Miről is írhatnék?
Most tényleg kezdjem a már unalmas maszlaggal, hogy koronavírusos lett a szomszédom, miközben félig elaludtam az online órám mellett? Vagy meséljem el az elcsépelt Bridget Jones-szerű hazaköltözésemet, hogy miként tapadtam fel a bepárásodott kocsiablakra, és az All By Myselfet kornyikálva sírtam vissza az önálló életemet Kolozsváron? Mondjam el egy erőltetett mosollyal a szüleimnek, hogy amúgy örvendek, hogy itthon vagyok, de úgy konkrétan MEDDIG IS?
Biztos már mindenki unja a híreket, van, aki elhiszi ezt a fránya vírust, és naponta sikálja az előszobát, majd aki utoljára bejön az ajtón még egyszer felsikálja, biztos, ami biztos alapon. És van, aki magasról tesz az egészre, hiszen minek is hazudtolja meg önmagát? Nincs itt semmi gond! Majd pár nap múlva halljuk, hogy csak nem karanténban van egy hőemelkedés miatt? Felmész az online sajtóoldalakra, unottan görgetsz lefelé, semmi nem kelti fel a figyelmedet. Korona, korona, választások, korona, látta valaki az ellopott bicajom az ószeren, korona, korona. Ilyenkor a médiamunkások fejében is megfordul, hogy jelenleg mi az, ami igazán érdekel minket. Az online oktatás. Egyre több iskola zár be Romániában a vírus terjedése miatt. Helyes az, hogy a medikusok otthon tanulnak varrni egyedül egy disznóbőrön, vagy képernyőn keresztül célozzák be a tű végét az illető ereibe? Helyes-e az, hogy újságíráson videóhívással készítünk interjút, mivel mindenki csak otthon lehet? Én már lassan nem tudom, hogy mikor van reggel és mikor este. Felkelek a reggeli online órámra, pizsamában lefőzöm a kávémat, máris ebédidő, kenek egy imádott vajas kenyeret, mert szünet ugye az nincsen, és mire észbe kapok, már adják az esti mesét az RTL Klubon. Néha belegondolok, milyen volt ma egy éve egyetemen lenni. Várni a lakótársamra, hogy együtt megreggelizzünk, átadni a fürdőt a gyors elkészülésre, és elbattyogni esős időben a reggeli órára. Már a környezetváltozás is sokat dobott a komor, őszi hangulatomon. Hiányzik az offline élet. Hiányzik az, hogy ne egész nap a telefont nézzem, milyen e-mail, melyik Zoom-link, hol van a Teamsen a házi feladat. Hiányzik az, hogy kipattanjon a fejemben egy téma, amiről írni tudnék. Legyen inspirációm. Történjék valami új, amire tudok építeni. A folyamatos görnyedéssel a számítógép előtt és a monoton életmóddal nem haladok semerre, mint jövendőbeli újságíró. Menjünk erre-arra, legyen célunk, ismerjünk meg új embereket, ne féljünk ennyire a járványtól. Legyünk elővigyázatosak, az alapvető higiéniai normákat betartva nem hiszem, hogy lenne mitől tartanunk. Kell az embereknek a tér, a szabadság, az újabb kihívások. Hiányzott nekünk ez a korona?
