Ráadástörténetek a Finding Zoé forgatásáról

Ott voltam a kezdetek kezdetén, amikor a gondolat csillagként vágott át az égen, amikor a szülés keserű nyögései elhaltak, amikor Zoé ZOÉ lett. Ott voltam, amikor a bábeli zűr ünnepséggé alakult, amikor a paradicsomok istene kegyelmet adott s amikor elhangzott az ítélet: ennyi. Ott voltam.

Az első napon a stáb hangulatot teremtett. A lakástulajdonos lelke lebegett a konyha fölött, miközben élelmiszerek nélkül főztek. Az álszakács rossz pólóban, szövegismeret nélkül, véres gondolatokkal érkezett.

– Vetkőzz! – üvöltötte a rendező. És úgy történt. A csapat várta, mint fordul fonákjára a póló, hogy kezdődjön a forgatás. A színész szomorúságára a jelenetből nem lett horror.

A második napon új szakmákat hoztunk létre. Ilyen a lámpapásztor, cipőlehúzás-ellenőr, mackószínész, pornókritikus, tévésszalag-ragasztó ésatöbbi. Színészeink ruhástól és plüssjátékostól vetették bele magukat a 18 pluszos tartalmak készítésének rejtelmeibe.

– Miért teszel ilyen uncsit nekik?

– Nem lehetne valami mást?

Ítélkeztek az önjelölt megfigyelők a reprózni kívánt alkotás kapcsán. Hogy az operatőr preferenciáival vagy az ajánló algoritmussal volt probléma, nem tudni biztosra.

Napi mottó: Biztos, hogy jól vagytok?

A harmadik nap csodák sorozata. Barnává változott a szőke, magassá az alacsony. Slagból lett díszlet, stúdióból pedig vallatószoba. Fortuna kedvét lelte próbálkozásainkban, ezért igyekezett minél többet belógatni a mikrofont, a szoknyát, a dublőr hajszálait oda, ahova nem kellene.

– Nézz rá a kibaszott képre, ez egy elbaszott smink! – jelezte aggályait a rendező az egyik beállítás láttán. A drámát megelőzendő hozzátette:

– A smink jó, a világítás szar.

Operatőr társa kevésbé értette, mi a probléma, de hűen húzogatta kollégáival az asztalt, míg a fényviszonyok meg nem változtak. Végül is Fortuna elég engedékeny.

A negyedik nap: APOKALIPSZIS. A stábtagok egymás számára érthetetlen nyelveken kezdtek el zagyválni, az operatőr helyett a kamera állítgatta önmagát. A listákról kiíródott az ennivaló, így a díszlet üres porcelánjait kanalazhatta a színészek után a csapat is. Elállatiasodott a környezet, virágok nőttek poharakba, indák csomózták egy hurokba a feszültséget, stresszt, alváshiányt. Hatalmasat robbant a bomba, de ez a munkán nem látszik. Csak a falon ejtett lyuk őrzi a pusztítás nyomát. Tükhé kegyes, Árész elaludt, a söröshordót végre közösen is megcsapoltuk.

Az ötödik napon a stáb megpihent.

A hatodik napon a moziban zöldségeskertet ültettünk. A román munkamegosztáshoz hasonlóan néztük, ahogy a színésznő vet, palántáz, kapál, arat, ő tudja. Ahány paradicsomszárat hátradobott, kétszer annyi jelent meg mellette. S szerepéből adódóan falta, nyelte sótlanul, magára. Dublőrünket lecserélte az eredeti barna, s harapta ő is hűségesen a kelléket. Hogy gyomra a későbbi kávéra mit reagált, jobb nem tudni. Simán csusszant a hahrt (fahrt becézése), megvolt az összhang, megérkezett a megváltás.

Gyakorikérdések.hu: Lehet a paradicsomevés stábhoz tartozási rituálé?

Gyakorikérdések.hu: Nincs találat.

A hetedik napon megszületett a 12. bosszúálló. A fürdőkádból mászott ki a kísérleti példány. Kézi habverővel vert habok borították testét, a felismerhetetlenségig torzult felhőbe burkolózott. Segítségére sietett minden férfi és nő, törülköző, forró víz, cigaretta, minden készen állt a gubó leválása utáni pillanatra. A „Krisztus-várást” megszakítja az operatőr köhögése.

– Valaki arrébb tenné a fehér kábelt? – néz körbe reménykedően.

– Of course, my little horse – süvít a világosító hangja.

Megszakad a pillanat, ropogós hahoták követik végig a helyreigazítást. A szettek után újra forog a kamera. A rendező kihagy egy képet és az utolsó ennyi úgy csattan el, hogy nem is tudtuk, az lesz a végső.