Még pontosan hét éjszakát kell aludni, és kezdetét veszi Erdély legnagyobb magyar fesztiválja. A Vibe szervezőcsapata szorgosan készülődik, hogy éppen egy hét múlva, július 5-én, a nulladik napon minden tökéletes készenlétben várja az özönlő fesztiválozókat a Maros-parton.

A több mint hatvan zenekar és DJ mellett, a megszépülni vágyók élhetnek a Fashion Corner lehetőségeivel, a tudásszomjjal érkezők belevethetik magukat a Vibe Koli előadásának tengerébe, de a gyerekeket is számos színes program várja a Csemetezugban. A programkavalkád közben egy kis változatosság kedvéért – a kánikula ellen – víz alá is merülhetünk Marosvásárhely Weekend strandján. De akár az egekbe emelkedhetünk a Vibe óriáskerekén is. Aki jobban szereti a földön két lábon állva tölteni az idejét, és éppen nem vágyik extra megszépülésre vagy koncerten való pogózásra, de még hirtelen nagymértékű tudásra sem szeretne szert tenni, annak lehetősége akad játszani, kipróbálni magát vagy megcsillogtatni tehetségét mind sportjátékokban, mind pedig társasjátékokban.

Hogy hogyan lehet minden újdonságról értesülni, a programokkal napirenden lenni, ha ennyi minden van? – teszi fel a fesztiválozó a kérdést, jogosan. Annak érdekében, hogy mindenki személyre szabhassa fesztiválélményét és a kifejezetten hozzá illő programokban vehessen részt, már letölthető a Vibe alkalmazása, függetlenül attól, hogy alma van a telefonod hátán vagy más. A mobilalkalmazás elérhető mind a Play áruházban, mind az App Store-ban, de a Huawei App Galleryban is. Mit is kínál ez a csodaapp? Elsősorban megkönnyíti a programok és helyszínek közötti eligazodást, értesítést küld programváltozás esetén, és emlékeztet kedvenc fellépőink koncertjének kezdési idejére. Így biztosan nem kési le senki a trombitás bulit, de egyik olyan programot sem, ami miatt megvásárolta a jegyet vagy bérletet.

És ha már szóba jött a bérlet: a szervezőcsapat felhívja mindenki figyelmét, jó szem előtt tartani azt is, hogy június 30. vészesen közeleg, és ez az a pont, amíg a bérletet 389, a napi jegyet pedig 220 lejért lehet megvásárolni. Július elsejétől ugyanis jegyárváltásra kerül sor, és aki ezután dönt úgy, hogy július 5–8. között a Maros-parton szórakozna, annak kereken 500 lejt kell kipengetnie az általános Vibe Pass megkaparintásáért. 

Ha már teljesen magába bolondított a fesztivál, a zsebedben a bérlet és izgatottan várod, hogy a maradék kevés idő is elteljen, még egy parányi lépést kell megtenned: karszalagot kell varázsolnod a csuklódra. Annak érdekében, hogy a fesztivál kezdetekor minél gördülékenyebben haladjon a jegykiváltás, két helyszínen teszik lehetővé, hogy ezt a teendőt is kipipálhasd. A marosvásárhelyi Shopping Cityben június 28-tól, a kolozsvári Iulius Mallban július 2-től 12 és 20 óra között várják azokat, akik a fesztivál teljes idejére váltják ki bérletüket és kempinghelyüket. 

Ha a karszalag virít rajtad, már csak hétszer kell álomra hajtani a fejünket és utána vigyázz, kész, Vibe!

Kép forrása: vibefestival.ro

Mi jut eszedbe a „Bollywood” szó hallatán? Távoli helyszín, idegen nyelv és tragikus romantikus történet? Bár ez mind igaz, ez csak a jéghegy csúcsa. Bollywood az indiai filmipar elnevezése. Az elnevezés a Hollywood, az amerikai filmgyártás központja és a Bombay, India legnagyobb metropoliszának (mai nevén Mumbai) korábbi nevéből származik.

