Megváltónk és messiásunk, Elon Musk ismét előrukkolt valamivel, ami egyenesen Black Mirror-epizódból szabadult. Agyimplantátumokat fejlesztetett ki, és már nem csak a majmoknak adatik meg az öröm, hogy egy csip lehet a fejükben, ugyanis elindultak az emberi tesztelések. A cél, mint mindig, természetesen most is nemes, az implantátum látássérült vagy lebénult emberek megsegítésére készült. A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, a Zyklon-B is egyszerű rovarirtó szernek indult, az már más kérdés, hogy a harmadik birodalom mire használta fel.

Ha feleannyira lennék cinikus, mint amennyire vagyok, akkor azt mondanám, hogy ez fantasztikus találmány, ami tényleg embereken fog segíteni. Azt sajnos hamarabb el tudom képzelni, hogy Elon Musk Twitter-oldala megjelenik, ha csak rágondol a becsipezett ember, és ha reklámmentesen szeretné használni, akkor elő kell majd fizetnie a Neuralink Plusra. A Covid-tagadók, remélem, most repesnek örömükben, a prekogníciójuk pontos, tényleg be leszünk csipezve, csak nem ingyen. 

Az amerikai gyógyszerfelügyelet (FDA) engedélyezte az emberekkel végzett klinikai vizsgálataik elindítását, sajnos nem Elon Muskon tesztelték legelőször, pedig szerintem egy szebb világot élnénk, ha Jeff Bezos saját kezűleg szállítaná ki az Amazonról rendelt csomagokat, és Elon Musk meg sem állna a Marsig, agyimplantátumot viselve. A Neuralink egyik mérnöke, aki a vizuális idegtudományi részlegen dolgozik, elmondta, hogy ez a projekt lehetőséget nyújt arra, hogy látásprotézist biztosítson a retinasérült vagy szemsérülés miatt megvakult embereknek. Az elképzelés lényege, hogy a kamerát közvetlenül a látókéregbe csatlakoztatják, és egy több ezer, vagy talán több tízezer elektródából álló hatalmas tömböt stimulálnak a vizuális kép újraalkotása érdekében. Az agyimplantátummal rendelkező ember különböző hullámhosszokon, például ultraibolya vagy infravörös és radar segítségével láthatja majd a világot. Alapvetően csak annyit kell tennie valakinek, hogy megnevezi a frekvenciáját, és dinamikusan beállítja az érzékelőt, hogy emberfeletti látása legyen.

Be kell ismernünk, hogy ez már nem is meglepő. Ez csak egy őrült ego vezérelte főszereplő-szindróma, amely mögött hatalmas mennyiségű pénz áll, és amelyet 2012–2015 között számtalan cikk fújt fel, amelyekben Musk maga „Vasember a való életben”. Ez megmagyarázná Elon Musk Twitter-bejegyzéseit. Lehet, hogy egész végig csipet használt és a tudatalattija posztolt. Elon Musk az „istenember” és gőzerővel dolgozik azon, hogy mi is azzá válhassunk. 

A Neuralink egyik idegsebésze arról beszélt, hogy a fájdalom alapvetően minden emberi szenvedés lényege. Manapság nagyon sok olyan betegség van, amely sok fájdalmat okozhat és még a kezelések is fájdalmasak lehetnek. Ha ezt a fájdalmat valahogyan minimalizáljuk, akkor drámaian megváltozik az a szemlélet, ahogyan a betegségekre tekintünk. A Neuralink-eszközök ebben is döntő szerepet játszhatnak. Ezek mellett előre megjósolja majd a betegségeket és még a mentális problémákat is megoldja majd. 

Még egyetlen lépés van. Talán, ha a halált is legyőzzük, Elon Musk megelégszik majd. 

Életünk során több baráti kapcsolatot is kialakítunk, de a legjobb barátokkal való kapcsolat különleges és egyedi. Nekem is van olyan személy az életemben, akivel nevethetek vagy sírhatok órákon át, akár addig, míg ki nem fogynak a szememből a könnyek. 

