Ma már elképzelhetetlennek tűnik, hogy a fiatalabb korosztály akárcsak pár órára is, de internetes hozzáférés nélkül legyen bárhol a világon. Ugye ott vannak a másodperces történetek, a bejelölések, na meg persze az élő bejelentkezések. Ezek folyamatos nézegetést, internetes hozzáférést igényelnek. Manapság már a komoly függőségek közé tartozik a közösségi oldal is. Milyen, amikor elveszik a netet, s te nem tudsz mást tenni, csak vársz reményteljesen? Teljes cikk

Hatszázhatvanhárom millió. Megközelítőleg ennyi azoknak az embereknek a száma, akiknek nincs hozzáférésük tiszta ivóvízhez a lakhelyük közelében. Sőt, hatalmas távolságokat kell megtenniük, hogy hozzáférjenek a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges folyadékhoz. Közülük sokaknak pedig meg kell birkózniuk a szennyezett víz fogyasztásával járó súlyos egészségügyi problémákkal. Szomália, Szíria, Banglades, Zimbabwe, Mianmar, Nepál, Nigéria – csak néhány azon országok közül, ahol valóságos harc folyik az ivóvízért vagy akár napokat képesek ásni az emberek, hogy egy-egy kiszáradt folyó, kút, forrás földalatti készletére rábukkanjanak. A fertőző víz miatt naponta mintegy kilencszáz ártatlan, öt éven aluli gyerek válik áldozatul világszerte, a vízhiány és a szennyezett környezet miatt pedig percenként egy újszülött életét veszti valamelyik földrészen. Szemétlepte folyók, szennyezett tavak, mérgező anyagokkal teli folyamok, amelyek emberi felelőtlenségünkről árulkodnak. Mialatt mi napi akár háromszáz liternyi vizet is elpazarolunk tusolásra, mosásra, WC-öblítésre, főzésre, mosogatásra, rengeteg afrikai, ázsiai és dél-amerikai országban még az életben maradáshoz szükséges csekély mennyiséghez sem tud hozzáférni a lakosság nagy része. Elképzelhetetlen mennyiséget használ fel az ipar, a földművelés, a háztartások nagy része, amely megtisztítás nélkül kerül vissza a természetbe. Az általunk megtermelt szennyvíznek pontosan a 80%-a kerül vissza az ökoszisztémába ahelyett, hogy újrahasznosítanánk azt. Sőt egyes feltételezések szerint 2050-re a világ népességének legnagyobb része városokban fog élni, ám ehhez nincs biztosítva egy kiépített szennyvízhálózat.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy mi lenne velünk víz nélkül? Vagy annyira természetesnek tarjuk a mindennapi hozzáférést, hogy azt hisszük, kijár nekünk? Képesek vagyunk órákat zuhanyozni egy fárasztó nap után, mert megérdemeljük? „Ugyan már, én fizetek érte. Annyit használok, amennyi jólesik” – mentegetőzünk sokan.

Múlt héten ünnepeltük a Víz Világnapját, amelynek idei témája pontosan az értékes ivóvíz pazarlására próbálja felhívni az emberek figyelmét. A kampány egyik legfőbb célja javítani a víz minőségén, csökkentve a vegyi szennyezést, ugyanakkor növelni a szennyvíz globális újrahasznosítását. Ha egyenként picivel jobban odafigyelünk az életmentő folyadék tudatos használatára, kicsiben mi is sokat tehetünk a megoldás érdekében. Elég ehhez egy fogmosás közben elzárt csap, az órás pancsikolás helyett csupán pár perces zuhanyzás, vagy a mosásra elhasznált mennyiség újrahasznosítása. Addig kell vigyáznunk rá, amíg van mit óvni, hiszen sosem tudhatjuk, hogy készleteink meddig fognak kitartani.

Forrás: Reuters

Titok. Sétálok hazafelé menet, s agyam kattog, akár egy elromlott nyolcvanas évekbeli óra, s eközben a centis hóba, amely a kocsik tetején még megmaradt, írom titkaimat: tíz nevet. A tízből háromnak csak a monogramját mertem írni, nehogy valaki rájöjjön, hogy mennyire odavagyok Ian Sommerhalderért (ó a francba, ennyit az egyik titkomról), visszaszaladtam és négyet betemettem, kettő már reggelre eltűnt, és maradt a te neved ott egyedül. Új hó hullott rá, és az a piros színű autó nem indult el többet. Pedig azelőtt két folyóhoz jutott el, amelyből egy csak patak. Csak állt tovább a diófa alatt, s pár hete le is takarták, már a rendszámára sem emlékszem, csak reménykedek, hogy talán még nem olvadt el a hó a ponyva alatt. Teljes cikk

Az otthonomról álmodtam, anyámról és apámról. Épp a meghitt családi vacsorára készültünk, úgy rémlik, még a testvérem is otthon volt. Ő már ötödik éve csak az álmok színes palettáján jelenik meg gyakrabban otthonunkban. Meghitt álom volt ez, mindenki ott volt, ki szívemnek számít. Boldogsággal telt meg minden parányi sejtem. Aztán, buff, a szobatársam hangosan becsapta a mikró ajtaját. Teljes cikk

Egy szám, amely százezres tömegeket mozdított meg az elmúlt napokban. Az a bűvös tizenhármas, amely a változás szelét hozta magával. Az ominózus jel, amely egy egész nemzetet jogosan lázított fel. Igen, végre felébredt az ország a mély álomból. Mindenkinek felnyílt a szeme, és élesebben lát, mint valaha. Eleget dédelgettek a korrupció melegágyában üres ígéreteket rejtő altatókat dúdolva. Az emberlavina elindult, és már semmi sem állíthatja meg. Teljes cikk