékkel. Őszintén , kinek árt néha egy kis bulizás? Nekem ezt a kérdést csak egyetemistaként sikerült megfogalmaznom, de legalább időben: jobb később, mint soha.

fotó: unsplash-logoKinga Cichewicz