A decemberben pár napra megtelik idegenekkel a Citrom (a FSPAC – azaz a Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi Kar épülete). Ezúttal egy exkluzív, számunkra sok titkot rejtő vendég is érkezik, fEszter személyében. Azt még nem tudjuk, hogy pontosan ő kicsoda, de azt hallottuk róla, gyökeresen meg fogja változtatni a kommunikáció tudományt. Már elindult, ez biztos. Legalábbis jó pár csatorna ezt bizonyítja.

Például ez is:

A VI. Kommunikációs Napok lelkes rajongójaként, kérünk mindenkit, aki úton-útfélen találkozna fEszterrel segítsen neki eljutni a Citromig. Sok minden múlhat egy útbaigazításon.

A hétfő esti Bretter kör csak addig volt unalmas, míg André Feri be nem ordította a mikrofonba, hogy szóval, ez itt a Bretter kör, és köszöntjük sok szeretettel (lehet ezt nem pont így volt) a ma esti meghívottunkat, Szőcs Petrát, akinek a Kétvízköz című kötetéről fogunk beszélgetni! Ezután pedig, az érzések skáláján egymást váltotta a nevetés, csodálkozás, felháborodás, szomorkodás vagy épp a gyermeki felismerés. Teljes cikk

Legyen a TV képernyő, vagy a szélesvászon, a fordítások több generációt ösztönöztek arra, hogy még véletlenül se tanuljanak meg angolul, a „jobb, mint az eredeti” címszó alatt. De ez teljesen érthető, mivel a Flinstones család trikolor változatának szinte még friss sikertörténete mindig visszaköszön a kételkedőkre. Teljes cikk

A Slam Poetry Erdély Experijam címmel rendezte meg évadnyitó estjét a nem rég nyílt Zug.zone-ban péntek este. Habár kísérleti produkcióra hívták a slam-imádókat és slam-gyalázókat egyaránt, a többség véleménye szerint sikeresnek bizonyult ez a kísérlet. Mi az hogy! Úgy tűnt a közönségnek is jobban tetszett így, hogy zenére nyomták a fiúk, mi meg bólogattunk ritmusra, dülöngéltünk, sőt, még buliztunk is. Teljes cikk

Bármennyire is próbálta kormányfőnk csendre és rendre utasítani az egyetemistákat a hosszú hétvége megadásával, Kolozsváron nem jött össze az eltávolítás. A péntek esti tüntetés elején még megpróbáltam megsaccolni az összegyűlt tömeg létszámát, viszont hat óra után már percenként úgy özönlöttek a demonstrálók, hogy inkább feladtam az összeadást. Nagy örömömre. No, nem csak azért, mert olyan nehezen megy a matek, de megelégedés, remény és némi büszkeség töltött el látva, hogy a város népét érdekli az ország sorsa, ráadásul megpróbálnak tenni is érte a maguk módján.

Kisiskolások, egyetemisták, de még az idős korosztály is képviseltette magát olyan középkorúak körében, akik babakocsistól, kisgyerekestől együtt tiltakoztak. Gúnyos, kormány-, de leginkább kormányfőellenes plakátok, néhány nemzeti lobogó, vuvuzellák, sípok – hangos és színes volt a felvonulás. A jégkockába fagyasztott tyúk azonban kissé félreérthetőre sikerült (vajon az ötletgazdák is arra a nemes és jól megfontolt tettre gondoltak, amikor a Keresztény − Liberális Szövetség bukaresti székházának udvarára élő, illetve döglött szárnyasokat hajigáltak be?). Egy talpalatnyi üres hely sem maradt a Fő téren, a tömeg leginkább a kommunista jellegű kormány és a kizsákmányoló politikusok ellen tüntetett. Röpcédulákat osztogattak, amelyeken a hét pontba szedett Kolozsvári határozat olvasható. Az utolsó pontot említeném meg, amely a szeparatizmus, illetve bármilyen etnikai, társadalmi, rasszista, vallási diszkrimináció azonnali és teljes megszűntetését kérvényezi. A tüntetés legfontosabb üzenete talán a szavazó-jog nyújtotta lehetőség feltétlen kihasználása – hiszen nekünk, egyszerű állampolgároknak csak ennyi jut a demokráciából.

„A” csirke.