Amikor líceumba kerültem, nem volt senki, akinek siránkozzak. Emlékszem, az első találkozásom a jelenlegi legjobb barátnőmmel akkor volt, amikor hozzá mentem manikűröztetni, mivel egy bentlakásban éltünk. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy azóta is naponta csevegünk, pletyózunk erről-arról. Rövid idő elteltével majdnem mindent megtudtunk egymásról, elválaszthatatlanná váltunk. Az egyetlen probléma az volt, hogy túl későn barátkoztunk össze, vége lett az iskolának. Szerencsére még a távolság sem szakította szét a kapcsolatunkat. Egész nyáron arra törekedtünk, hogy az iskola kezdetével egy szobában lakhassunk, hogy szobatársak is legyünk, ne csak barátnők. Itt kezdődik a barátságunk története.

Mivel egy iskolába jártunk, nem volt könnyű szétválasztani minket. A kapcsolatunk napról napra erősödött. Mindig volt olyan téma, ami mindkettőnket érintett vagy érdekelt valamilyen formában. Reggel közösen mentünk be, délután mindig megvártuk egymást. Együtt lógtunk, vagy sírtunk amikor rossz jegyet kaptunk valamilyen tantárgyból, de nevettünk is minden kicsi butaságon, amit együtt csináltunk. 

A legfőbb témánk a srácok voltak. Valahányszor csalódtunk a másik nemben, azzal vigasztaltuk, noszogattuk egymást, hogy annyi fiú van a földön, nem éri meg a sírást pont az az egy. Ezt rengetegszer elmondtuk egymásnak, már amikor ilyenekről beszéltünk – szóval igen gyakran –, de soha nem tettük praktikussá a párkapcsolati tanácsainkat, ezért most is elég sok bajunk van ilyen téren. Valahogy a szerelmi bánat mindig jelen volt mindkettőnk életében, pedig visszagondolva, akkor még azt sem tudtuk pontosan, hogy mi is az a szerelem, mit kéne jelentenie. Igazából most sem tudjuk, de a kapcsolatainkat legalább már valamivel jobban tudjuk kezelni. Csodálkozom, hogy csak vele tudok elbeszélgetni olyan problémákról, amik igazából nem is problémák.

Minden életszakaszban más és más akadályokon kell átjutnunk. A legfontosabb – számomra, de úgy általában is szerintem –, hogy találjunk egy olyan embert, akivel gondtalanul nevethetünk, sírhatunk a semmiségeken. Ez az ember lehet barát, társ, szeretett családtag vagy akár élettárs is. Az a fontos, hogy rátaláljunk arra a személyre, akivel együtt növekedhetünk, fejlődhetünk, és aki segít átjutni a felmerülő problémák megoldásában. És az sem árt, ha már semmin sem csodálkozik.

Vincent Van Gogh (1854–1890) holland festő a posztimpresszionizmus egyik kiemelkedő alakja és napjainkban is az egyik legismertebb művész. Festményei halála után, a 20. század végén váltak igazán népszerűvé. Életének csupán tíz évét szentelte alkotásra, az 1880 és 1890 közötti időszakot, festményeinek száma azonban nem ezt tükrözi, csak önarcképből van 35 darab. Az impresszionizmusból inspirálódva alkotta meg saját stílusát: ecsethasználata, festői technikái tették egyedivé alkotásait.

Roger Fray, a posztimpresszionizmus kifejezés megalkotója azt állította, hogy ebben az irányzatban a művészek szerint az alkotásnak nem szükséges konkrét esztétikai folyamatra, stílusra vagy megközelítésre összpontosítania. Számukra az volt fontos, hogy a festmény kifejezze a szimbolikát és képes legyen átadni a festő tudatalatti gondolatait. Így a posztimpresszionisták az ábrázolt tárgyakat az érzelmek közvetítésének eszközeként értelmezték.

A hétköznapokban sok helyen találkozhatunk munkáival: legismertebb festménye, a Csillagos éj populáris díszítőelemmé vált, de további műveit is láthatjuk nemcsak múzeumokban, de telefontokok hátán, könyvjelzőkön és az ajándékboltok szinte minden szegletében. A festő mentális betegségekkel küszködött, illetve halála is sikertelen öngyilkosság következménye volt. Több filmet inspirált az élete, ezek közül talán a legismertebb a Loving Vincent, de népszerű még a Van Gogh az örökkévalóság kapujában és a Van Gogh Painted with words filmek is.

