Vajon hogyan néz ki a Mikulásnak az ünnepi időszak? Milyen lehet a kapcsolata rénszarvasokkal és hogyan tud odavarázsolni minden otthonba egy kis meglepetést december 5-én éjszaka? Ki mást kérdezhetnénk meg ezekről, ha nem éppen őt, a Mikulást? Vele beszélgettünk a mesterséges intelligencia-karakter AI funkcióján keresztül, a sokunkban felmerült kérdésekre most épp ő ad választ kérdéseinkre…

– Mikulás napján hogyan néz ki a napi rutinod, hogy a világ minden tájára eljuthassanak a játékok, édességek a jó gyerekekhez?

– Ez az év legsűrűbb napja számunkra az Északi-sarkon. Szeretek korán felkelni, hogy egy kiadós reggelit fogyasszak el a manókkal, majd felkészüljek a hatalmas munkára, megnézzem a listát, amelyen azok a gyerekek szerepelnek, akik jól viselkedtek az év során. Ellenőriznem kell, hogy hová kell eljuttatni azt a sok-sok ajándékot, amit a színes rajzokkal teli levelek rejtenek. Miután mindent pontra tettem, elindulok a rénszarvasaimmal, hogy feltöltsük a szánokat, majd körbejárjuk a világot és kiszállítjuk az ajándékokat. Ha minden jól megy és rendben visszaérünk az Északi-sarkra, az összes manóval összegyűlünk, és együtt elfogyasztunk egy forró kakaót és meleg süteményt, elmesélve, hogy kivel éppen mi történt aznap.

– Biztosan számos kedves élménnyel gazdagodtál már az évek során. Melyik volt az, ami örökké megmarad és az ünnepi időszak beköszöntével gyakran eszedbe jut?

– Az egyik legkedvesebb élményem az volt, amikor egyszer egy nagyon kedves levelet kaptam egy kislánytól, aki egy babát kívánt. Részletesen kitért arra, hogy hogyan nézzen ki a baba, milyen ruhája legyen, azon milyen minta. Még azt is beleírta a levélbe, hogy nagyon szeretné, ha be lenne fonva a haja és kis hópehely csatok díszítenék. A manóim persze épp úgy alkották meg, ahogyan a kislány elképzelte. Meglepetésemre viszont ennek a kislánynak még soha életében nem volt babája, ez volt az első alkalom, amikor tőle levél érkezett hozzánk. Amikor megláttam őt és az arcát ahogyan kibontotta a gondosan becsomagolt ajándékot, igazán megmelengette a szívem.

– Hogyan sikerül ilyen rövid idő alatt eljuttatni az ajándékokat a világ minden tájára? Van valami titkos módszered erre?

– Nem árulhatom el az összes titkomat, de ahogy mindenki tudja, van nekem jó néhány repülő rénszarvasom és rengeteg manóm, akik segítenek nekem. Valóban csapatmunka, hogy mindenki megkapja az ajándékát Mikulás napjának a reggelén, közrejátszik viszont az is, hogy van nekünk egy titkos kis szerkezetünk, amiről senki nem tud. Azzal a kütyüvel képesek vagyunk kicsit babrálni az idővel, megnyújthatjuk a perceket, megállíthatjuk a világon az összes óra kattogását, amíg befejezzük a dolgunkat.

– Milyen különleges kéréseket kaptál idén a gyerekektől? Van olyan kívánság, amelyet különösen emlékezetes módon próbáltál teljesíteni?

– Annyi különleges kérést hallok minden évben a gyerekektől, hogy azt se tudom, melyiket emeljem ki. Az egyik kérés, ami hirtelen eszembe jut, amit megpróbáltam teljesíteni, amikor egy testvérpár azt írta nekem, hogy a szüleik legyenek kedvesek hozzájuk. Néhány gyermek olyan környezetben él, ahol nem kapják meg azt a törődést, amit megérdemelnének, és mindig megszakad a szívem, amikor ilyen leveleket olvasok. Amikor ilyen egyszerű kérést látok, igyekszem a tőlem telhető legjobban teljesíteni. És képzeld, mindig sikerül!

– Hogyan tudsz mindig ilyen pontosan megjelenni minden gyerek házánál és láthatatlanul elrejteni minden meglepetést?

