Halogatásunk okát általában meg tudjuk magyarázni, még akkor is, ha másoknak nem szeretünk erről beszélni. Sokszor előfordul, hogy félünk attól a bizonyos tevékenységtől, hiszen tudjuk, hogy kellemetlen lesz, ezért is halogatjuk, ameddig csak bírjuk. Esetemben ilyen aktivitás a fogorvos felkeresés, a vezetés vagy mindenféle fontosabb ügy elintézése. Az órákra való készülés alatt is akadnak buktatók, különösen a mostani helyzetben. Mivel itthon vagyok, és én osztom be az időmet, illetve a fontossági sorrendet is magam döntöm el, előfordul, hogy a házi feladatok megírása nem az első helyen áll a teendőimet illetően. Sokszor fogom rá egy-egy feladatra, hogy nem értem vagy nem is olyan fontos, esetleg nem érdekel, majd a határidő vészes közeledtével rosszabb esetben teljesen lemondok róla, jobb esetben az utolsó pillanatban összedobok valamit, amit megoldásnak nevezek. Mindezt úgy, hogy sokkal jobbat és többet is ki tudtam volna hozni magamból…

Másik ok, amiért gyakran elnapolom a dolgokat, az az, hogy attól tartok, hogy nem fog sikerülni, és saját magamban kell csalódnom. Ha nem teszek semmit, akkor nem kapok kritikát sem. De ez az út sem vezet sehová, ha folyamatosan megóvom magam a ,,rossz” dolgoktól, ami akár építő jellegű is lehet, akkor egy helyben fogok toporogni. A kudarcoktól való félelem ugyanis meggátolja az embert abban, hogy sikereket érjen el. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hosszú távon ez senkinek sem tesz jót. Előbb vagy utóbb, de mindenképp muszáj eleget tenni a kötelezettségeinknek, és mi járunk vele a legjobban, ha idejében nekifogunk és megoldjuk a feladatainkat.

Ha a halogatást akarom leküzdeni, fontos, hogy már ébredés után sorra vegyem a tennivalóimat és felállítsak egy fontossági sorrendet. Én leírom őket, ez segít abban, hogy jobban átlássam a teendőimet. Nagyon fontos, hogy határozott maradjak és ne térjek el a tervtől, ilyenkor a telefont is félreteszem és kizárok minden zavaró tényezőt, ami gátolhatna. Olyan is előfordult már, nem is egyszer, hogy miután megvolt a kezdő löket, megjött a kedvem ahhoz a bizonyos ,,nagyon nehéz” esszéhez. Addig nehéz és bonyolult valami, amíg hozzá nem fogunk. Én igyekszem ezt nap mint nap észben és szem előtt tartani. Tedd te is ezt!