A szilveszterhez az emberek ugyanúgy viszonyulnak, mint a születésnapjukhoz. Különleges napnak tekintik, amikor valami nagy dolgot kell tenni, valami megismételhetetlenül izgalmasat, hogy aztán jövő szilveszterig (szülinapig) legyen miről mesélni. Lényeges, hogy mások irigykedjenek, hogy te mekkora házban, mennyi emberrel és milyen részegen „ünnepeltél”.
Szilveszter hajnalán, megérezve a változást, hajlamosak vagyunk mindenféle fogadalmat tenni. Az új év reményt ad, és sokszor könnyen beleesünk abba a hibába, hogy az ígéreteink messzire esnek a realitástól.
Hetente kétszer eljárok szaladni, megírom a könyvet, amit mindig szerettem volna, beutazom a világot, egészségesebben eszem, több időt szánok magamra/családomra/kutyámra/macskámra/házi svábbogaramra, megtérek Istenhez, jobban fogok tanulni, leszokok a cigiről stb. Csak néhány a leggyakoribb fogadalmak közül. Legyen minden jobb, örök élet, ingyen sör, én is hajlandó vagyok jobb lenni, ha az nem igényli, hogy kimásszak a jó meleg, pihe-puha komfortzónámból.