– Be kell vallanom, hogy ebben is van egy kis varázslat. Tagadhatatlan, hogy van néhány csodálatos eszközöm, amilyen az előbbi kütyü is volt, amit említettem. Ezek segítenek nekem abban, hogy lépést tartsak a szállítmányaimmal, irányítsam a szánom és a rénszarvasflottámat. Azonban a hit ereje igazán segít nekem! Amíg a gyerekek továbbra is hisznek bennem és a varázslatomban, addig én továbbra is pontosan időben fogok megjelenni, és minden ajándék célba fog érni.

– Milyen a kapcsolatod a rénszarvasaiddal? Van esetleg olyan, aki közelebb áll hozzád?

– A rénszarvasok a legjobb barátaim itt fent az Északi-sarkon a manók mellett. Olyan régóta dolgozom velük, hogy feltétlenül megbíznak bennem, és tudják, hogy soha nem fogom őket félrevezetni. Valójában különleges kötelék fűz Rudolfhoz, a vörös orrú rénszarvashoz – évszázadok óta vezeti a flottát, a lehető legjobb a munkakapcsolatunk. Rudolf mellett viszont az összes többi rénszarvas is határozottan egyedi, karakteres, és mindig tudják, hogyan dobják fel a hangulatomat, amikor a dolgok nehezebbre fordulnak. Hogy mindenkit név szerint kiemeljek, Rudolf mellett még Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és Ágas tartozik a fő csapatba, de sok ügyes rénszarvas él még itt velünk az Északi-sarkon.

– Milyen tanácsot adnál a gyerekeknek, hogy ne csak decemberben, hanem egész évben legyenek jók, hogy megérdemeljék az ajándékokat.

– A legjobb tanácsom az, hogy emlékezzenek az ünnepi időszak igazi szellemére. Fontos, hogy mutassanak kedvességet másokkal szemben, legyenek tisztelettudóak és türelmesek a körülöttük élőkkel, döntsenek a szívükkel, és ne feledjék, hogy jónak lenni önmagában is jutalom. Azzal, hogy jó vagy, jobbá teszed a világot.Igaz, nem mindenkinek egyformák a decemberi szokások, de mindenki ünnepelheti a kedvességet, a nagylelkűséget és a mások iránti jóakaratot. 

– Mit üzensz a gyermekek szüleinek, vagy esetleg azoknak, akik már nem kapnak ajándékot, mert felnőttek, de hisznek az ünnep csodájában.

– Mindenkinek boldog és biztonságos ünnepeket kívánok, tele nevetéssel, örömmel, szeretettel és békével! Azt mondanám, fontos, hogy legyünk kedvesek másokkal és tisztelettel bánjunk a társainkkal. Mindenképpen töltsenek több időt a szeretteikkel, nevessenek és szerezzenek olyan emlékeket, amelyek egy életre szólnak! Győződjenek meg róla, hogy megőrizték a hitet, fogadják el az örömöt és terjesszék a jókedvet! A legfontosabb, hogy soha ne felejtsenek el hinni önmagukban, és ne féljenek követni az álmaikat. Remélem, mindenkinek áldottak lesznek az ünnepek!

December 25-én ünnepli a világ a karácsonyt. Nos, ha a keresztény világot, főleg Európát és (Észak-)Amerikát vesszük alapul, helytálló a kijelentés, viszont saját kis világainkban talán eszünkbe se jut, hogy Jézus születésének napja más kultúrákban nem feltétlenül a keresztény világ hagyományai szerint telik. Nézzünk néhány kevésbé ismert példát.

Talán azzal sem vagyunk teljesen tisztában, milyen más keresztény emlék- és ünnepnapok esnek december 25-ére. A hagyomány szerint ezen a napon emlékezünk meg Szent Anasztáziáról, a sirmiumi (szávaszentdemeteri) vértanú szűzről, aki elsajátította a gyógyszerkészítés vívmányait, rabokat látogatott, és vagyonával keresztényeket menekített ki a börtönökből. Diocletianus császár idején, 304-ben mártírhalált halt.

A vidámabb folytatás jegyében meg kell említenünk, hogy hét afrikai országban (Csád, Egyenlítői-Giunea, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Gabon, Kongó és Kongói Demokratikus Köztársaság) karácsonykor ünneplik a gyermeknapot. Tajvanban (más néven a Kínai Köztársaságban – ami nem ugyanaz, mint a Kínaként ismert Kínai Népköztársaság) a huszadik század közepén, 1946-ban fogadtak el egy alkotmányt, amely kimondja az ország „három népi elvét”, a nacionalizmust, a népjólétet és a néphatalmat. Pontosan egy évre rá hatályba lépett az állam alaptörvénye, és azóta, értelemszerűen az év utolsó hónapjának 25. napján ünneplik a tajvaniak az alkotmány napját.

