otthon

Kovászna, az „ezer borvizek városa”

by Péter Blanka | 2020. 06. 22. | 0 | Kivetítő,Slider |

Fenyvesek közt rejtőzik
Erdélyben a tündérek völgye,
ott a szél is megpihen,
s észrevétlen suhan körbe,

 

(…)… igaz-e e titok Erdélyben,
s a hely csodás legendája,
bizonyíték, hogy minden évben
több a fenyők sokasága.”

(Szabó Szalay István: Tündérvölgy legendája)

Amikor megkérdezik, hol születtem, és válaszként azt mondom, Kovásznán, sokan továbbra is értetlenül néznek rám. Vagy azért, mert hallottak már róla, de nem tudják pontosan, hol van, vagy azért, mert még a környéken sem jártak. Hogy miért látogass ide, Kovászna megyébe?

Képzeld el, hogy kint a zöldben, a Tündérvölgyben üstben készült gulyást falatozol a mellé járó nagy karéj, kemencében sült pityókás kenyérrel. Desszertnek ropogós kürtőskalácsot kínálnak, utána pedig elnyomtatod egy jó pohár szilvapálinkával.

Ha már itt, e csodálatos völgyvonulatban jársz, muszáj megtekintsd az egyedinek számító, híres kommandói siklót. A világon egyedülálló módon oldották meg a kocsik működtetését, gravitációs-állványkocsirendszert építettek ki. Kovásznát egyedivé teszi a csak rá jellemző: a negatív ionokban gazdag, mérsékelt övezeti mikroklíma, az ásványi anyagokban nagyon változatos, széndioxidban gazdag ásványvízforrások sokasága, és a mofetták együttes előfordulása. Ez teszi lehetővé, hogy ez a város a szívbetegek legfontosabb hazai gyógyüdülőjévé váljon.

A város szimbóluma a Pokolsár, egyedülálló iszapos, kénes-széndioxidos, még ma is működő iszapvulkán, melyet kezdetben fürdőkúrára használtak. Ma egyszerű dróthálóval borított medencébe zárva, máig tartó bugyogásával vonja magára az odalátogatók figyelmét. Nem csak Kovásznán, hanem a környező falvakban is óriási érték rejlik.

Csomakőrösön tekinthető meg Kőrösi Csoma Sándor Ázsiakutató, nyelvész emlékszobája, Zabolán látogatható meg a háromszéki udvarháztípusok egyike, a Mikes-kastély, Csernátonban pedig betekintést nyerhetünk a Haszmann Pál falumúzeumba. Kovásznai lakosként már rég megértettem, miért nevezte el dr. Szabó Endre marosvásárhelyi professzor Kovásznát a természet ajándékának. Gyere el és tapasztald meg te is!

Fotó: virtualisszekelyfold.ro

Budapesti bekezdések 2. évad 5. rész

by Site Default | 2018. 12. 19. | 0 | Kivetítő,Mifolyikitt,Slider |

Lassan vége az évnek, budapesti heteim letelőben vannak, itt a vizsgaidőszak és itt a karácsony.  Eszembe jut egy tavalyi történet, melynek érzései nem múlékonyak, mert egyetemistaként, távol a szülői háztól, másabb az ünnep.

Üres dobozokkal és befőttesüvegekkel, meg némi ruhával megpakolt bőröndömet húzva indultam az órámra, majd onnan az állomásra. Alig találtam meg a helyem, végül ott volt négy román utazó között.  Elővettem laptopomat, ha látják, hogy elfoglalt vagyok, nem szólnak hozzám elmélet alapján.  Egy óra elteltével azonban lemerült, a fényeket lekapcsolták, így olvasással sem tudtam elbarikádolni magam.  Próbáltam aludni, de a néni folyton felébresztett kérdéseivel.
Hajnalban mindenki elaludt. A kupéban egyre hidegebb lett. Az ajtónak vettettem hátam, lábaimat magamhoz húztam és kabátommal betakaróztam. Így bámultam ki az ablakon, benne visszatükröződtek  útitársaim. Majd a tükörképeken túl a sötétben valami megcsillant, havas fenyőfák közt zakatolt a vonat. Akaratlanul is elmosolyodtam felismerésemen, „hó!”, csak néztem… „hó”, legszívesebben felkiáltottam volna, de azt az érzést, amit a hó látványa jelentett nekem, nem lehetett szavakkal elmondani.  Eszembe jutott otthonom, az ágyam mellett a papucsom, az összehajtogatott pizsomám,  a zongorán égő gyertyák, a kanapé, a kandalló, az asztal. Barátaim, akik hamarosan hazaérnek, s félév után újra találkozhatunk. Édesanyám, amikor álmosan, kócos hajjal, fényre hunyorító szemmel lép velem szembe a nappaliban, édesapám, aki hajnalban felkelt, és a peronon vár rám.
A vonat csak zakatolt tovább, távoli volt a cél, de én minden egyes kattogásával éreztem, hogy otthon vagyok. Torkom összeszűkült, szemembe könnyek gyűltek, megyek haza. Szeretettel telve néztem végig alvó útitársaimon, a bácsin, aki bár alig tudott kiszállni üléséből, elkísért az ajtóig, hogy segítsen levenni csomagom, a nénin, aki utazásunk első tíz percében bemutatta a táskájában őrzött kis albumából egész családját. A fiún, aki csak úgy megosztotta velem mobilnetjét, hogy tudjam letölteni politológia dolgozatom. És abban a pillanatban nekem eljött a karácsony. Amikor hazaértem, már ott volt mindenben, a hajnali ébresztőt fújó kakasokban, az ugató kutyákban, a karácsonyfaégőkkel díszített épületekben,  és amikor beléptem a házba, édesanyám kócos hajjal lépett szembe, s ott volt az egész karácsony egyetlen ölelésében.

 

Esős napok

by Domokos Zsófi | 2018. 10. 31. | 0 | Kivetítő,Slider |

 

Vannak, akik megkapják a borús napokban is a szépséget, de engem az ilyen idő csak elmélkedésre késztet. Eszembe juttatja például azt, hogy egy-két éve még boldogan tértem haza esőben az iskolából, boldogan pancsoltam, áztattam magam kutyáim társaságában. Eszembe juttatja azt, hogy ezeken a hideg napokon édesanyám meleg palacsintával várt, amelyet kedvem szerint kenhettem össze finomabbnál finomabb lekvárokkal.

Teljes cikk