Végre beköszöntött a nyár, napsütéssel, meleggel, gyereknappal… Ma reggel naivan azt hittem, elég erős vagyok ahhoz, hogy stresszió idején elmenjek a Sétatérre gondtalan gyereknapozókat fotózni. Erősségem már akkor megbukott, amikor szembesültem a ténnyel, hogy itt bizony rengetegen vannak. Előjött a tömegiszonyom. Több száz kisgyerek, szülő, nagyszülő, kamasz élvezte a szabadnapot. Fagyi, lufi, jégkása, csupa móka és kacagás. Csak én lettem picit letört. Teljes cikk

A szél lassan megtáncoltatta a kinyitott ablak csipkefüggönyét. Rámosolygott még a nap is. Milyen szép a valóság! S ebben a mosolygó, egyszerű valóságban eszembe jutott a nyomasztó hiány. Teljes cikk

Ébredezés. Reggel hét óra.  A tudatom összemosódik a valósággal és az álombeli képzetekkel. A telefonom önálló életre kel és elkezdi játszani a Good Morning című dalt, még akkor is, ha én nem akarom, hogy vinnyogva, hangosan berregjen a megviselt éjjeliszekrényen. Egy biztos: ez nem tetszik sem az agyamnak, sem az egészségemnek. Teljes cikk

Épp a reggeli kávémhoz könyörögtem, hogy segítsen át a mai, előreláthatóan hosszú és teendőkkel teli napon. A bentlakás előtt üldögéltem, próbáltam magamba szívni a nap meleg sugarait, és (mint az utóbbi hetekben mindig) azon gondolkodtam, hogy nemsokára vége, hazamehetek, pár hónapra magam mögé tudhatom az egyetemet, vizsgákat, kötelező beadandókat, Kolozsvárt… Teljes cikk

Minden év május elsején csomaggal a hátukon, emberek zöme telepedik ki a zöldülő természet melegséget sugárzó, hangulatteremtő ölébe. Ezen a napon nincsenek gondok, nem rohan senki a munkahelyére, nem töri a fejét azon, hogy vajon mi is folyik a világhálón, mert elmerül a természet adta szépségekben, a barátok társaságának zajában, illetve a nyugodt, békés harmóniában. Teljes cikk