Egy évvel ezelőtt gyanútlanul vártuk,

Hogy a tizenkilencet végre húszra váltsuk.

„Jövőre más lesz”, sokat mondogattuk,

Ezúttal be is jött, bár nem pont így akartuk.

Bárhová pillantunk, az egész világ maszkban,

Másképp nézett ez ki a Sötét lovagban.

A karantén sem volt jobb, mint egy sötét verem.

Hiányzik már a korán kelés, na meg a tanterem.

Továbbra sem árt azonban ébernek lenni,

Mert most már Zoomon kell órákra menni.

Egyes tanárok persze ki vannak akadva,

Ha nem ülünk egész nap a gépünkhöz tapadva.

Egy évig fesztiválok és koncertek nélkül élni,

De lesz még belőlük sok, ettől nem kell félni.

A többi fura dologról inkább nem beszélek,

Pedig lenne miről, de nem visz rá a lélek.

Ahogy a babonás szilveszterkor nem kér a csirkéből,

Úgy nem kérünk mi sem többet az óévből.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan mehet.

Jövőre ennél már tényleg csak jobb lehet.

Feledjünk el tehát minden szörnyűséget.

S kívánjuk egymásnak boldog(abb) új évet!

Idén egyáltalán nem fesztiválozhattam. Jövőre ez nem ismétlődhet meg.

Idén nem szegtem meg egy újévi fogadalmamat sem, ezért jövőre is azt fogadom meg, amit idén: nem fogadok semmit!

Idén megtaláltam a legjobb illatú szappant, jövőre inkább a parfümök közt szeretnék ennyit válogatni.

Idén már csak üzenetre futja, de jövőre képeslapot küldök!

Idén nem tarthattam nagy születésnapi bulit. De jövőre ennek változnia kell!

Idén nem járt olyan nagy változással iskolásból egyetemistává válni. Az online oktatás picit egyhangúvá tette. Jövőre ez változni fog, remélem.

Jövőre az a cél, hogy felhizlaljam a macskát s személyesen mondjam anyunak, ez még nála is nagyobb.

Idén először történt meg, hogy nem utaztam el túl messzire. Ezt nehéz volt elfogadni, jövőre viszont a Covid sem fog gátat szabni a terveimnek.

Idén elegem lett az egyhangúságból, jövőre mindent színesben szeretnék látni.

Idén alig tölthettem időt a nagyszüleimmel, jövőre ezt is pótolni kell.

Ebben az évben mindenki a vírusról beszélt, jövőre mindent megteszek, hogy ne vegye át az irányítást a beszélgetések felett.

Idén elmaradtak az esküvők, félő, hogy jövőre az összeset megtarthatják.

Idén nem gyakorlatozhattam, hogy kipróbáljam magam, jövőre dupla erőbedobás szükséges.

Idén hetente szerveztünk alapos nagytakarításokat a családdal, jövőre csökkenteném ezt a mennyiséget.

Idén hó nélkül karácsonyoztunk, jövőre fehér ünnepet szeretnék!

Idén csak a vírus volt mindenhol. Jövőre azt szeretném, ha elfelejthetnénk őt.

Idén számomra átértékelődött a család és az együtt töltött idő. Szeretném, ha a miidő továbbra is igény maradna.

Idén arról írunk verset, hogy miket változtatott meg az életünkben a koronavírus. Jövőre inkább arról írnánk, hogy milyen csodákkal teli, boldog évet éltünk meg. Vírusmentesen.

Ehhez kívánunk erőt, egészséget, boldogabb új évet!

Bezzeg tavaly senkinek sem adtam volna karácsonyi mintás maszkot ajándékba.

Bezzeg tavaly voltunk énekelni, s még este 11 után is tojáslikröt ittunk a barátoknál (most csak a tojáslikőr marad).

Bezzeg tavaly azt hittem, a gombás töltött káposzta jó ötlet. Idén szerencsére már minden hús hússal lesz.

Bezzeg tavaly még a Planetáriumban adtunk egymásnak ajándékot.

Bezzeg tavaly azt hittem, sosem lesz vége a gyerekek versmondásának a templomban, idén még azt is mosolyogva végigülném, csak hogy lássam az apróságok arcát a hatalmas karácsonyfa előtt.