Van Gogh azért festett annyi önarcképet, mert ez volt a legkönnyebb módja annak, hogy gyakorolja az emberek ábrázolását. Egyszer azt írta a húgának egy levélben: „Piszkos és nehéz foglalkozásom van: a festés, és ha nem az lennék, aki vagyok, nem festenék, de mert az vagyok, sokszor élvezettel dolgozom, és a ködös jövőben olyan képek megfestésének lehetőségét látom, amelyekben bizonyos fiatalság és frissesség lesz, még ha én magam el is vesztem már a fiatalságomat. (…) Az a szándékom, hogy a lehető leghamarabb délre költözöm, ahol még több a szín, még több a nap. De amit elérni remélek, az az, hogy egy jó portrét festek.” Első önarcképét 1886-ban festette, amely színeiben és stílusában is eltér ettől a képtől, kifejezve, hogy folyamatosan változik a művész önpercepciója. Ez a festmény 1889-ben készült, Arles-ben, rögtön egy másik önarckép elkészülését követően, amely majdnem pont ugyanezt ábrázolja, apró eltérésekkel. Az Önarckép levágott füllel és pipával című képen Van Gogh ugyanebben a testhelyzetben, ugyanilyen öltözékben jelenik meg, eltérő háttérrel és arcmegformálással.

A kép előterében, a fókuszban Van Gogh látható – a füle levágása után – bekötözött fejjel, sapkában. Két héttel az eset után készült el a kép, így testi és lelki állapotának tükrözéseként értelmezhető, megtört, magányos embert ábrázol. Vitatott, hogy tulajdonképpen honnan eredeztethető a sérülése, hogy magának okozta-e a sebet, vagy nem, ám a legvalószínűbb elmélet szerint Paul Gauguinnel folytatott veszekedést követően vágta le a bal fülét. Öncsonkítása következtében a művész előbb kórházba, majd szanatóriumba került, élete hátralévő másfél évének festészetét pedig szintén ez a végzetes tett határozta meg. Az öltözéke, a kabát és a sapka hideg évszakra utalnak, mind megrajzolásukkal, mind színükben. A képen hideg, sötét színekbe öltözik, ez komor hangulatot és titokzatosságot kölcsönöz neki. A háttere ugyanakkor világos, meleg színeket sorakoztat fel, mint a sárga, illetve a narancssárga, és elvétve egy kis világoskék is látható. A kép háttere egy szoba, feltételezhetően a saját szobája, ahol lakott és ahol a portrét is készítette. A szobában három kivehető elem jelenik meg: egy festőállvány üres vászonnal, egy japán festmény a falon és egy ajtókeret, amelyek a festő alakját keretezik. Az üres vászon az alkotói hajlamot, a művészet befogadását szimbolizálja, a japán festmény a művész japán festészet iránti rajongását illusztrálja, az ajtókeret pedig, ami színekben megegyezik Van Gogh öltözékének színeivel és ezért hozzá köthető, az elvágyódást jeleníti meg. A háttér és az előtér közötti színbéli kontraszt feltehetőleg a festő külső és belső világa közti különbségeket hivatott megjeleníteni. A festő alakját fekete kontúrvonal választja el a háttértől. A vonalak és ecsetvonások felismerhető jelei a posztimpresszionizmusnak, amelyben Van Gogh élt és alkotott. Apró, függőleges ecsetvonásokat figyelhetünk meg, és letisztult, szintén függőleges vonalvezetést.

A háttérben látható vonalak egyenesek, szabályosak, ellentétben azokkal a ferde, hullámos vonalakkal, amelyek segítségével a művész saját magát alkotta meg a vásznon. Ezáltal is hangsúlyozódik az előbb említett ellentét: a környezetében lévő rend és a benne lévő kiegyensúlyozatlanság között. A tér majdnem teljesen ki van használva, a kép bal felső sarkában van egy rész, amely csupán a sárga falat ábrázolja. Ez azonban nem kihasználatlanság, hanem megoldás arra, hogy ne legyen túlzsúfolt a kép. 