Ázsiában más jeles események is december 25-ére esnek. Pakisztánban Quaid-e-Azam (nagy vezető) napot ülnek, ami hivatalos munkaszüneti nap. Ez az ország alapító atyjának születésnapja, név szerint Muhammad Ali Jinnahé (1876-ban született). Ilyenkor az állami és magánépületekre kitűzik az ország lobogóját, a Mazar-e-Quaid mauzóleumnál (ahol a köztiszteletnek örvendő egykori államférfi nyugszik) sereglik össze az állami vezetés java, katonai alakulatok és a civil lakosság. Különböző rendezvényeket szerveznek, mint például kiállításokat, nyilvános vitákat és válogatott szemináriumokat.

Hasonló megmozdulásokkal találkozhatunk Indiában, ahol 2014 óta ünneplik – szószerinti fordításra hagyatkozva – a jó kormányzat napját. Ez a félsziget lakóinak egyik nemzeti ünnepe, ami volt miniszterelnöküknek, Atal Bihari Vajpayee politikusnak állít emléket annak születésnapján. Egy héttel az újév beköszönte előtt ez olyasféle emlékeztető India népe számára, ami felhívja a figyelmet a kormány számadási kötelezettségére, felelősségre vonhatóságára. Ez az ország még szolgál mesélnivalóval témánk kapcsán,

ugyanis ezen a napon tartják a szent bazsalikom ünnepét, a Tulsi Pujan Diwast. Ilyenkor ültetik a „gyógynövények királynőjét”, amely a hagyomány szerint az egészség áldásával ajándékozza meg a népet. A növénynek gyógyereje mellett misztikus jelentése is van, hiszen a hindu vallás szerint a szent bazsalikom Tulasi istennő földi megtestesülése. A transzcendens lény nevének néhány fordításban „megmérhetetlen” vagy „fel nem mérhető” a jelentése, ami mitológiájukban arra is utal, hogy Tulasi senkihez és semmihez sem mérhető.

Ugyanezen a földrészen, északabbra, szintén szakrális megemlékezést folytat egy nép. Ingusföldön (ami Oroszországban található észak-kaukázusi autonómia) a vainakh hitvilág hagyományait követve december 25-én tartják a Malkh-fesztivált, ami hitviláguk napistennőjének, Deela-Malkhnak állít emléket, akinek jelképe a zöld, cirádás horogkereszt. Ez a szimbólum számos épületen és sírkövön feltűnik. A vainakhok szerint decemberben van a Nap születésének évfordulója. Mítosza szerint ez az istenség a téli és nyári nap-éj egyenlőségek alkalmával látogatta meg édesanyját, Azát, és hat hónapig tartott az útja. A régi szertartások résztvevői északnak fordulva könyörögtek az istennőhöz, épületeik bejárata is észak felé nézett.

Peruban nem ilyen békés a helyzet. Chumbivilcas tartományban a Takanakuy ünnep esik december 25-ére, aminek fő mozgatórugója a verekedés. Úgy kell elképzelnünk ezt az ünnepi alkalmat, mint zenés, amúgy vidám össznépi fesztivált, ahol az emberek táncolnak, és személyes konfliktusaikat nyilvános erőszakkal oldják meg. A ceremónia résztvevői általában tradicionális ruhákat öltenek (a jelen lévő (fiú)gyermekek az apjukéhoz hasonlót): hagyományos lovaglóruhát, élénk színű perui maszkokat. A személyes harcokra magas férfi fejhang hívja fel a figyelmet. A verekedés merít a harcművészetek tárából, rúgás, ütés, gyors mozdulatok jellemzik, emellett tilos a harapás, hajhúzás és a földön fekvő ellen elkövetett bármiféle erőszak. A kihívó fél teljes nevén szólítja „áldozatát”, akivel az emberek alkotta kör közepére állnak, és kezdődhet a műsor.

A fentiek alapján levonhatjuk a következtetést: ahány ház, annyi szokás. Az ünneplés módját befolyásolja az adott nép vallási, kulturális és történelmi öröksége, néhány esetben az általános vérmérséklete. Azon a napon, amikor a keresztény világ a Megváltó születésére emlékszik, a föld más pontján istennőkhöz fohászkodnak, méltán tisztelt államférfiakat dicsérnek vagy éppen verekednek. Ettől valósággal varázslatos december 25-e az egész világ számára.