Bezzeg tavaly azt mondtuk, senkihez sem megyünk, itthon ülünk, hogy végre csendben legyünk, megpihenjünk, idén viszont már mennénk, ha lehetne.

Bezzeg tavaly az volt a legnagyobb gondom, hogy Kolozsváron felejtettem az ajándékokat. Idén már azon aggódom, hogyan találkozhatok a barátaimmal.

Bezzeg tavaly a Mikulás az ajándékok mellé ölelést is küldött. Idén annak is örülünk, ha egyáltalán személyesen adhatjuk át a meglepetést.

Bezzeg tavaly a karácsonyi szett mellé szégyen volt Cifet venni. Idén külön megkérlek, ne felejtsd el kihagyni.

Bezzeg tavaly direkt úgy rendeztem a dolgaimat, hogy hamar hazaérjek Kolozsvárról, idén viszont kihasználtam volna az utolsó utáni pillanatot is, csak hogy érezzem magamon a város hatását.

Bezzeg tavaly fogadhattam kántálókat.

Bezzeg tavaly kihagytam volna a sok ünnepi programot. Idén mindegyiknek örülök.

Bezzeg tavaly anya feküdt a karácsonyfa alatt azt mondogatva, hogy ő a legnagyobb ajándék. Idén 70% az esélye annak, hogy karanténban leszünk a párommal.

Bezzeg tavaly forralt bort ittunk, és házicsokit ettünk a karácsonyi vásárban. Idén hiányzik a vásár.

Bezzeg tavaly ilyenkor javában zajlott a családi költözés. Idén a nyugodtabb ünnepléshez van kedvem.

Bezzeg tavaly féltem felkeresni a nagyszüleimet. Idén tartok tőle, hogy nem csak ajándékot adnék át nekik.

Bezzeg tavaly szabad volt, most korlátozva van az életünk.

Bezzeg tavaly más, jobb, izgalmasabb, hangosabb, színesebb volt. Idén csendes, nyugodt, elgondolkodtató, békés.

„A világ bármely részén élsz és bárki vagy, / Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb, / Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, / Ahogyan én neked.” (Piramis)

Boldog karácsonyt kíván a Campus csapata!

Van az, amikor a szüleid nem érnek rá téged fuvarozgatni, egy haver sem indul arra, ahova mindenképp el kéne jutnod, és a Facebook stoppos oldala sem kecsegtet lehetőségekkel. Szóval, ha ilyen helyzetben találod magad, és – hozzám hasonlóan – kisvárosban vagy esetleg falun élsz, akkor a buszozáshoz sem fűzhetsz reményeket. Vagy elment már, és a következő órák múlva jön, vagy nem jön egyáltalán. Ilyenkor egy opció van még, elkerülhetetlenül stoppolni kell. Ez az önmagában is nagyon bonyolult feladat (legalábbis szerintem) most duplán nehezített, mert kötelező módon maszkkal az arcodon kell várakoznod, ezt látva pedig az ismerőseid is simán elmennek melletted. Meg egyébként is vírus van, hogy is gondoltad, hogy kiállsz stoppolni?

Ha mázlid van, előbb-utóbb csak megáll valaki, akit nem izgat a fertőzés veszélye, jobb esetben még valahonnan ismered is az illetőt. De tegyük fel, hogy nincs pandémia, így maszk nélkül, szabadon szenvedhetsz az út mellett, a település végén (csak itt érdemes próbálkozni, mert ha korábban nekifogsz, lerendeznek annyival, hogy helységen belül maradnak).