Vincent Van Gogh a művészettörténet meghatározó alakja, művészete társadalmunk egyik legfontosabb öröksége. „Nagyon igaz, hogy egy csomó festő elmebeteg – olyan élet ez, amely az embert – enyhén szólva – elidegeníti a világtól. Rendjénvaló, hogy a fejem búbjáig beletemetkezem a munkába, de örökké félnótás maradok” – mondta saját magáról.

Még csak 21 napot kell várnunk a Vibe fesztiválra, annak rendje és módja szerint visszaszámoljuk a napokat és a körmünket rágva várjuk, hogy ott lehessünk végre a Maros partján. Számos szálláslehetőség van, ha esetleg most ébrednél rá, hogy minden szálloda foglalt a fesztivál idején. Én egy hónapja jöttem rá, és azóta is fáj. De azok számára, akik lemaradtak a korai szállásfoglalásról, a Vibe fesztivál meglehetősen jó lehetőségeket kínál: 99 lejért vásárolhatsz kempingbérletet, amivel jogosult leszel külön felszerelt tusolók használatára is. És ha felmerülne benned a kérdés, hogy mit lehet bevinni a kempingbe: nem romlandó ételt, 2 liter bontatlan vizet, sátrat, stift vagy roll-on izzadásgátlókat. 

Jó, rendben, van már kempingjegyed, csak még nincs sátrad, szóval körbetelefonálod a barátaidat, sátorvadászat céljából. Ha továbbra is fennáll a sátortalanság veszélye, akkor se ess kétségbe. A fesztivál biztosít bérelhető kétszemélyes sátrakat, ezek ára 400 lejbe kerül. A sátor fel lesz állítva és be lesz rendezve a fesztivál kezdetére, és tartalmaz két felfújható matracot, izolírt és huzatot, hálózsákról vagy takaróról neked kell gondoskodnod, valószínűleg be fog férni a hátizsákodba a naptej és a fürdőruha közé. 

Ha igazán luxus körülmények közt szeretnél fesztiválozni, vagy rettegsz, hogy egy görbe éjszaka folyamán a saját sátrad helyett más sátrába dőlsz be, akkor van lehetőséged faházikó bérlésére is. Befogadóképessége négy személy, két darab emeletes ággyal van felszerelve, mindegyik rendelkezik matraccal, huzattal, párnával és takaróval. Továbbá van áramellátása és kulccsal zárható. Mindezek mellett még iglukat és bérelhetsz. A név akármennyire megtévesztő, a nyár közepén nem fogsz hókunyhóban aludni. Az igluk ára 1900 lejtől 2200 lejig terjed, és rendelkeznek ágyakkal, matraccal, vállfákkal és még műfű aljzattal is. 

A fesztivál teljes programja nyilvános, lehet szervezni a két főszínpad közti rohangálást, és el lehet dönteni, hogy melyik az a koncert, amire akkor is elmész, ha vénasszonyok potyognak az égből.

Kép forrása: vibefestival.ro

A különböző etnikumok helyzete rengeteget változott a régióban, erről és sok másról szólt a Forrpont-műhely harmadik kiadása június 8-án.

Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója tartott előadást az erdélyi etnikai rétegződésekről. Először a fogalmi támpontokat ismertette, társadalmi egyenlőtlenségek alatt a kisebbség és többség közti egyenlőtlenséget kell érteni. 

Előadásában kifejtette, hogy a román állam úgy van meghatározva ideológiailag, illetve intézményesen, hogy a tituláris többség érdekeit szolgálja. A magyar állami berendezkedés is hasonló ebből a szempontból. Ezzel pedig intézményesít egyfajta hierarchiát többség és kisebbség között. Ennek hatására idővel csak romlik a kisebbségek helyzete az adott államban. A kisebbség az ilyen rendszerekben hallgatásra ítélt, ez alól kivételt képezhetnek különleges események, ünnepek. Létezik nyelvi hierarchia is, ezt a kisebbségben lévő magyarok pedig internalizálják. Erre jó példa, hogy a székelyföldi magyarok nem értenek egyet azzal, hogy a magyar falvakban kisebbségben élő románoknak magyarul is tanulniuk kellene az iskolákban. Tehát az alapértelmezett román nyelv sehol nem kérdőjeleződik meg. 

