Fotómaraton témák

1.       Diáknapoca

2.       A jövő kincses városa

3.       Illusztrálj egy Punnany-dalszöveget egy fotóval! (Elfogyni az ölelésben)

4.       Kolozsvár madártávlatból

5.       Árnyjáték Robotföldön

6.      Matyi mondja: „én elmentem Félszigetre lovastúl!”

7.      Kezedben a kulcs!

8.      Extrém nyugodtság

9.      A részeg szemafor szelfije

10.   Te magad légy!

INDZSOJ!

_MG_1383

kép 1 / 10

Diáknapoca

A györgyfalvi negyed végén levő tömbházak lakói nem igazán aludtak csütörtök éjjel. Vuvuzellától elkezdve dobokig minden féle szurkolóeszközt felcipeltek a diáknaposok. Olyan volt, mintha Bajnokok Ligája meccset rendeztek volna, a különbség csak annyi, hogy két tábor zászlaja helyett 51 féle lengett a magasban. Nos, ezt kár lett volna kihagyni.

Lányok oléééé! Lányok oléééé! Lányok olééé, olééé, olééé! Ez volt a legáltalánosabb csatakiáltás, de szerencsére minden csapatnév után odabiggyeszthető az OLÉÉ. És a különböző népdal szerű alkotások is diáknapossá váltak csütörtök estére. Ilyen például az Utcára nyílik a kocsma ajtó/Kihallatszik belőle a HAJRÁ KÁPÁSOK (vagy bármelyik más csapat neve). A szurkolás megy ezerrel, a foci itt-ott kevésbé, de ez lényegtelen. A diáknapok egyik legnagyobb eseménye, mindenképpen a lányfoci marad. Hajcibálás, eszeveszett rohangálás a labda után, Messihez illő megoldások a csajok részéről, bármi elképzelhető. Még nyakkendőt és inget magára öltő diáknapossal is találkoztunk, a Wattafák-os lányok edzőjének személyében. Egyes csapatoknál halál komoly a küzdelem. Már-már vérre megy a játék, még akkor is, ha ennek szó szerint játéknak kellene lennie. Végül nyert a Fucktúra, a lányok éjszakába nyúlóan kergették a lasztit.

Már az odautazáskor hangos és tömött volt a 25-ös. Hát még akkor milyen dal-orkán uralkodott, amikor a hazafele tartott a diáknapos banda. Videó itt:

Pirospozsgás arcok küzdöttek meg egymással ma a Junkyard pub emeletén. Ma a sörpingpongé volt a főszerep. Három pingpongasztal, pingponggolyók, sörrel töltött poharak, kevés víz, némi kézügyesség és drum and bass állt a versenyzők rendelkezésére ahhoz, hogy pontot szerezzenek, és egy lépéssel közelebb kerüljenek a győzelemhez. Izgalom, nevetés, kisebb nézeteltérések és a szokásos diáknapi lárma jellemezte az eseményt. Mindannyian kitettek magukért, komolyan vették a feladatot. A legcsekélyebb mértékben sem mondható el egyetlen versenyzőről sem, hogy csak a mulatság kedvéért játszott, hogy megelégedett volna a második hellyel – mindenki nyerni akart, a legjobbnak lenni. Olyan is akadt, aki előre ivott a medve bőrére: „Természetesen mi vagyunk a legjobbak!”, jelentette ki a Tempó csapat egyik tagja. Röpködtek a pingponggolyók, fogyott a sör, fokozódott a versenyszellem és az ötletesség is: néhányan féllábon állva próbáltak betalálni a pohárba. Elégedett, örömteli kiáltások kísértek minden sikeres dobást, és ugyanolyan erőteljes érzelmi kitörések követték az elvétett dobásokat is. Édes anyanyelvünk legcifrább káromkodásainak lehettünk fültanúi, amikor a sörpingpong utolsó fordulója is lecsengett. Egy versenyzőhölgy, teljesen kikelve magából, szitkozódni kezdett, így adván hangot nemtetszésének, ami  a verseny végkimenetelét illeti. A Mérce csapatkapitánya hősiesen harcolt a sör ellen, de a játék végén már a kanapén szunyókált. A győztes csapat ezúttal a Kóma Sutra lett. Amint lecsillapodtak a kedélyek, a diáknaposok elszállingóztak a helyszínről, némi felfordulást hagyva maguk után, ami csak annak a jele, hogy a mai nap sem volt hiábavaló, és ha a továbbiakban is ugyanilyen hévvel versenyeznek, a végső győzelem igazán megérdemelt lesz.

Havrics Dóra

Arról megbizonyosodtunk, hogy a diáknapozók erőssége nem a pontosság. Ja, mert a kultúra! Erről a akarnak meggyőzni és elvinni mind a 300 nekik járó pontot!

Hogy ez sikerüljön, hat órán át tartó általános műveltségi feladatokat, logikai játékokat kell megoldjanak, kvízkérdésekre kell válaszoljanak és mindent meg mindenkit fel kell ismerjenek.

Na meg persze kicsit bohóckodniuk is kellett. Ismert darabokat kellett kedvükre és csapatukra adaptálni.

Vegyenek lalelét, ócsobb mint a Mănăşturon!

Campus kedvenc a Help My fair lady feldolgozása. Ováció nektek!

Habár néhányan „süketnek” találták a kérdéseket, biztosíthatom, hogy akadtak kiskapuk. Erre világított rá az a közönségkérdés is, hogy a spanyol náthában elhunytakhoz a kutyákat is bele kell számolni? Persze, a kultúrából nem lehet gúnyt űzni, de kellett ez a röpke kis felszusszanás a csapatoknak, mert félő volt, hogy nem bírnák el a komolyságot hat órán keresztül.

