Fergeteges a hangulat a bulisátorban, javában zajlik a karaoke. Az éneklés nem mindenkinek erőssége, de a zsűri eléggé engedékeny, így sokan (túl) magas pontszámot kapnak. Az is igaz, hogy sokan túl nehéz dalt választottak, például egy Lana del Rey számot, amit, valljuk be, egyikünk sem tudna szépen elénekelni. A magyar slágerek most is különös figyelmet kapnak, van itt minden, Boldogság, gyere hazától Gyöngyhajú lányon át a Hajolj bele a hajamba-ig. Egy ideig biztosan nem pötyögjük be őket a Youtube-ba.

A színpadon éppen Keresztesi Dávid hódít, aki most bebizonyította, hogy nem csak műsorvezetőnek nagyszerű, hanem az éneklés is remekül megy neki. A Tempo pedig meglepivel érkezik: gitárral a kézben nyomja el Kispál Részegen című dalát. Nagyon nagy! Az Oltáribanczáj is kimagaslóan jó, habár ezt a pontszámok nem mutatják. A zsűri meg is kapja a magáét, a közönség háborog, hangot ad nemtetszésének.

A karaokén a K.O.Ser is nagyot alkot, igazi előadóművész bújt el ebben a srácban. Vele karöltve az Uniguns pszeudo-Ákosa is fantasztikusan szerepel, mindenkit háta mögött hagyva. Óriási partit csinál, a hallgatóság ugrál, a csajok sikítoznak, bulizik a sátor a pszeudo-Ilyenek voltunkra. Uramatyám mi van itt, ez a pasi mindenkit megbolondít! Óriási gratula! 😀

A tehetségek megcsillogtatása a szünetben sem áll meg, a HELP-nek már nem kell egy korty pálinkát sem vinni, összeölelkezve a Titanic betétdalát fújják a partisátor közepén. A nagyszerű produkció után eljön a Bitchka ideje, aki nagy meglepetést okoz: ez a lány mindent és mindenkit könyörtelenül lerappel a színpadról, taps-taps-hajráááá! A N@fingnak pedig elismerésünk a mélységesen magas hangokért, szép és ügyes! Közben megérkezik a WaTtaFák Csobot Adélja is, nem véletlenül a That man című dallal, nagyon cukik vagytok.

Következik a G-pont, aki rendesen belehajol(na) Gál Laci hajába. Annyira jó a hangulat a Hajolj bele a hajamba című dal hallatán, hogy még Gál Laci, a Transindex újságírója is táncra perdül a színpadon, éppenhogy fel nem kéri Antal Karolát, a műsorvezetőt. Láthatólag mindenki nagyon jól érzi magát.

Amint lejár az első forduló, a buli a színpadról a nézőtérre költözik. A rögtönzött banzáj annyira sikeres, hogy a szünetet is hosszabbítják emiatt (vagy ez csak egy jó kifogás). A második felvonás duetteknek ad helyet a színpadon. Itt azért kibújik a szög a zsákból… de gratulálunk a csoportmunkáért!

Azoknak pedig, akik továbbjutottak, a hangjukért! A türelmetlenek kedvéért gyorsan közzé is tesszük az eredményeket.

Top 3:

3. Makiverem

2. N@fing

1. Cum With Us

Gratulálunk a nyerteseknek!

Végül, de nem utolsó sorban kihirdetjük a Campus Kedvencet, aki nem más miiint Gál Laci.

Oké, viccet félretéve: Pszeudo-Ákossssss :D!

Először azt hittük, hogy bezárnak az Apáczaiba, s olyan szörnyűségeken kell átessünk, mint a Fűrészben. Vagy valami hasonló. A Campus csapata a Balls&Dolls-Palik-Wattafák csapatok delegáltjait kísérte végig a SzabadulÓrán.

A játék különlegessége, hogy a különböző csapatokhoz tartozó játékosoknak közösen kellett a feladatokat teljesíteniük. Itt most nem számított a rivalizálás, de ahogy mi tapasztaltuk nem is volt probléma az együttműködés. A feladatok leginkább agyműködést igényeltek, ami kicsit nehézkesen indult be a diáknapok utolsó előtti napján. Nem csodálkozunk. Első feladatként tutajt vezetni tanultak a résztvevők. Na jó igazi víz nem volt sehol, még ha a játékosok torka igényelte volna is. Egy számítógépes játékban kellett a anyát-apát-gyerekeket-rendőrt-rabot vezetgetni.

Tutajozunk

A következő fordulóban egy-egy érzékszervüktől fosztották meg a szervezők a játékosokat. Szükség volt egy bénára, egy vakra, valamint egy némára. „Légy te a béna, mert én amúgy is az vagyok.” – csapatunknak volt egy kis gondja, míg eldöntötték ki melyik szerepet vállalja, nem tudták ugyanis, hogy mi vár rájuk. A feladatban egy akadálypályán kellett átjutnia  a vaknak, úgy, hogy a néma elmutogatta a bénának az utat, aki elmondta a vaknak. Zavaros így leírva kicsit, de a csapatunk nem totojázott sokat vele.  Egyedül a vak félt kicsit, hogy esetlegesen kitörik a lába, pont ezért nem távolodott el tulságosan a biztonságos anyaföldtől, guggolásban jutott át  a pályán. A következőkben klönböző kérdésekre kellett válaszolni.

