Egy hónap alatt az embernek sok ideje van gondolkodni dolgokon. Főként a Vujity Tvrtko előadással kapcsolatban, amennyiben buzgó lélekkel várja a beszédet. Több mint egy hónappal az előadás előtt megjelent az első nyilvános meghívó a közösségi oldalakon: Pokoli és mennyei történetek Kolozsváron. Sokat ígérő találkozó, azt írja, erősebb leszek tőle. Később megjelenik egy másik eseménymeghívó, sokkal részletesebb leírással. Teljes cikk

Vannak, akik kimondják, de sohasem nyíltan. Vannak, akik tudják, de nem értik és vannak, akik egész életükben szenvednek miatta. Vannak, akik emiatt építettek palotát, és vannak, akik ezért melegítik ráncos, átfagyott, kék ujjaikat egy kupac égő szemét felett. Vannak, akik nevetnek rajta és vannak, akik miatta tanultak meg könyörögni Istennek. Teljes cikk

Az évnyitók, akárcsak az évzárók, ballagások és más hasonló protokoláris események, a legjobb szervezés és jóakarat mellett sem tartalmaznak túl sok újat. Van egy kis zene, van egy kis beszéd, van egy kis jókívánság innen-onnan, egy előadás. Egy kevés, hasznos (vagy kevésbé hasznos) információ a tanulmányi szerződések, a kreditek, a kötelező, halaszthatatlan és rémesen bonyolult év eleji teendők birodalmából. De véletlenül sem annyi, hogy holnaptól pikk-pakk feloldódjon az összes ehhez kapcsolódó idegesítő kérdésed. Teljes cikk

„Nincs nekem bajom ezzel az etnikai/ vallási/ kisebbségi csoporttal, DE…”. Így történik a pszeudo politikai korrektségbe burkolt, valószínűlég gyermekkorban beidegződött előítéletek vokális megnyilvánítása. Természetesen térségünkben vannak olyanok, akiknél a nemzettörténelmi falloszlebegtetés kizárja a finomkodást és jönnek a turul-gólya-hozta emberek „utálom a románokat”, illetve alternatív U Cluj szurkolók szívét melengető „büdös magyarok” típusú aranyköpések. Teljes cikk

A vonatállomások mindig szorongással töltötték el, az elmúlás kegyetlen valósága jutott eszébe ahányszor csak a száguldó vagy az alig-alig haladó vonatok közelébe került. Besétált a váróterembe és elmerengett a falra firkált képek és üzenetek sokaságán. Mindegyik mögött egy emberi sorsot látott, már-már kézzel foghatóan. Elmosolyodott, ahogy arra gondolt,a legtöbb ember az alig olvasható, olykor trágár, falra vésett üzenetek mögött nem lát mást, csak rongálást. Teljes cikk