Ha Hollywood filmjeiről elmélkedik az ember, az esetek többségében a blockbuster filmekre, vörös szőnyegekre és a nagyon ikonikus, fehér betűs, Los Angeles dombjain álló nevezetességre gondol. Hasonlóképpen Bollywood is ismert néhány alapelemről, mint például az extravagáns dalos-táncos jelenetek, a romantikus melodráma és a szemet gyönyörködtető díszletek. Mégis, ennél sokkal többről van szó ebben a szerteágazó filmes szakmában.

A hindi mozi a világ egyik legnagyobb filmgyártó központja. 2019-ben a hindi filmekre becslések szerint 341 millió jegyet adtak el Indiában. A korábbi filmek általában a hindi vagy az urdu nyelvet beszélők által kölcsönösen érthető hindi népnyelvet használták, míg a modern produkciók egyre inkább a hinglish nyelv elemeit tartalmazzák.

A hindi film legnépszerűbb kereskedelmi műfaja a 70-es évek óta a maszala film, amely szabadon keveri a különböző műfajokat, beleértve az akciót, a vígjátékot, a romantikát, a drámát és a melodrámát, valamint a zenés számokat. 

A bollywoodi filmek általában olyanok, mint a musicalek. A közönség elvárja, hogy zenét halljon, a forgatókönyv részét képezik az énekes-táncos számok. Gyakran a film sikere ezeknek a zeneszámoknak a minőségétől függ, időnként a filmzene már a film előtt megjelenik. 

Bollywoodban a jó, szórakoztató színészt paisa vasool-nak nevezik. Ez azt jelenti, hogy pénzt ér. A szerelmi háromszögek, komédia és izgalmak minden film központi eleme, ezek keveréke adja meg a sajátos hangulatot, de a tánclépések és mozdulatok azok, amik az igazán különlegesek. A zenén kívül a táncnak is hatalmas szerepe van a bollywoodi filmek esetében. Minden a látvány, ezért többet várnak el a színésztől a film forgatásakor táncjelenetnél, mintsem, hogy csak néhány testrészedet mozgassa. Rengeteg nyak- és fejmozgás, kézmozdulat, lábak elhelyezése, arckifejezés és határozottan sok „lélek” van benne. A bollywoodi tánc arra késztet, hogy az egész testeddel táncolj. A hagyományos bollywoodi táncok egyfajta istentiszteletként szolgálnak. Minden a történetmesélésről szól valójában. A bollywoodi zenék sorrendje, de leginkább a tánc célja, hogy közvetítse a történetet, megerősítse, kiegészítse, díszlepelbe pójálja a cselekményszálat. A gazdag kulturális értékek megmutatkoznak a dalok és a sajátos ruházat mellett a táncban a kezek, a lábak, a nyak és a fej használatán keresztül, létrehozva mindazokat a gesztusokat és szimbólumokat, amik egyedivé teszik ezt a filmiparágat. Az 1960-as években a bollywoodi táncra főleg a néptánc, de a 70-es években a diszkó is jelentős hatással volt. 

Nincs Bollywood jelmez nélkül sem: a ruházat teljes színkavalkád, az élénk, nem mindennapi árnyalatok feltüzelik a látványt, már-már elengedhetetlenek. A hagyományos bollywoodi táncosok például csengőket aggatnak a bokájuk köré, de időnkét a testük legtöbb részére is különféle bonyolult ékszereket.

Az utóbbi években Bollywood hatalmas méreteket öltött, és több mint egy évszázaddal ezelőtt elültetett magokból táplálkozik, amikor is 1913-ban megjelent az első néma bollywoodi film, 1931-ben pedig az első hangosfilm. Ma óriási népszerűségnek és nagy tiszteletnek örvendenek az indiai mozilátogató közönség körében, a világ többi táján azonban elszórtan ismerik ezt a színes jelenséget.

Csernus Imre Ünnepi Könyvhéten tartott formabontó és nyomokban provokatív könyvbemutatójáról beszélgettünk Jancsó Nórával.