A kisebbségi rezsimre átlagosan asszimilatív rezsimként gondolunk. Ez szerinte nincs így. A rendszer lehetővé teszi a magyarok számára az újratermelődést, ugyanakkor egyenlőtlenséget is termel. Ennek az eredménye az etnikai rétegződési rendszer. 

Erdély a modernizáció szempontjából nem feltétlenül sikertörténet. A magyar nemzetállami térben elég erős az elvi magyarosodás, és urbanizáltság szempontjából is nagyon aránytalan a helyzet. 

Foglalkozásilag például a magyarok főleg iparosként dolgoztak, míg a románok nagy része őstermelő volt. Nyelvtudás szempontjából a románok többsége egyáltalán nem beszélte a magyart a monarchia idején, ugyanis az állam ezt nem követelte meg a kisebbségtől. Később a román nemzetépítésnek három fókuszpontja alakult ki: az oktatási fókusz, területi fókusz és városi társadalmi fókusz. 

A felsőoktatásból sikeresen kiszorítják a magyarok nagy részét, ám az elemi oktatásban már nem ilyen sikeresek. A területi fókuszban sem tudják a két világháború közt a paraszti társadalmat a városiba integrálni, ez csak az 50-es, 60-as években történik meg. Ennek aztán a romák elkülönítése lett az egyik következménye, bizonyos városokba már nem engedik őket betelepedni, más etnikumokkal ellentétben. Ennek Székelyföld egyértelmű nyertese volt. 

Ugyanakkor a városi polgári társadalom szinte teljesen megszűnik. Bár a rendszerváltást követően kialakul a magyar oktatási rendszer, ez nem változtatja meg teljesen a kisebbség lemaradottságát, az érettségi átlagokban továbbra is fölényben vannak a románok. Ennek fő oka a román nyelv és irodalom érettségi, amellyel hatalmas előnyben vannak a román érettségizők. 

A következő rész a jövedelmi egyenlőtlenségekről szólt. Bár a magyarok egyértelműen hátrányban vannak jövedelmileg, még sincs akkora különbség az alsó és felső lakossági réteg között, mint a románoknál. Ez a jövedelmi különbség egészen jó Ukrajnához, vagy a dél-amerikai országokhoz képest, viszont Nyugat-Európához képest már egyáltalán nem. 

A munkásosztály a rendszerváltást nyilván megszenvedte. Ez pedig egészségi és identitás válsággal is együtt járt. A munkásosztály elveszti az értékét, illetve a kollektív identitását. Két rétegre szakad a munkástársadalom: külföldön és itthon dolgozókra. A külföldön dolgozók életszínvonala fejlődésnek indul, viszont szociális biztonságuk bizonytalan. Romániában a középosztály az osztályrendszer ellen való lázadás jelképe és mozgalma lett, ami nem a társadalom közepén helyezkedik el, hanem inkább ideológiailag tartozik a középhez.

A román szociális rendszert alapvető dualitás jellemzi, a minimálbér az átlagkeresethez képest 2001 után arányaiban drasztikusan csökkent. 

A magyar nyelvű romák erősen kapcsolódnak a magyar társadalomhoz, magyar iskolába íratják gyermekeiket, magyar egyházközséghez tartoznak, egyesek még a magyar állampolgárságot is felvették, de ez nem jelenti azt, hogy megvalósulna egy társadalmi egyenlőség, továbbra is kizárásban van részük. Emiatt jellemző rájuk egyfajta kulturális láthatatlanság. Erre jó példa a Bözödújfaluban létrehozott emlékpark, amelyben a romák szintén elárasztott házainak nem állítottak kopjafát, pedig ugyanúgy elszenvedői voltak a falupusztításnak, mint a magyarok. A roma családok a falu nagyjából 30 százalékát tették ki. 

A hallgatóság a végén nagy tapssal értékelte az előadást.

A képet a szerző készítette.