Vak vezet világtalan?

Semmibe se kerül,

Mégis kire vetül,

Az arca felderül,

S rajta szét terül. Na mi az?

Ehhez hasonló találós kérdéseket kellett megválaszolni. Legvégül egy hosszabb feladatra kellett a helyes választ adni.

A sejk halálos ágyán fekszik, és hívatja  két fiát, hogy elmondja nekik a végrendeletét, mely szerint kincseit a közeli oázisban rejtette el. Úgy rendelkezett, hogy fiai együtt induljanak el, s akinek a tevéje később ér az óázisba, azé legyen az egész kincs. Miután apjuk meghalt, a két fiú  nagy tanakodásba merült. Mindegyik magának szerette volna megszerezni a kincset, de hogyan jusson tevéje a másikénál később az oázisba? Hiszen, ha például valamelyikük a sivatagban letáborozik, akkor a másik is azt teszi és végül mindketten szomjan halnak. Elmententek a kádihoz tanácsot kérni, aki leszállította őket a tevékről és súgott valamit a fülükbe. Az utasítást meghallgatva mindketten tevére ugrottak és elvágtattak az óázis fele. Mi volt a kádi tanácsa?

Boldog vég. Rohanás tovább

Mikor minden pályát maguk mögött hagytak az elégedett sóhaj helyet a „Csak ennyi? Kiszabadultunk?” –tört fel a játékosokból. És való igaz, mi is követtünk volna még egy-két fordulón keresztül a játékosokat. Nem volt egy óra sem. Kicsi pacsi, nagy ölelés a végén, a csapattagok rohantak tovább a következő játékokra, ezúttal különválva.

Folyik a karaoké a törökvágásnál, aki éri rohanjon, mert ilyen a hangulat. A videón eddigi kedvencünk, a K.O.SER képviselője.

Most az egyszer megengedjük magunknak, hogy picit késsünk a TeamSlamről, szerencsére ráérzünk, mivel a várva várt slampárbaj több mint egy óra tolódással indul be. A fellépők drukkerei zászlóstúl, csapatostúl vonulnak be a sátorba, felzendülnek a harsonák, kórusban fújják az indulókat és a hajrákat. Seperc alatt fergeteges hangulat kerekedik, a drukkolást a SzervezTeam slamje töri meg. Leghamarabb az „én pici pónim Fucktúrás színben” szurkolásától zeng a sátor, akik ehhez annyit fűznek hozzá, hogy „még egy ok az ünneplésre, holnap reggel megdăgălește”, csak úgy, mint a N@fing, akik „jöttek, láttak, s mennek inni” :D.

A Mérce slamjében a többieket bíztatja: „Küzgyé magadé, ne fossá!”, kedves gesztus, köszi Mérce. Na meg szóba kerül a rég vitatott ki-volt-itt-előbb Erdély dolog, Mércéék rögtön le is stipistopizták. Talán ezeknek (is) köszönhetően kaptak óriási tapsot és elismerést, na meg jó nagy pontszámokat a zsűritől, de naaagy sajnálatunkra kifutottak a szabályzatban előírt két perces keretből, ezért mínusz egyel indulnak. Nagyon nagy kár, de mi nagyon csíptük őket. Ezúton is gratula! A Weedrák is kitettek magukért a színpadon: „Nem vagyunk mi olyanok, mint Gyurcsány, aki elkúrta elég furcsán” – taps, taps, tapsssss! A 35. fellépőnél már mindenki nagyon be van indulva, egyre inkább gyűlnek az emberek, szuper a hangulat, folyik az alkohol. Színpadra lép az Aznap, heves szurkolás, magas pontszámok. Oly korban éltem én e földön szerzeményük óóóóóriási sikert aratott. A végére kicsit úgy érezzük, a slampárbaj már-már átcsap Dansez pentru tine-be, a végén már különösen jó pontokat kap mindenki, pedig a verseny elején is felléptek legalább olyan jó párosok.

A Palik Kéne Menjünk Drogot Szerezni (KMDSZ) szövege tarol, messze a legjobb slam, de nem is csodálkozunk, hiszen a színpadon André Ferenc. Az egyik zsűritagtól 11 pontot kapnak, így lesz belőle tízes, mivel sajnos ők is meghaladták a két percet. Mi azt mondjuk, megérte.

Lassan vége az összecsapásnak, és kihirdetik a győztes csapatot, aki nem más, mint a Pipirátok. Gratulálunk!

A szervezők eleinte arra hívták fel a szurkolók figyelmét, hogy legyenek minél többen, minél hangosabbak, mivel a játék végén egy különdíjat is átadnak, méghozzá a leghangosabb csapatét. Ez a végén elmaradt. De vigasztalásképp kihirdetjük a Campus Kedvenceket, ők a Mérce és az Aznap.