– Formabontás címszó alatt, a közönség sorai között sétálva zajlott le a beszélgetés. Bennsőséges vagy feszélyező a formabontó formáció?

– Tekintve, hogy nem voltak szabad ülőhelyek és a földön ültem, sokkal kevésbé volt komfortos érzésem. Szerintem a nézőkből nem váltott ki bennsőséges hangulatot, hiszen alapból úgy ment be közéjük, hogy ő most közelebb beszél, de mégsem került ezáltal közelebb a közönséghez. Azáltal, hogy nem ült le, vagy nem húzta közelebb a széket a nézőkhöz és nem beszélt fizikailag közelebbről, hanem megállt az ülő emberek között, egy enyhén kompromittáló, a nyugalmi szférából kibillentő hatást keltett. Bár feltehetően éppen ez volt a cél.

– Széken ülve működött volna a kibillentés? Ennél közelebb kerülhetett volna a közönséghez?

– Nem működött volna, viszont én azt érzem, nem is akarta, hogy egyenlő legyen a közönséggel, nem akart hozzá feltétlenül közel kerülni. Ő szerette volna megismerni a közönséget, és az volt a célja, hogy a közönség is megismerje saját magát. A jelenlévők önismerete volt fókuszban, nem az előadó személyének alapos kipuhatolása.

– A nézők kérdései által nem körvonalazódott az író személye?

– Elhangzott ugyan Csernus Imrétől egyik feltett kérdésre adott válaszaként, hogy ő semmit nem bánt meg abból, amit az életében tett. Azonban tulajdonképpen nem a válaszán volt a hangsúly, hanem a kérdező személyét elemezte. Mintha kibújt volna a válasz alól, ami nem biztos, hogy mindenkinek feltűnt, hiszen arra irányította a figyelmet, hogy aki kérdezett, miért és hogyan tette, mi lehet ennek a háttere, és nem arra, hogy ő mit válaszol. A személyes hatása nem érvényesült.

– Szókimondás, nyílegyenes, kendőzetlen őszinteség. Hol a határ?

– Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Nem lehet megmondani, hogy ez jó vagy rossz, helytálló vagy sem. Van, amikor hasznos, van, akinek éppen erre a hideg zuhanyra volt szüksége azok közül, akik kiálltak. Talán megemlíthető, hogy nem feltétlenül indokolt olyan embert kitenni ilyen helyzetnek, aki nem provokálta. Feltételezhető viszont, hogy akik jelen voltak a vele való beszélgetésen, ismerték őt, tisztában voltak a sajátos stílusával. Többen is mondták, hogy tudták, milyen lesz, és nem lepődtek meg. Ilyen tekintetben, aki úgy ment el az előadásra, hogy tisztában volt a végkimenetelével az „író-olvasó” címszó alatt tartott találkozónak, s valamilyen szinten vállalta a következményeket, úgy gondolom, annak nem szabad beleszólni. Azonban aki könyvbemutatóra számított és esetleg megalázottságérzéssel távozott, azzal szemben átlépett egy határt.

– Miben rejlik a lényeg: abban, amit mondott, vagy abban, ahogyan az eseményt levezényelte?

– Egyértelműen látszik, hogy nagyon is ért ahhoz, amit csinál. Az arcokon enyhe sértettséget, feleszmélést vagy jókedvet láttam, ami igazolta, hogy Csernus mondanivalója betalált, igazat mondott. A szakértelméről teljes mértékben meg vagyok győződve, viszont az is érezhető volt, hogy az egész performatív jelleget öltött. Vannak taktikái, amikkel jobban megfogja a közönséget. Felkészül, hogy élete melyik részét szeretné megosztani és milyen formában, oly módon, hogy az kapcsolódjon az alaptémához. Tudja, milyen történeteket oszt meg, amelyek hordozzák azt a bizonyos üzenetet, aminek a sémáira a könyvbemutató és a teljes beszélgetés felépült.

– Tekintettel a jelenlevőkre, korosztályonként milyen üzenetekkel bírt ez a könyvbemutató, író-olvasó találkozó?

