A tévén/interneten lógó, humorrajongó, -szakértő kolozsváriaknak aligha kellene bemutatni az idei FISC szerdai meghívottjait, Dombóvári Istvánt és Kőhalmi Zoltánt Magyarországról. A kezdés helyi rituálé szerint történt, így bő tíz percet késett a műsor, a kezdési időpontban még alig félig volt megtelve a „Studház” nagyterme. Ez idő alatt, egy ’90-es zenékről szóló román bulit reklámozandó, többször is elindult a főképernyőn az egykor népszerű Vamos a la playa című sláger, igaz érthetetlen módon egy kevésbé hiteles, 2010-es feldolgozásban. Rögtön ezt követte a Distractistól (amolyan romániai Irigy Hónaljmirigy) az eddig csak YouTube-on terjedő Mințim la fel fantázianevű paródia, ami egészen szatirikus módon a PSD államelnökjelöltjét és kampánydalát figurázza ki. A Polgármesteri Hivatalon kívül ugyan nem találtam kormányközeli támogatót a FISC támogatói között, ám még így is elég érzékeny dolog egy választási hajrá alatt ilyen videókat becsempészni ilyen kaliberű tömegrendezvényekre. Igaz az, hogy az említett formáció tíz év kihagyás után, éppen másnap lépett fel Kolozsváron, ilyen megközelítésben pedig teljesen védhető a vetítés „miértje”. Mire az embernek sikerült mindezt végiggondolnia, meg is érkeztek a humoristáink.
Várható, hogy a fellépők néha interakcióba kerülhetnek a kezelőpulttal. Ha már tőlünk nemzetközi a rendezvény, hogy „külföldi” meghívott is van a programban, igazán elvárható, hogy a szolgálatos technikusok között valaki beszélje is a vendég nyelvét. Hiába, nem minden magyartól várható el Erdélyben, hogy románul beszéljen, pláne ha a kerítés túloldaláról jön, egy másik fővárosból.
A showt Dombóvári indította, ám előtte még fényt kért a közönségre. Miután válasz és fény nélkül maradt, a kényszerből megtanult luminé és undéluminé szavakkal próbálta felvenni a kapcsolatot a világítókkal, aminek az lett az eredménye, hogy a közönség helyett ő még nagyobb fényt kapott és jobban kimelegedett az előadás végére. Nem volt idő több latin szót megtanulni, hiszen késtünk is, az óra is ketyegett. Dombóvári azt lehet mondani „hozta a formáját” és különösen értékelendő, hogy az előadásában konkrétan az elnökválasztásunkra szabott Viktor-Victor poént is elsütött, illetve olyan általunk is dekódolható szavakat csempészett bele, mint a talon vagy a szkoccsvégkereső.
Kőhalmi annak ellenére, hogy arról vált igazán ismertté, hogy nem használ trágár szavakat és intelligens poénjai vannak, nem várt módon a műsorában lezserül zsidózott és (román)cigányozott. Előbbi nálunk nem akkora divat, mint Pesten, utóbbi pedig kínosabban jött ki, mint kellett volna. Az előbbi fellépésből okulva, ugyan nem szándékozott kölcsönhatásba kerülni a szervezőkkel, ám hogy ne maradjon ki senki a technikai malőrök közül, nála a mikrofon mondta fel a szolgálatot az előadás közepén. Poénok szempontjából kitűnő volt, ám egyáltalán nem készült egy Erdélyre-szabott témával sem, aki pedig látta az interneten a Thália Színházban tartott önálló estjét, annak sok újat nem is mutatott. Ennek ellenére mégis hozta a kőhalmis stílust, a verhetetlen orosz tudásával együtt.
A hallottak alapján úgy tűnik egyikük sem tankolt fel különösebben olyan témákkal, mint a választások vagy ha a tágabb magyarországi képet nézzük, akkor az internetadó. Lehet már faragják vele a poénokat, de tudva azt, hogy néhány napja visszavonták a törvényt, eléggé elkéstek már vele. Ám még akkor is aktuálisabb lesz majd, mint Erdélyben zsidózni.
(kép forrása: facebook/fiscul)