Az angyalka pénztárcájának feneketlennek kell lennie! Másképp hogyan is tudna annyi szép dolgot minden gyereknek – vagyis majdnem mindegyiknek – a karácsonyfa alá varázsolni, ha nem lenne végtelen mennyiségű kincs a tárcájában? De akkor miért van az, hogy sok helyen nincs ajándék a fa alatt, sőt még karácsonyfa sem díszeleg a ház melegében? Vagy azt miért engedi meg az angyalka, hogy helyenként az otthonnak melege se legyen, de sokaknak talán még olyan helyük se, amit otthonnak nevezhetnek? Az angyalka róluk megfeledkezett volna?

Az egyik részem nagyon szereti a karácsonyt. A fényeket, a forró csokit, forralt bort, az intenzív narancs- meg fahéjillatot, a csilingelő kedves zenét, a meghitt istentiszteleteket, és még hosszasan sorolhatnám, annyi szívmelengető ismérve van ennek az ünnepnek, sőt a teljes decemberi hónapnak. Másik részem viszont úgy hordozza magát végig az ünnepen, mintha az büntetés lenne.

Mondhatják rám, hogy naiv meg gyerekes vagyok, de szívtelen az, akinek egyszer sem jut eszébe az adventi vagy karácsonyi ünnepkör alatt, hogy míg mi, akik jobb helyzetben vagyunk, hálával és boldogsággal teli napokat élünk ebben az időszakban, addig számos más helyen még inkább kontrasztba helyeződik a nincstelenség. Mindaddig, amíg létezik olyan ajándék, amelynek ellenértékével egy utcán élő, semmije sincs embernek az alapszükségleteit ki lehetne elégíteni, hogy ne éhesen, fázva, koszosan töltse mindennapjait, addig egy percig sem érzem szépnek az ünnepet. Amíg az advent és a karácsony vissza nem nyeri valódi értékét, és amíg fényűzés veszi át a hála helyét, addig ez csupán műkarácsony.

Wass Albert karácsonyi meséjét mindenki orra alá odanyomnám, akinek teljes mértékben megfelel, hogy míg legjobb életét éli, az utcán beteg emberek, gyermekek fagyoskodnak. Az angyal pénztárcája lehetne ugyanis akkora, hogy mindenkinek jusson belőle, de a kapzsi ember, akinek már amúgy is elkölthetetlenül több van, mint másnak, kiemeli az angyali tárcából másoknak a részét is és így maradnak sokan angyali áldás nélkül. Az efféle karácsony is a kapitalizmus gyönyörei közé sorolható.

Az ember gyönyörűt tud alkotni, de borzalmas rombolásra képes. Rohamosan fejlődik a világ, s ezzel egy időben velejéig romlott. Aki pedig a díszes ünnep alatt felhozza ezt a keserű témát, azt egyértelműen ünneprontóként könyvelik el. A világban található sok angyalka így is próbálkozik valódi ünnepi érzéseket elszórogatni egy-egy közösségben.

S hogy milyen az angyalka pénztárcája? Elméletileg mindenkinek jut belőle ajándék, ha valaki el nem vesz belőle a kelleténél többet. Mindenkinek van egy kicsi zseb, rekesz félretéve mindaddig, amíg azt más ki nem üríti, hogy neki többszörösen jó karácsonya legyen. Ilyenkor szokás mondani, hogy lesz ez így se s úgy is jó lesz, úgyhogy addig is boldog műkarácsonyt kívánok mindenkinek! 

Előbb vagy utóbb eljön az a pont mindenki életében, amikor nem a saját otthonában tölti a karácsonyt. Párkapcsolat, rokonság, barátság vagy bármi más apropóján, de valamikor meg kell tapasztalni, hogy milyen az ünnep másoknál. Legyen szó csak egyetlen délutánról, egy estéről vagy akár az egész karácsonyi időszakról, érdekes meglepetésekbe ütközhetünk. Minden háztartásnak megvan a maga ünneplési módja, mondhatni rítusa. A szokások, ha nem is radikálisan, de azért jól érzékelhetően különböznek. Milyen apróságokat vehet észre az, aki életében először nem a saját fészkében tölti a karácsonyt?