– Szerintem kifejezetten univerzális volt, hiszen vegyes korosztály volt jelen, életük eltérő szakaszában járó, más-más problémákkal küzdő személyek, és mindenki megtalálta a maga értelmezését. Szeretnék azonban reflektálni arra, hogy amikor valakinek kötetbemutató jut eszébe, akkor senki nem arra gondol, amit Csernus Imre csinált. Az én fejemben sem az él, hogy ez megfelelt volna a rendezvény címének, a beharangozott eseménytípusnak, inkább kötetlen, nyitott beszélgetést tapasztalhattunk. A formai dolgokról, a könyvből való részletek felolvasásáról, a részletek kiemeléséről lekerült a hangsúly, sokkal inkább áttevődött a beszélgetésre, a lelki és önismereti feltárásokra. Az eseményen inkább a pszichiáter, mintsem az író Csernus Imre volt jelen.

A hetedik kolozsvári Pride sok szempontból volt különleges, nemcsak azért, mert ez volt a hatodik felvonulás a város történelmében, hanem mert idén először még magyar része is volt a köszöntőbeszédnek.

Be kell vallanom, hogy semmi érdemleges közöm nincs az egészhez, nem tartozom egyetlen zászló alá sem, nem foglalkoztat különösebben a téma, és végképp nem vagyok az a vonulós típus. Éppen ezért hajtott a kíváncsiság a Főtérre megnézni, milyen a felvonulás belülről, méghozzá az, amihez amúgy semmi közöm. A hatalmas sötét szürke felhők nem feltétlenül arra utaltak, hogy sokan kimozdulnának az utcára vonulni. Ezzel szemben nagyjából kétezres tömeg töltötte meg a teret, hogy meghallgassák a nyitóbeszédet, illetve összegyűlve tegyenek egy kört a városközpontban. 

A főleg fiatal felnőttekből álló embersereg nem csak helyiekből állt, sokan jöttek más romániai városokból vagy éppen külföldről. Akárcsak Kolozsvár testvérvárosának alpolgármestere, Andreas Wolter, aki szintén beszédet mondott a Főtéren, kiemelve a városvezetés jelenlétének hiányát a Pride-on. A szervezők mellett beszédet mondott továbbá egy brassói leszbikus pár, akik az idén beperelték Romániát az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amiért az nem ismerte el őket mint család, és nem biztosít nekik jogvédelmet. Illetve Nicolae Ştefănuţă USR-s EP-képviselő egy rövid szövegrészt magyarul olvasott fel, ezzel felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi LMBTQ-közösség magyar része is fontos.

Aztán a lassan eleredő esőben megindult a tömeg a Wesselényi vagyis Regele Ferdinand utcán, a közösség jelképévé vált számok szóltak Lady Gagától és az Abbától. Az emberek mellett kutyák is részt vettek a felvonuláson, sokuk nyakörvébe csíptetett szivárványos zászlóval, amelyet a szervezők bőszen osztogattak még a Főtéren az egybegyűlteknek. Ezek mellett sokan hoztak saját tárgyakat, különböző zászlókat, szivárványos esernyőket, ahogy ezt az ember már megszokta, a szivárvány kiváló marketingelem. Aztán a Malom utca (George Bariţiu) sarkán már várták a tömeget az ellentüntetők, behúzódva az eső elől, alig tízen, egyikük kezében kereszttel. Ők már inkább tűntek nevetségesnek, mint félelmetesnek. A Bartha Miklós (Emil Isac), az Arany János (Petru Maior), illetve a Jókai (Napoca) utcán körbemenve visszakerültünk a Főtérre, ahol folytatódott a buli része a dolognak. A Főtéren az egyik résztvevőt, Müller Tibor helyi egyetemistát kérdeztem, miért jött ki a Pride-ra. „Hát, elég sokat ijesztegettek vele, hogy az milyen, meg mi van ott, szóval kíváncsiságból jöttem, s nem volt olyan rossz, mint amilyennek gondoltam.” Azt is elmondta, nem tagja ennek a közösségnek. Arra a kérdésre, hogy esetleg szolidaritásból vesz-e részt a felvonuláson, s vannak-e meleg ismerősei, azt válaszolta, sok ismerőse van, de egyébként nem emiatt jött ki. „Voltam az ellentüntetést is megnézni a Hunyadi (Avram Iancu) téren, amit a Noua Dreaptă szélsőjobbos szervezet rendezett. Itt szodomitáknak nevezték a melegeket, emellett azt mondták, ha Emil Boc a mennybe kerül, hogy fog Szent Péter előtt megállni, ha keresztényként ezt megengedte. A végén közös ima volt, ahol nagyon megbámultak, miután nem vetettem keresztet” – mesélte. 