A stoppolás sikere, a sofőr jóindulata mellett, nagyban a korodon és nemeden áll vagy bukik. Fiatal, csinos lány esetében például jelentősen csökken a várakozási idő, bár ezzel semmi újat nem mondok. Abban a pillanatban, hogy sikerül „stopot szerelni”, az ajtó kinyitása után csak néhány másodperced van eldönteni, rábízod-e az életed a volán mögött ülőre vagy inkább gyorsan kitalálsz valamit, amivel mentheted a bőröd. Ha beszállsz, nemsokára ki is derül, hogy jó döntés volt-e vagy sem: vagy egész úton elfehéredett ujjakkal szorongatod a kapaszkodót, hátha nem szállsz ki a következő kanyarban, vagy lazán utazol, mintha normális világban élnénk. Ha épen és egészségesen eljutsz az úti célhoz, vagy legalábbis addig, amíg el tudtak vinni, következik az átkos pénz kérdése. Elsőként fejben tevődik fel: Mennyit adjak? Megkérdezzem-e, mennyit kér? Csak úgy hagyjak itt valamennyit? Szóba se hozzam? Aztán hangosan: Mennyivel tartozom? Semmivel… De mégis? (Közben nyújtod felé az összeget, amelyről előzőleg, fejben döntöttél.) Mondom, hogy semmivel, ismétli magát, többet nem hozlak el, ha pénzt adsz! (Megpróbálja visszaadni a pénzt, de te mindenképp ott akarod hagyni. Az egész abszurd helyzet úgy nézhet ki, mint a „forró labda” játék.) A vita a végtelenségig menne, ha okosabb vagy, elteszed, vagy az ajtóban hagyod, mielőtt kiszállnál.

Amiről mesélek, az a szerencsés, már-már idilli helyzetek egyike. Bár most a Covid a nagy mumus, ami minden sarkon lesben áll, mégis millióféle egyéb szörnyű kimenetele is lehet az ilyen utazásnak. Emlegetni is fölösleges, mert valószínűleg mindenki hallott már rémes eseteket. Nem hiába mondogatták kiskorunkban és említik ma is a gyerekeknek, hogy nem szabad beülni idegen bácsik autójába vagy cukorkát elfogadni tőlük.

De szükség törvényt bont, ahogy szokták mondani, újabban pedig ez a megszokottnál is nagyobb szükség lett. Az amúgy is hadilábon álló busztársaságok a vírushelyzet miatt még inkább csökkentették vagy esetenként teljesen megszüntették az egyébként is kevés járatszámot. Így a tömegközlekedés nagyon kellemetlen vagy szinte lehetetlen opció, és az emberek arra kényszerülnek, hogy saját autót tartsanak fenn. Minden egyes személygépjárművel pedig évekkel rövidíthetjük bolygónk életét. Nem akarom ezt is csupán a koronavírusra kenni, de ha ágról-végről mégsem ő a hibás, akkor mégis ki?

Holnap Kolozsváron te is csatlakozhatsz

Ha valaki arról kezd beszélni, hogy tű és vérvétel vagy véradás, a legtöbb ember előtt lepereg az egész élete, kimegy az erő a lábából, és a feje fölött látni véli a csillagokat is, mint Vili, a prérifarkas a Kengyelfutó Gyalogkakukkból. Ennek ellenére a véradás nem is olyan veszedelmes művelet, mint ahogyan azt a legtöbben gondoljuk, függetlenül attól, hogy önkéntesen vagy kivizsgálás miatt adjuk.

Keksz, dzsemes kenyér és rengeteg folyadék. Ezt reggelizi az a 18 és 60 év közötti egészséges személy, aki véradásra adja a fejét, miközben megpróbál nem azon izgulni, hogy vajon mi fog vele történni, ha átlépi a véradó központ küszöbét. Ha ez az első alkalom, akkor regisztrálás után ügyesen be kell ikszelni, hogy van-e valamilyen betegsége (fontos, hogy ne legyen semmilyen krónikus baj, még magas vérnyomás se), vagy hogy például utazott-e az elmúlt időszakban, és ivott-e alkoholt az előző 24 órában. Miután szinte mindenre nem volt a válasz, az asszisztensek átvezetik őt egy terembe, ahol vérnyomást, cukorszintet és súlyt is mérnek, ezután pedig jön az a néhány perc, amitől szinte mindenki retteg. Persze feleslegesen. Az asszisztensek kedvesek, függetlenül attól, hogy épp Kolozsváron, Zilahon vagy az ország egyik legeldugottabb véradó központjában vagyunk, és szinte minden percben érdeklődnek, hogy jól vagy-e és ittál-e eleget. Mert nekik nemcsak az fontos, hogy az emberek elmenjenek vért adni, hanem az is, hogy jó élménnyel távozzanak, és máskor is visszatérjenek.