Nem tudjuk mi lett volna a SzervezTeam különdíja, a mienk a publikálás, ezért hát:

Az Aznap slam szövege:

Oly korban éltem én e földön,

Mikor nagynak hitte magát a pöttöm,

Ember, aki járt már Holdon

S gazdálkodott pár ezer holdon,

Mikor ő döntötte el, mit jelent vétkezni,

Hogy helyes-e szegényt vinni a Hiltonba étkezni.

Oly korban éltem én e földön,

Mikor tudták, hogy vagány az öltöny,

Még akkor is, ha egy napra kértem csak kölcsön,

Mikor bármilyen célhoz meglelték az eszközt,

Mikor nem volt különbség valóság és látszat közt,

S azt hitted, életmodell a Barátok közt.

Oly korban éltem én e földön,

Mikor az jó hírért s névért mindent hátrahadtak,

S az szép tisztességre általában basztak,

Mikor túl voltunk már jó pár világvégén,

Önmagunkat szoríttottuk napról napra gégén

Mikor Istenről is kérdezték, vajon még mindig nincs-e,

Mert korábban megölte őt valami Friedrich Nietzsche.

Oly korban éltem én e földön,

Mikor nem számított, ha alul ütsz az övön,

Mikor egy problémára egyetlen válaszod a közöny,

Hogy „bocs, de ehhez semmi közöm”.

Mikor a szomszédba megint csupán azért öltek,

Mert emberek ideológiákkalszemben nyelvet öltnek.

Oly korban éltem én e földön,

Mikor mégis mindenki perceket kért kölcsön,

Hogy ne kelljen mennie rögtön.

Oly korban éltem én e földön,

Mikor mégis mindenki perceket kért kölcsön,

Hogy ne kelljen mennie rögtön.

Pénteken a csapatoknak a tánctudásukról is meg kellett győzniük a zsűrit. Annak ellenére, hogy a versenyzők szerda óta éjjel-nappal talpon vannak, ma egész álló nap a Törökvágáson felállított óriássátorban ropták a táncot. Csapatjaikat fiúk-lányok párban képviselték ezen a versenyen, ahol a velük született tehetség nem volt elég, mivel bizonyos hátráltató tényezőkkel is meg kellett küzdeniük: naranccsal a homlokukon, tyúktojással a lábaik között kellett táncolniuk, és különböző háztartásbeli eszközök – habverő, fakanál, vasaló, lámpa – segítségével minél érzékibb táncot lejteniük. Ami a zenét illeti, minden szempontból kielégítő volt, hiszen változatos műfajú, közismert slágerek szóltak, így a táncparketten minden résztvevő kibontakozhatott, kénye-kedve szerint. A sokszínűség a táncban is megmutatkozott. Láthattunk energikus, felszabadult táncosokat, a táncparkett ördögeit, és visszafogottabb versenyzők is akadtak szépszámmal. Fő a változatosság! Óránként táncosaink megpihenhettek, felkészülhettek a következő fordulóra. Hűséges szurkolótáboruk szakadatlanul öntötte a lelket beléjük. Az általános jókedv és fiatalos hangulat megvolt: csupa mosolygós arcok, amin egyelőre, így félidőben csak bújkált a kimerültség. A táncverseny leteltével a közönség is csatlakozott, és együtt mulattak tovább.

Krémer Dávid és partnere a tömegben

Villáminterjú az Ignore csapat párosával

Kíváncsiak voltunk a versenyzők személyes véleményére is, ígyhát megkérdeztük az Ignore csapat tagjait, Krémer Dávidot és táncpartnerét.

Együtt képviseltétek az Ignore csapatot a táncversenyen. Mi alapján választottak épp titeket, vagy miért döntöttetek úgy, hogy ti lesztek azok, akik fellépnek?

 Mert mi vagyunk a legjobb táncosok a csapatban, ami nem azt jelenti, hogy tehetséges táncosok vagyunk. Hanem azt, hogy a többiek nálunk is gyengébbek.

Hogyan készültetek fel a versenyre? Készültetek-e egyáltalán?

 Két órát aludtunk. Nem készültünk fel rá még lelkiekben sem. De van energiánk bőven.

Hogy éreztétek magatokat a verseny alatt?

Fantasztikus volt. Kicsit elfáradtunk, de jó volt. Tényleg. És a végén rájöttünk, hogy nem tudunk táncolni.

Mit gondoltok a saját produkciótokról, maximálisan teljesítettetek?

Ha kipihenten jövünk, jobb is lehetett volna. Mindig lehet jobb. De ettől függetlenül úgy érezzük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. És a körülményekhez képest jók voltunk.

Hogy érzitek, a csapatotoknak van esélye a végső győzelemre?

Megnyerni nem fogjuk, de úgy gondoljuk, hogy a miénk a legszínesebb csapat.