A pénteki nap programját Hegyi Kincső színész hallgató és a Jászai Mari-díjas színész, Hatházi András beszélgetése zárta. Az előadásban a rendezőként és íróként is elismert Hatházi elmondása szerint nem színészként éli meg a hétköznapjait; az elmúlt években úgy érzi, hogy több bizonytalanságot érez magában a világ iránt, mint bizonyosságot. Szerinte a színészet is egy megfogalmazhatatlan dolog, nem lehet benne jónak vagy rossznak lenni, mert minden ember a saját nézőpontjából értékel egy darabot vagy egy filmet. Elmélete szerint két ember működik mindegyikünkben: az amelyik cselekszik és az, amelyik belülről szemléli, valamint véleményezi a másik cselekedeteit, utalva ezzel arra, hogy sokszor legbelül tudjuk csak, hogy valamit helytelenül teszünk, mégis véghezvisszük. A karaktermegformálás ezzel a gondolattal függ össze, a lényeg, hogy a színész azonosulni tudjon szerepével, ne csak úgy tegyen, mint a megformált karakter, hanem legbelül is tudjon úgy érezni, még ha tisztában is van vele, hogy csak játék, amit csinál.

Fotó: Tompa Réka

további fotók itt

„A színészet olyan, mint egy színes pokol” – fejtette ki Bokor Barna, akivel egy kellemes kávézóban beszélgettünk. Bokor Barna ismerős lehet a vásárhelyiek számára, a Szovátáról származó, 30-as éveiben járó színész kalandos életét nem csak a rádiózás és a színészkedés alkotja: Egyiptom útjait is végigjárta, valamint annak idején laposra verte kézilabdában a magyar válogatottat. A tehetséges, népszerű színész külföldi utazásairól mégis hazatért, szíve hazahúzta az itthoni színházhoz. Jelenleg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. Bokor Barnával regényes életútjáról, a színházhoz, szerepeihez való viszonyáról beszélgettünk. Teljes cikk