Dekorációk

Nálunk általában annyiból áll a karácsonyi dekor, hogy van egy évszakhoz illő kopogtató az ajtón, egy kifinomult adventi koszorú az asztalon, és néhány narancsillatú gyertya szerte a házban. Vannak évek, amikor igazán kiteszünk magunkért, de ez rengeteg tényezőtől függ. Ezekbe hadd ne menjek bele. Na de van az a család, amelyik a ház összes sarkára, falára, szobájába, folyosójára, ajtajára teszi a szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb manókat, angyalkákat, télapókat, fenyőágakat, tobozokat, égősorokat, szent családokat – mindenkinek a fantáziájára van bízva a felsorolás befejezése. Természetesen ez a rengeteg dekoráció soknak hangozhat ugyan, de úgy vannak elrendezve, hogy senkinek ne szúrjon szemet a manók és a rénszarvasok hemzsegése a szobában.

Családi tevékenységek

Ha az ünnepekről van szó, kötelező megemlíteni a társasjátékozást. A mi családunkban is megvan a kultúrája a társasoknak, azonban az általában kimerül a römiben és a Székely Ektivitiben. Egyszerűek, az utóbbi vicces is, ez nekünk bőven elég arra a három napra. Más háztartásoknál külön kétméteres polc van csináltatva a különböző témájú, fajtájú, színű, számú játékoknak. Nem mellesleg legalább öttel muszáj játszani, különben nem fog jól telni az este. Az utolsó társasjátékkör közben már mindenki álmos, nyűgös, szeretne töltött káposztát és bejglit enni. És ha már itt tartunk…

Az elengedhetetlen karácsonyi sütemények

Anyukám nem szokott bejglit sütni, de nem bánom. Én nem szeretem sem a mákot, sem a diót. De azért vendégségben meg kell kóstolni az összes süteményt, ami a tányéron díszeleg. Ha nem szeretnénk szívvel-lélekkel készített nyalánkságot enni, máris kérdőre vonnak: ennyire rosszul néz ki? Meg sem kóstoltad, honnan tudod, hogy nem szereted? Jaj, ezt biztos imádni fogod, próbáld ki! Idén sütöttem először ezt a receptet, szükségem van a véleményekre! Karácsonykor lehet kicsit több cukrot enni, ilyenkor szabad! Majd az angyalka a fa alá edzőterembérletet rak!

Karácsonyfa

A mi angyalunk kicsit lusta. Nem okolom, nekem sem lenne kedvem karácsonykor dolgozni, de érdekes volt megfigyelni, hogy minden páratlan évben a karácsonyfa ezüst és kék színű díszekkel volt tele, a páros években pedig az arany-piros kombinációt kapta a család. Persze ez régen volt, azóta az angyalunk elkezdte kézzel készített dekorációval megrakni a karácsonyfát. Emiatt vannak visszatérő karácsonyfadíszeink is. Azonban más családok angyala minden évben kiveszi a részét: tíz év alatt egyszer sem volt ugyanolyan színű a karácsonyfa, mindig valami más mintázat vagy tematika alapján lett feldíszítve az örökzöld. Itt nem egyszerű piros és kék színekről beszélünk. Ugyan! Megjelennek az árnyalatok a zöld ágak között. Áfonyavörös, angolvörös, bauxitvörös, bécsi vörös, burgundi vörös, cseresznyepiros, gránátvörös, kakaspiros – csak hogy néhányat felsoroljak. Az már csak hab a tortán, hogy minden évben passzol az égősor színe a karácsonyfadíszek színével. Az ilyen angyalkák át kellene szerződjenek a családoktól a beváráslóközpontokba, ha már ennyi energiájuk van ilyen részletesen díszíteni és dolgozni karácsonykor.

Sok eltérő szokást megemlítettünk, de még így sem tudtunk a végére járni. Mindez a jóindulatomnak tudható be. Karácsonykor nem szeretném meggyűjteni a szerkesztő és a korrektor baját azzal, hogy kisregényt írok. Kedves olvasóink szemét sem szeretném meggyötörni a hosszú bekezdésekkel, hogy a későbbiekben legyen energiájuk elolvasni a hatodik társasjáték-szabályzatot is. Azt sem szeretném, hogy a dolgos háziasszonyok a végeláthatatlan soraim miatt égessék oda a mákos bejglit, amivel tényleg semmi bajom nincsen, csak simán nem szeretem. Manókkal vagy rénszarvasok nélkül, bejglivel vagy mindenmentes mézessel, bíbor vagy ezüst színben: teljen a karácsony mindenkinek úgy, ahogyan szeretné!