A tüntetést illetően kellemeset csalódott, mondta, mert egyáltalán nem volt olyan szörnyű, mint ahogy képzelte. Vannak dolgok, amikkel nem ért egyet,  nem is annyira ünnepelt velük, de jó volt a hangulat, úgyhogy jövőre is kint lesz, és az ellentüntetést is megnézi – tette hozzá.

A fesztiválos helyzet fokozódik, Erdély javában készül a Vibe-ra. A fesztivál weboldalán található visszaszámlálás szerint már csak 15 nap és a Maros-parti őrület ismét megnyitja kapuit. Korábban már írtunk az előadókról és különböző fórumokról, amelyeket a Vibe biztosít, ez alkalommal viszont a fesztivál rövid történetét tekintjük át.

Saját környezetemből és az általános vélekedésekből kiindulva az a tapasztalatom, hogy az egyszeri fesztiválkedvelő nem egészen tudja, hogyan is jött létre a Vibe. Az mindenki számára ismert, hogy a fesztivált először 2017-ben szervezték meg, idén az ötödik kiadásra kerül sor. Ami viszont kevésbé köztudott, hogy a sokak által szeretett rendezvénynek volt egy elődje: a Félsziget Fesztivál. 

A Félszigetet először 2003-ban varázsolták a Maros-partra a szervezők, jelesül a Magyar Ifjúsági Értekezlet és a budapesti Sziget Fesztivál. A line upot magyar, román és külföldi előadók egyaránt színesítették, a kétezres évek elején, közepén a Félszigetet az ország egyik legnépszerűbb zenei rendezvényeként tartották számon. Bár akkoriban nagyon fiatal voltam, gyermekkorom egyik éles emléke, hogy nagybátyám, aki akkor fiatal felnőtt volt, minden évben részt vett, és a nyári családi ebédek napirendi pontjai között szerepelt, hogy fesztiválélményeiről mesélt. 

A Félszigetnek 2012-ig minden évben a Maros-part és a Weekend telep adott otthont, ez 2013-ban azonban megváltozott: abban az évben a rendezvény Kolozsvárra költözött. 2014-ben, anyagi és egyéb problémák miatt a Félszigetet már nem szervezték meg. Kiürült a Maros-part, az egyik legnépszerűbb erdélyi fesztivál lehúzta a rolót. 

Három évvel később, 2017-ben azonban összeverbuválódott az új szervezői csapat, maroknyi lelkes fiatal, akik, felismerve a piaci rést, amelyet a Félsziget hagyott maga után, újra megtöltötték élettel a Maros-partot. 17 nyarán debütált a Vibe Fesztivál, amelyen, a honlapon található információk szerint több mint 24 ezer ember vett részt. A hangulatot olyan előadók biztosították, mint Péterfy Bori, az Intim Torna Illegál vagy a Margaret Island. A Vibe tehát átvette a Félsziget helyét, de félreértés ne essék, nem lemásolta azt. Inspirálódott belőle és újabb szemlélettel olyan nyári eseményt hozott létre, amely köré tízezrek építik a vakációs, fesztiválszezonos programjaikat. 

Most, hogy röviden megnéztük, miből lett a vájboló cserebogár, tudjuk, kikre bulizhatunk, milyen programok közül választhatunk és milyen szálláslehetőségeink vannak, ne felejtsük el: július 6–9. között, a nyári forróságban benépesítjük a Maros-partot!