– A véradás során a véradótól 450 ml vért vesznek, ez az a mennyiség, amit a szervezet hamar tud pótolni. Ebből háromféle készítményt állítanak elő, azaz akár három ember életét is meg tudják vele menteni. Fontos tudnivaló, hogy egy évben egy férfi ötször, a nők – a menstruációs vérveszteség miatt – négyszer adhatnak vért, aki pedig tetoválást vagy pearcinget visel, az az elkészítést vagy a behelyezést követő hat hónapban nem adhat vért, azt követően viszont bármikor – magyarázta Dr. Vizaknai Helga orvos.

A koronavírus járvány okozta korlátozások és félelem miatt az emberek nem úgy járnak el vért adni, ahogyan eddig. Több mint 50%-al csökkent a véradók száma március óta. Ez rengeteg életet jelent. Rengeteg elvesztegetett lehetőséget arra, hogy az intenzívről visszakerüljön az ember a való világba, ahol már csak emlék, hogy egyszer valamikor válságos állapotban volt az élete.

A számok láttán döntött úgy Dr. Vizaknai Helga orvos még a március-áprilisi karantén idején, hogy egy facebookos kihívásban arra kéri és ösztönözi az embereket, hogy bátran menjenek el vért adni. Ebből inspirálódva indult el a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) Magam adom! című kampánya, amit holnap, november 11-én Kolozsváron is megrendeztek.

– Közel negyven ember szólt vissza eddig, hogy biztosan részt vesznek a szerdai véradó kampányban, középiskolások, egyetemisták, döntéshozók és politikusok gondolták úgy, hogy magukat, a vérüket adva életeket mentenek – jelentette ki a Campusnak hétfőn Csorba Zsuzsi Emese, a kolozsvári kampány koordonátora.

A kampány nagy sikernek örvend, eddig Zilahon, Sepsiszentgyörgyön, Nagybányán, Székelyudvarhelyen, Brassóban és Déván rendezték meg, ma Kolozsváron, az következő napokban pedig Marosvásárhelyen. A MIÉRT csapata pedig nem áll meg, további megállókat keres, hogy minél több fiatalban tudatosuljon a véradás fontossága. A véradásért cserébe kapott ételutalványokat a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítványnak ajánlják fel a MIÉRT tagszervezetei.

Más reménye a TE véredben van!

– Sajnos Romániában még mindig az a tendencia, hogy az emberek csak akkor adnak vért, ha közeli hozzátartozójuk sebészeti beavatkozásra szorul. A mostani helyzetben csak rosszabbodott a statisztika, a legtöbben azt hiszik, veszélyes, pedig egyáltalán nem az. Nem veszélyesebb, mint elmenni bevásárolni vagy a buszon utazni. Fertőzések elkapásáról pedig szó sincs, mivel sterilizált környezetben zajlik az egész. Fel kell hagynunk a sztereotípiákkal! Az emberek azt hiszik, egy véradás sok időt vesz igénybe és fájdalmas, de ez nem így van. A kérdőív kitöltésével együtt is megvan minden egy óra alatt. Fájdalom pedig nincs is. Egy kis tűszúrást érzel, ami gyengébb, mint egy méhcsípés. Számomra nagyon fontos, hogy rendszeresen elmenjek vért adni, mert egy véradással akár három ember életét is megmenthetem. Ebben a projektben elég nagy feladatom volt, mert rám bízták, hogy Kraszna községből toborozzam össze a fiatalokat. Tíz olyan középiskolást is sikerült rávennem véradásra, akiknek ez volt az első alkalmuk. Látszott is rajtuk, mennyire izgultak, állandóan kérdésekkel bombáztak. Az egyik leggyakoribb az volt: „Mi lesz, ha elájulok?”. Ennek megelőzése érdekében fontos előtte elegendő folyadékot bevinni a szervezetbe és reggelizni. A legpozitívabb élményem az volt, hogy a végén mindenki azt mondta, a következő alkalmat se fogják kihagyni. Bízom benne, hogy minél több fiatal fog ezután is vért adni, mert mindenhol szükség van a vérre. Más reménye a TE véredben van! – foglalta össze tapasztalatait megkeresésünkre Kovács Miklós, a Krasznai Ifjúsági Tanács elnöke Szilágy megyéből.

A kolozsvári véradási kampány 8–12 óra között zajlik a Véradó Központ Eszterházy / Nicolae Bălcescu utca 18. szám alatt székhelyén. A részvételi szándékot kérik jelezni a 0756 644 039-es telefonszámon vagy a kvarifiatalok@gmail.com email címen.