Sokan aggódnak amiatt, hogy gyerekeik túl sok időt töltenek a számítógép előtt. Aggodalomra semmi ok, ilyen világot élünk. Ebben a történetben elmesélem, hogy nekem milyen élményt jelentett a számítógép előtt időnként napokig eltöltött idő.

Ez a történet hetedik osztályban kezdődött. Ekkor szoktam rá nagyon a számítógépezésre, és ahelyett, hogy jó célra használtam volna, a barátaimmal beszélgettem, együtt játszottunk az interneten. Az elején nem is gondoltam, hogy ebből függőség lesz, szóval csak úsztam az árral. El kellett teljen egy kis idő, mire ráeszméltem, hogy rászoktam a játékokra. Úgy igazán kilencedik osztályban jelentkezett az, hogy nem tanultam egyáltalán, miután hazamentem, rögtön a gép elé ültem és nyomkodtam a gombokat. Nem mondanám, hogy rossz volt ez az időszak, hiszen fülemen a fejhallgatóval belemerültem az én kis digitális világomba. Nézzük a jó oldalát: csendes gyerek voltam. A szüleim hiába mondták, hogy túlzásba viszem. Lázadó éveit élve ki hallgatott mindenben a szüleire? „Én úgyis tudom, mit csinálok” – mondtam mindig. Sokan mondják, hogy előbb vagy utóbb a szülőknek igazuk van… és tényleg. Én is szép lassan rájöttem, hogy függővé váltam. Egészen tizenkettedik osztályig nem is volt ezzel gondom. Együtt éltem a gondolatával, de őszintén, egyáltalán nem zavart. Az utolsó líceumi évben kezdődtek a problémák, főleg amikor érettségire kellett volna tanulnom. Nagyon zavart, hogy egy könyv előtt kell ülnöm ahelyett, hogy szórakozhatnék a számítógép előtt. Az eddig elhangzottak talán negatívumként hatnak, de én nem tekintem annak. A számítógép előtt eltöltött sok idő végül is megérte, mivel olyan dolgokat tanultam meg, amelyek jól jöttek a líceumban, és most az egyetemen is hasznát veszem. Miután érettségire kezdtem készülni, és csak tanulásra használtam a számítógépet, már nem vonzott, hogy órák hosszat ott üljek és rontsam a szemem. Aki épp ezt a cikket olvassa, legyen az nagyszülő, szülő vagy éppen gyerek, és úgy gondolja, ő is közel áll ahhoz, hogy rászokjon a számítógépre: aggodalomra semmi ok. Idővel megváltozik az ember, beleun vagy csak egyszerűen nem lesz több ideje rá. Ilyen korban élünk, bárhova megyünk, a telefon, a laptop, okoskönyv ott van velünk. Ma már ugyan tudom, hogy nem kellett volna annyi időt a számítógép előtt töltenem, mégis jó tapasztalatszerzés volt számomra, így a mai napig azt mondom, hogy megérte.

Fotó: Sean Do