Mindenki nagyon dolgozott a maratonon! A Robotok ennek csak örülni tudtak!

Campus kedvenc a KMDSz Diáknapok tízparancsolatának megírása, úgy, hogy a szibériai testvérek is megértsék mi folyik itt (és ezalatt nem a sörre gondoltak).

És akkor ez lenne az a híres…

Azoknak, akik még csak most ébrednek a tegnap esti mámorból jelentjük, hogy csapattársaitok éppen dolgoznak.

A diáknapos csapatok ma reggeli első feladata, hogy szerezzen be egy régi, Kolozsvárt ábrázoló fényképet, majd az azon illusztrált helyszínt megkeresve friss képet készítsen. Tilos képszerkesztőt használni, vagy pedig képeslapot az internetről letölteni. Leadási határidő 11 óra. Hajrá nektek!!

Az eredményre mi is kíváncsiak leszünk.

Update: Készülődnek a második feladattal. Ezúttal Munkácsy A köpülő asszony festményét kell reprodukálni. Arról nincs információnk, hogy ez szintén festmény kell-e legyen, vagy szárnyalhat az emberek fantáziája. Határidő: 13:00.

Update 2: Újabb feladattal kell szembenézniük a CityTour-ban küszködők. Szerettek táncolni? Azt hiszem a diáknaposokat nem kérdezték meg. Keringőt kell táncolniuk a sétatéri Kaszinó előtt. Ajánlott figyelni a dress code-ra (black tie) és arra, hogy a zene hallható legyen. De ez még nem minden. A csapatoknak kolozsvári járókelőket is be kell vonniuk a táncba, mindenki egy-egy partnert keresve magának. Áll a bál a Kaszinó előtt. (?)

Update 3: Reklámgyár. Újabb feladatként reklámot kell készíteniük a játékosoknak. A 2009-es Sziget reklámfilmjei alapján kell egy, a Diáknapokat ajánló kisfilmet forgatni. Pontot ér, hogy mennyire ütős, humoros, kreatív, diáknapos, valamint használható az elkészült alkotás. Trágárkodni nem ér.

És még egy update: Beszámoló pontról pontra – élesben ment a dolog

Forrrotttt a város a mai CityTour-on! Ahogy megkezdődött a nap, rögtön csatlakoztunk az egyik csapathoz, méghozzá a Főnixhez.

Amint az első feladatot bemondták a Paprikában, a csapat, mint számtalan másik, a képeslapos standokat célozta meg. Ejsze az eladó bácsi életében nem volt még ennyire boldog :). Hip-hop, az ó Kolozsvárt ábrázoló képeket elkapkodták, mindenki rohant a saját kis helyszínére fotót készíteni. Ez viszonylag egyszerű volt, amivel a Szúszáj csapat is egyetértett. Jöhet a pihi!

Mintha nem is lenne különbség

A második próbához viszont kicsivel több kreativitás kellett. Mint fennebb is említettük, Munkácsy Mihály Köpülő asszonyát kellett reprodukálniuk, méghozzá úgy, hogy minél inkább hasonlítson az eredetire (kellékek, ruha, pozitúra stb.). A főnixes lányok ezt nagyon ügyesen megoldották. Ami ruhát egyszer találtak a hátitáskákban, mind magukra csavarták, így aztán lett kendő is, kötény is, hosszú szoknya is. Na de miben köpüljenek? S mivel? A Matyi téri kukák pont megfeleltek köpülő edénynek, s egy öreg bácsi botja pedig a dugattyúszerű résznek, köcsög híján pedig jó volt egy doboz tej is. Miután minden hozzávalót előkészítettek, kezdődhetett is a szemétköpülés (reméljük az öreg bácsi most éppen nem ezt a cikket olvassa). Na persze mindenki rajtuk nevetett, sőt, páran még meg is álltak végignézni a folyamatot. Ez lett belőle:

Vicces volt a „kislány” arcmimikája a kuka fölött.

A csajokat annyira felvillanyozta a köpült szemét illata, hogy a tejből hirtelen Tátratej lett, ezzel ünnepelték meg a sikeres fotót.

E fenséges itallal a hónuk alatt indult a Főnix a Házsongárdiba, ugyanis közben a Fotómaraton feladataival is ügyeskedtek. Ez most csak azért releváns, mert éppenhogy emiatt késték le a harmadik próbatétel benyújtásának határidejét. Na meg a szuperbevállalós pasiknak köszönhetően. Talán ez volt a feladatban a legnagyobb kihívás: találni olyan fiút a Kaszinó környékén, aki táncra perdül. És igen, végül állt a bál a Kaszinó előtt. Kukucsoljatok bele.

A nagy rohangálásnak és buszozásnak végül az lett az egyetlen gyümölcse, hogy előbb jutottak vissza a fő térre, ahol újra bedugták a fülest, és figyelmesen hallgatták Karolát, amint elmondja a negyedik, és egyben utolsó feladatot. Mostanra már mindenki elfáradt, és a nyűgölődésen már a 72 %-os Tátratej sem segített, ami egyébként mind egy cseppig elfogyott. Berni szerint jövő héten dobják piacra. Csak úgy megsúgom, megéri megkóstolni. Szóval heves viták, galambkergetések, egyet- s egyetnemértés közepette megszületett a KMDSZ Diáknapok promovideó, á lá Sziget Fesztivál. Ni: