Az #ArtGenetics interdiszciplináris projektnek köszönhetően akár te is segíthetsz abban, hogy a gyümölcsök és zöldségek evolúcióját részletesebben feltérképezzék.

Hieronymus Bosch alkotásai talán nemcsak művészi értelemben, hanem az élelmiszerek evolúciójának szempontjából is értelmezhetők. A belgiumi VIB-UGent Center for Plant Systems Biology növénybiológusa, Ive De Smet, és a művészettörténet-oktató, David Vergauwen, új megközelítést alkalmazva, az #ArtGeneticsnek nevezett módszerrel vizsgálják, hogyan tükrözik a régi mesterművek a növényi élelmiszerek fejlődését az évszázadok során.

Az előbb említett Bosch Gyönyörök kertje című alkotásán az eprek – amelyek többsége nagyobb, mint az őket megenni próbáló meztelen emberek – jelentése és jelentősége vitatott. De a mérettől eltekintve a biológus és a művészettörténész egyetértett abban, hogy a németalföldi festő valóban elég pontosan lefestette a 16. századi epret.

Pontosabban

De Smet és Vergauwen azt állítják, hogy az ezeréves múltba visszanyúló műalkotások, különösen a festmények és szobrok, a világ legnagyobb történelmi adatbázisát alkotják a gyümölcsök, zöldségek, magvak, gabonafélék és hüvelyesek tekintetében. A műalkotások tanulmányozása lehetőséget teremt a tudósoknak arra, hogy betekintést nyerjenek, mikor és hol jelentek meg a különféle növényi fajták, és milyen kapcsolatok voltak az élelmiszer-fogyasztási szokások, kereskedelmi útvonalak és az újonnan elfoglalt területek között.

Az alapgondolat egy szentpétervári múzeumban látható olajfestmény, Frans Snyders Gyömölcsösbódéja volt. Vergauwen rámutatott a furcsa kinézetű dinnyére, és felvetette, hogy talán így néztek ki a görögdinnyék a művész idejében, míg De Smet arra gondolt, hogy talán csak rosszul festett gyümölcsöket a művész. Ekkor jött rá a két kutató, hogy a művészeti alkotások értékes forrást jelenthetnek a növények küllemének időbeli változásainak követésére.

Frans Snyders, Gyümölcsösbódé (Fruit Stall), 1618–1621, Ermitázs, olaj, vászon, 206 x 342 cm

De Smet szerint: „bár rendelkezhetünk bizonyos ősi növények genetikai kódjával, gyakran nincs megfelelően megőrzött minta. Azok a képek, amelyeket a művészet segítségével kapunk, segíthetnek ezeket a fajokat idővonalra helyezni és az evolúciójuknak a nyomába eredni” – olvashatjuk a Frontiers oldalán.

Az egyik legnagyobb előnye ennek a módszernek, hogy olcsóbb és könnyebben elérhető, mint az archeológiai kutatások, és kevésbé függ a nyelvi korlátoktól, mint a történelmi szövegekben leírtak. A képalapú kutatások sok esetben pontosabb és érdekesebb eredményekhez vezethetnek, hiszen a képek önmagukban is rengeteg információt hordoznak.

Hogyan segíthetünk?

Az egyik kihívás, amellyel a kutatók szembesülnek, a múzeumok online katalógusainak alacsony felbontású képei és a hiányzó kulcsszavak, amelyek megnehezítik a keresést. Ezért De Smet és Vergauwen arra kér minden műkedvelőt és múzeumlátogatót, osszák meg a kiállításokon készült képeiket, hogy saját nyílt hozzáférésű adatbázisukat létrehozhassák. A páros Instagramon (@artgenetics) szívesen fogadja a kutatást elősegítő információkat.

Az #ArtGenetics tehát nemcsak a művészek és növénybiológusok különleges együttműködését hozza magával, de újfajta megközelítéssel közelebb hozza egymáshoz a művészettörténészeket és a genetikusokat, megmutatva, hogy az evolúció nyomában járva a múlt és a jelen közötti kapcsolatokat is felfedezhetjük.

Hozzászólások