Mindig is olyan személyiség voltam, aki szerette, ha az ideje be van osztva és mindig van amivel elfoglalja magát. Ehhez elégnek bizonyult a kötelező programok tárháza, és ha az nem volt elegendő, akkor a barátok, kapcsolatok kiegészítették. Líceumos éveimben a napom betöltése érdekében hétvégente néha pultosként, néha pincérként vállaltam munkát, hétköznap meg terembe jártam napi szinten két órát. Most, hogy egyetemista éveimet elkezdtem, teljes mértékben felborult a megszokott rend. Már nincs az, hogy tudom jól, reggel 8-tól délután 3-ig foglalt vagyok, majd jöhet a többi. Most már vagy reggeltől estig egyetemen vagyok, vagy pedig egyáltalán nincs órám, és ezekhez kellett minden mást igazítani. Természetesen a rend felborulása okozott már gondokat mind a családi életben, mind a baráti körben, de így is próbálok összhangot teremteni. Az egyetem számomra teljes mértékű foglalatosságot jelent akár az órákon, akár azokon kívül. Ez egy más világ. Emberként kezelő tanárokkal, baráti hangvételű órákkal és sok-sok értékes tapasztalattal gazdagszunk nap mint nap. Olyan személyiség vagyok, aki rendet szeret tartani az életében, így ez az új program teljes mértékű változást hozott. Nem bánom, újdonság itt minden számomra, és gyakorlatilag csak pozitív dolgok vesznek körül, legalábbis egyelőre… Elég valószínű, hogy a véleményem megváltozik az első vizsgaidőszak után, de remélem, azután is kitartok, és rengeteg pozitív élménnyel gazdagszom majd. Mindenkinek javaslom a változás befogadását, mivel gyakran csupa hasznos dolgot hozhat az életünkbe, ami hosszú távon elkísérhet.

fotó: Marten Bjork