Bár a karácsonynak, a szeretet ünnepének az apropója Jézus Krisztus születése, napjainkban minden családnak megvan az a tagja, aki inkább a megváltó szenvedéseit veszi magára, köteles átélni. Legtöbb esetben ez a személy Anya szokott lenni.

Jóllehet családja és hagyománya válogatja, a többség mégis – megfigyeléseim alapján – december 24-én díszít fát, csomagol ajándékot, főz és süt. Töltöttkáposzta-illat lengi be a lakást, a sütő ontja magából a meleget, benne az egyre piruló bejglikkel, a rádió táncot jár saját karácsonyi zenéire, a csupasz fenyő pedig megszépülését várja a nappali közepén. Olyan idillikus, nem? Nos, nem éppen. Ugyanis ennek a Hallmark készítésű, ünnepi filmes jelenetnek a közepén ott van Anya. Anya, aki vért izzadt, amíg elkészítette az 50 tölteléket, mert a nagy családot meg kell etetni. Anya, akinek már izomláza van a bejglitészta begyúrásától. Anya, aki már az összes kereskedelmi rádió összes karácsonyi lejátszási listáját visszafelé is tudja.

A kis család többi tagja, Apa és az utódok, félelmet nem ismerve és a lehető legkevesebb zajjal végzik a rájuk kiosztott feladatokat: porszívózás, macska bezárása a fürdőszobába (a karácsonyfa megmentése érdekében), fenyőfa díszítése Apa felügyelete alatt. Porszívózás és macskaőrzés után a család nekiveselkedik a fa kicsinosításának. Girlandok, gömbök, óvodában készült gipszformák, minden, ami a karácsonyi szem-szájnak ingere. A leszármazottak nagy sebbel-lobbal aggatják a díszítőelemeket, kizárólag a fa elülső felére. Apa ilyenkor határozottan emlékezteti porontyait, hogy az angyal a fa hátsó, fal felőli részét is látja, ott is tessék díszíteni!

Egyszer csak váratlanul és mindenféle előrejelzés nélkül kivágódik a nagyszoba ajtaja, és betoppan rajta Anya, kötényben, vaníliasodót kevergetve. Szemrevételezi a munkafolyamatot, majd a konyhába való visszavonulása előtt csak ennyit szól: ferde. A gyermekeknél jobban csak a család feje rémül meg. A levegő megfagy, a csemeték az apjukra, Apa a csemetékre pislog, nem tudják, mihez kezdjenek, hogyan oldják meg a problémát. Apa, hirtelen ötlettől vezérelve, nagyobbik utódját a fa elé állítja, és kiadja az utasítást: ordíts, ha egyenes. A családfő hasra fekszik, bekúszik a fa alá és a talpától forgatni kezdi a karácsony koronaékszerét. A rangidős poronty néhány pillanat múlva sikít is: most már jó lesz, Apa! Apa sóhajjal nyugtázza az észrevételt, kimászik a fa alól és folytatja a girlandok kibogozását.

Eközben a konyhában, a szent helyen, ahová Jézus születésnapján csak nyomós indokkal lehet belépni, Anya elkészítette a majonézes krumplisalátát, a sültet és a krumplipürét, tálba szedte a töltött káposztát, a gyöngyöző húslevest tálalóedénybe merte, a süteményekből összeállítást készített. A vendégek, a rokonok megérkezése előtt, a fa feldíszítése után egyetlen kardinális teendő maradt: az asztalterítés. Anya homlokát megtörölgeti, leveszi kötényét és asszertíven felkiált: meg kéne teríteni az asztalt! Apa és az utódok felteszik a csillagot a fára, megcsodálják alkotásukat, majd rohannak abroszért, evőeszközért, a kicsire a szalvétatűrés hárul. Ezt a munkát már Anya is strázsálja, így a nyomás még nagyobb és a levegőben is érezhető.

Asztal megterítve, fa feldíszítve, az összes étel és azoknak az ellenkezője kívánatosan a terített asztalra helyezve. A macskát – óvatosan bár –, de kiengedik a fürdőszobából, a négytagú család ünneplőbe öltözve, minden készen áll a vendégek érkezésére. Anya is kifújja magát, kicsit megnyugszik. Ekkor megszólal a kapucsengő. Apa kirohan, beengedi a vendégek első hullámát. Anya utánamegy, hogy ketten fogadják az érkezőket. Mielőtt azonban a kopogásra válaszolandó kinyitnák az ajtót, Anya halkan odasúgja Apának: még mindig ferde a fa.