A világ minden részének van egy kis, olykor furcsa, de kifejezetten arra a területre jellemző habitusa. Kicsit ilyen, kicsit olyan, de a miénk alapon zacskótárolási szokásaink is a jellemünk, örökségünk egy részét képezik, és bizony hazánkban a legtöbb háztartás elengedhetetlen attribútumai.

Mielőtt feltérképeznénk, hogy milyen szituációkban hasznos igazán ez a rendszerezési szokás, tekintsük át, mit is találhatunk a tipikus zacskós zacskóban, esetleg fiókban. Több kategória szerint osztályozhatjuk a tartóinkat: vannak papírból, műanyagból, vászonból, szövetből és más különféle anyagokból készült szatyrok, vannak igazán kicsik, különösen nagyok és tágasak, de kifejezetten ajándékozásra, esetleg gyümölcshordozásra alkalmasak is. Például nem mindegy, hogy nagybevásárlásra átlagos papírzacskóval indulunk el vagy környezetkímélő, újrahasznosítható, bio-, hálószerű szatyorral, amit egyértelműen külön megvásároltunk, mert még jól is néz ki amellett, hogy minden elvárásnak eleget tesz, aminek a zacskónak eleget kell tennie. Ez viszont már csak ízlés kérdése.

Logikai szempontból azonban ténylegesen különbséget kell tennünk zacskó és zacskó között, hiszen bármennyire is fontos környezetünk védelme, nem a legokosabb döntés olyat választani zöldségvásárlásra, -hordozásra, ami paradicsomhasadás esetén foltos lesz, esetleg átázás miatt kilyukadna. Bár azzal én is egyetértek, hogy szabad világban élünk, és kinézetünkről sugározzanak csak személyiségünk darabkái, kétszer is meggondolnám, hogy rafianeccet aggassak-e a hátamra a könyveimmel egyetemre induláskor vagy vászonszatyrot. A zacskóválogatás is olyan, mint a különféle ruhaszettopciók. Minden alkalomhoz társul egy.

Ha azonban ilyen sok kategóriába lehet sorolni a zacskóinkat, s ilyen sok helyzetben szükségesek a különféle szatyrok, hogyan kellene őket rendszerezni? Itt jön képbe a zacskók alfahíme, a zacskótároló szatyor, vagy másképpen: külön erre a célra szentelt fiók.

Ahogy az egyetemen is sokszor elhangzik a mondat, miszerint cikk írásakor a kályhától induljunk, én is elsősorban a saját otthonomban fellelhető zacskós zacskót vettem górcső alá. Meglepő eredményre jutottam. A mi otthonunkban ugyanis több zacskós zacskó van, ráadásul még egy külön fiók is zacskótárolóként üzemel. A kategóriák néhol nem egészen egyértelműek, sőt szégyenkezve vettem észre, hogy a szegény, ártatlan, mini műanyagzacsi bekeveredett a nagy gonosz metrós meg ikeás szatyrok mellé, de mindenképp kirajzolódik a gondolatmenet, hogy minek hol van a helye, és miért éppen ott: a fiókban a kisebb dolgok tárolására alkalmas zacskók foglalnak helyet, közvetlenül mellette a kukászsákok. Mindkét kategória külön tartóba tömködve, hogy nehogy érintkezzenek egymással – igazán szigorú szabályok uralkodnak a fiókunkban. Zacskós zacskóink esetében is érdekes kategóriákra lehetünk figyelmesek. Legnagyobb ajándékszatyrunk például leginkább matrjoskának felelne meg, lévén, hogy társaival együtt legnagyobbtól a legkisebbig haladva, egymásba tömködve állnak a polc tetején.

Mikor hasznos igazán ez a zacskótárolási rendszer? Minden alkalommal, amikor vinni, hozni, venni kell dolgokat. Vagyis minden egyes nap. Ezzel a módszerrel nem csupán környezettudatos életmódot folytatunk, de pénzt kímélünk, ráadásul az sem mindegy, hogy szétszórva lézengenek-e lakásunkban a pimasz kis zacskók, vagy csokorba fogva összezárjuk őket a nagy főzacskóban.

Ez a zacskóban zacskó jelenség teljesen ártatlan, ráadásul már a legtöbb háztartásban olyannyira szokássá vált, sejtjeinkbe ivódott, hogy zsigerből jön a rendszerezés. Jóllehet arra esetenként figyelnünk kellene, hogy miképp, kitől került hozzánk a zacskó, és kinek adjuk tovább. Főleg ajándékozás idején.