„Különc lennél. Okoskodó. Bolond. Begubózol a kanapé szélére egy pokrócba tehát."
Bartok Barbara

Mondanod kellene valamit. Meg kellene szólalnod. De fogalmad sincs, hogyan tedd. Megannyi dologról, problémáról fejtetted ki a véleményedet már. És megannyi hátravan még. Kavarognak a fejedben a gondolatok. A világ rengeteg pontján látod, hogy problémás, véleményed is van talán, változtatnál, hirdetnéd az igét, osztanád az észt, de kötnek a korlátok. Mások korlátai, a saját józan eszed korlátai. Mondanád: nem jó, hogy háborúzik a világ. Nem jó, hogy háborúznak a családok. Nem tetszik neked, hogy nincs elfogadás, önfeláldozás, szeretet. Nem hiszed, hogy az anyagiak a legfontosabbak, azt meg főképp nem vallod, hogy keresztbe kellene tenni másnak saját magadért. Elmesélnéd, mennyire szomorú, hogy ilyen nagyon kiaknázzuk a Földet, nem vigyázunk rá, nem gondolunk a jövőre, sem másra, csak saját magunkra. Beleordítanád egyes emberek fülébe, vegyék észre magukat, milyen szinten rasszisták, mennyi sztereotípiát állítanak fel, ordítanád, hogy ez nem helyes. De úgy sincs akinek. Különc lennél. Okoskodó. Bolond. Begubózol a kanapé szélére egy pokrócba tehát. Ráfogod a náthára, miatta vagy ennyire rossz passzban. Főzöl egy teát, fújod az orrod, eldöntöd, hogy akkor most már téged sem fog semmi érdekelni. Örülsz majd, hogy október közepén 25 fokos meleg van és annak is, hogy márciusban hull a hó. Megragadod a szépségét, és nem gondolsz bele, miért is van így. Mosolyogsz reggeltől estig, hagyod, teljenek a napok és a hónapok. Úgy, ahogy vannak. Nem mondod többé senkinek, mi bánt. Leteszed a válladról a világ gondjait, oldja meg, aki tudja. Nem mondod többé, hogy fáj a világ rosszasága, mert nem akarsz „panaszkodni”. Hiszen az sincs, akinek panaszkodj. Mindenki hajt, húzza az igát, amíg este be nem esik az ágyba. Szeretteid, a legfontosabbak már rég külföldet választották, mert ott a kondíciók, a politika, a pénz, a levegő, az emberek. Minden más. Elfogadod ezt is. Néha három motivációs bejegyzés, négy Coelho-idézet megosztása után rájuk írsz a fészbukkon. Megkérded, mikor jönnek haza. Majd karácsonykor, mondják. Beletörődsz ebbe is.