kávé

Több mint vonalkód

by Lukács Krisztina | 2020. 10. 29. | Több mint vonalkód bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

Játsszunk! Elmondod, hogyan iszod a kávéd, én pedig megmondom, milyen ember vagy. Az is lehet, hogy te feketén szereted. Elég édes az élet, ugye? Elfogadsz mindent olyannak, amilyennek teremtve lett. De hadd áruljak el egy titkot, a nagy többség nem ilyen.

A nagy többség nem fogadja el a kávé ízét. Kell nekik két deci tej, három barna cukor és fahéj is a tetejére, hogy meg tudják inni. Rosszabb esetben még a cukrot is édesítőszerre cserélik. De úgy sem érzik majd tökéletesnek. Annyira keresik a megfelelőt, hogy a folyamat közepén elvész a kávé íze, és csak a körítéssel maradnak. Tudniillik ahogy bánsz a kávéddal, úgy bánsz magaddal is. Annyiszor változtatsz a stílusodon, műtöd át a tested, és fested ki magad, hogy néha már nem is tudnád megszámolni hányadik Kim Kardashian-verzió vagy. Felállítasz magadnak egy képet az ideálisról anélkül, hogy meg tudnád határozni, mit is jelent tökéletesnek lenni. Rohansz egy gondolat felé, ám este azon kapod magad, hogy a tükörből (4 kiló smink után) egy idegen néz vissza rád. Önbizalomhiányról, megfelelési kényszerről, társadalmi nyomásról panaszkodsz, közben a társadalom pontosan olyan emberekből épül fel, mint te. Így, ha hibáztatnál valakit, előbb jó lenne magadba nézni. Olyan szeretnél lenni, mint az instás csajok, akik filtereket, és profin megszerkesztett képeket adnak el valóságként? Méz és üveg. De nem vagy és ne is légy olyan. A méz ragad, melegben olvad, az üveg törik. Lehetsz olyan, mint a szikla. Bátor, rendületlen, biztonságos és még igazi is. Nem bolti termék vagy, amiből készült tízezer másik, amit csak a vonalkód különböztet meg a többitől. Egyedi vagy.

Hogy akarsz világbékét, ha belül sincs béke? Ha valamit szeretsz, azt óvod is. Nem hagyod, hogy más bántsa a szeretteid, ugye? Úgy vigyázz magadra is, mint arra, akit szeretsz. Készülj fel arra, hogy a ráncfeltöltés nem ment meg az öregedéstől. A pénz nem óv meg este az utcán. A póthaj nem fogja megtanítani a gyereknek az ábécét. Az a negyvenezer követő nem fog kigyógyítani a rákból. A szilikontól nem lesz egészségesebb a kapcsolatod a pároddal. Eljátszhatod, hogy másvalaki vagy, mindent elkövethetsz azért, hogy a tökéletes légy, de a múlttól s a saját valóságodból nem menekülhetsz. Ideje végre felébredni.

Nekem így indult. Neked?

by Mátyás Orsolya | 2020. 10. 15. | Nekem így indult. Neked? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg... |

Ezt el sem hiszem. Itt van, máris megjött, és nekem alig volt időm felkészülni az érkezésére. Nem csoda, mindig ezt csinálom. De most azt hittem, hogy késni fog. Erre három nappal korábban ideér. Szemtelen. Mindig az volt. De most… Most kissé megesett rajta a szívem. Hónapokon át kutatta a lehetőségeket, hogy miként oldhatná meg az utazást, meg az egész ittlétét. Miközben csak arra gondolhatott, hogy bárhogyan is cselekszik, nem sokakat ragadtat majd el itt saját magával. Ami azt illeti, engem sem villanyoz fel a gondolat, hogy egy évig el kell viselnem a jelenlétét. Ezután teljesen ki leszek szolgáltatva neki. Ott fogunk ülni újra szemben, és mást sem teszünk, csak pislogunk egymásra. Én általában csak úgy teszek, mintha figyelnék. Egész máson jár az agyam. Minden érdekesebb nála. Tavaly más volt. Mondjuk akkor sem kötötte le jobban a figyelmem, de legalább változtak a helyszínek, ahol megfordultunk. Kimozdultunk. Most csak akkor teszem ezt, ha elment. A barátaim is ismerik, sőt mindenki tud róla. Idén pedig közel mindannyiunkat nyomaszt a látogatása. Vannak olyanok is, persze, akik elfogadják, és csak azt hajtogatják, hogy sokat lehet tanulni tőle, meg valami olyasmit is, hogy mindenkinek meg kéne ismerni őt. Azt én is aláírom, hogy nem hátráltatja az embert. Úgy általában… Na de most? Napok óta azért imádkozom, hogy épségben átvészeljem a következő időszakot vele. Nehéz lesz, és ezt ő is pontosan tudja. Nemsokára találkozunk, én meg itt ülök és róla panaszkodom. Kitalálhatnék valamit, hogy ne így induljon a közös évünk. Azt hiszem, megyek, és beszerzek egy szemüveget meg valami feneketlen kávéscsészét. Igen, ez így jó lesz. Ugye, így kibírjuk majd egymást, online egyetem?