A ritmus a létezés egyik alapja – áll az ExperiDance Produkció intró videójában. Az Ezeregyév című előadásukat vasárnap tekinthették meg, a KMN zárógálájának keretén belül. Mert a tűzijátékkal zárt gálához semmi sem illett volna jobban, mint a látvány, a csillogás, a merészség, amiből kaptunk bőven. Teljes cikk

Többnyire csak egy épület a sarkon, ami mellett, ha kell, naponta többször is elmész, az egyetemre, a könyvtárba, a kocsmába sietve. Nem jelent különösebb emléket az életedben, sem érzelmi szálat, hacsak az éjszaka leple alatt, valami őrült gondolattól, és néhány sörtől vezérelve be nem szöktetek, hogy kézen fogva, reszketve, de ezt soha be nem vallva, körülnézzetek kicsit. Ma már csak „Conti”-ként ismert, főtérsarki épület valamikor a tizenkilencedik század végén épült. Működött már benne irodalmi kávéház, sajtóközpont, de volt már a pompa, a gyönyör, a luxus megtestesítője is. Mára többnyire üres. Magára hagyott.

A KMN alatt mégis megszállja valami különös szellem. Megtelik élettel, irodalommal, alkotásokkal, művészettel. Mondhatni magyarnapos érzettel. Most egy kicsit másabb az élet. Kicsit vadabb, kicsit összetettebb, kicsit eklektikusabb. Koncert után, csak még „egy” sörre beülve, harmonikás, hegedűs vagy épp bőgős keveredik melléd, hogy majd átadja helyét, egy ezer éve nem látott barátnak. Régóta csodált emberekkel ülsz egy asztalnál, hogy aztán hajléktalanokkal beszélgess, és cigit lopj a zsebükbe. Ja, az előbb Kiss Tibi bulizott Gorangára, és Lovasi lépett a lábadra, amikor éppen Tamás Gábort próbálta kikerülni. Csak őt kicsit nehéz, mert mindenki, furcsa mód, vele akar szelfit. A sarokban elhelyezett asztalnál sörözik, az eddig, csak színpadon látott színész, de nincs időd megbámulni, mert arrébb tol a tömeg, aki éppen most próbál egy asztalhoz leülni, amíg a következő koncert vagy az afterparty elkezdődik. A Conti ezekben a napokban egy zsúfolt sziget, vagy még inkább egy irányíthatatlan útkereszteződés. Ezalatt a pár nap alatt mindenképpen megfordultál már itt. Táncoltál, beszélgettél, szerettél, éltél.

Itt a Magyar Napok alatt bál van, minden este bál. Csakhogy, a mennynek tündérei hétfőn hajnalban hazamennek, a csoda véget ér, kialszanak a fények, a vakolat tovább bomlik. Te meg folytatod az eddigi életed, csakhogy egy KMN-es emlékkel gazdagodva.

Fotó: Bethlendi Tamás/KMN

Kezdődik az egyeteeem! Legalábbis annak a 108 gólyának, aki részt vett a KMDSZ által szervezett Gólya Nyáriegyetemen. Kolozsváriként el sem tudjuk képzelni milyen lehet annak, aki 18 évesen október 1-én betéved a kincses városba és azt sem tudja mi fán terem „Cluj-Napoca”. Egyáltalán hol is volt az az egyetem, amelyre nyáron beiratkozott, kitől kérjen segítséget, melyik busz visz a Hányinger utcába vagy hol lehet meginni „magyarul” egy sört. Idén harmadik alkalommal szervezi a KMDSZ a Nyári Egyetemet, amely egy négy napos felkészítő tábor a frissen végzetteknek, illetve idéntől középiskolásoknak is. Nem hiába időzítették a KMN idejére, hiszen így össze lehet kötni a programokat, ráadásul az esti buli is garantált. Megkérdeztük őket, hogy érzik magukat Kolozsváron és milyen már augusztustól egyetemistának lenni:

Két nap nyári egyetem után mi a véleményed Kolozsvárról?

Dóra: Örülök, hogy e mellett döntöttem, mert nagyon „multikulti”, színes, sok emberrel ismerkedünk, nagy a tömeg és a mozgás. Igaz, picit ijesztő ez még nekem, de szokom lassan. Persze most Magyar Napok vannak és e miatt is ekkora a felfordulás, de attól még szokatlan. Két nap után mégis úgy tűnik, jól döntöttem.

Miben segít a nyári egyetem?

Roland: Én már egyetemista vagyok, másodéves leszek, de első évben kihagytam és nagyon megbántam végül. Mindenki dicsérte a rendezvényt és úgy döntöttem, eljövök most. Nem csalódtam egyáltalán, olyan dolgokat mondtak, amelyeket eddig nem tudtam, például az ösztöndíj-lehetőségekről tájékoztattak, vagy arról, hogy a KMDSZ-nek szakosztályai vannak és részt lehet venni a szakosztályok által szervezett programokon és rendezvényeken.

Dóra: Az előadások tetszettek és hasznosak voltak. Ezen kívül megismertük azokat az embereket, akikkel ezentúl együtt fogunk dolgozni. Szakonként osztottak be minket, ennek viszont az a hátránya, hogy a többiekkel nem igazán értekezünk. De sokan vagyunk és négy nap alatt nem lehet mindenkit megismerni.

A rendezvény mellett részt tudtatok venni a Magyar Napokon is?

Réka: Szerintem azokra az előadásokra és koncertekre, amelyekre szerettünk volna, el tudtunk jutni. Pont akkor volt szabadidőnk, amikor meg akartunk valamit nézni. Nagyon jó volt, hogy esténként ott lehettem a koncerteken, végig tudtam járni a standokat és meg tudtam nézni, hogy miről is szól ez az egész. Éreztem a hangulatát. Nem érzem úgy, hogy kimaradtam a magyar napokról azért, mert nyári egyetemen vagyok.

Ahogy azt beharangoztuk már, többek között a Jancsó Hajnal rendezővel készített interjúban, tegnap bemutatták a Jézus Krisztus Szupersztár musicalt a KMN-en. Hetven egyetemista, zenész, táncos, koreográfus, színi-hallgató, középiskolás, néhány profi színész, énekes, színházi szakember – ekkora csapat áll a világ egyik legismertebb musicaljének kolozsvári hátterében. A tegnapi előadás mögött öt hónap munka áll, eredeménye pedig egy teltházas előadás, amelyet vastapssal fogadott a közönség.

Főszerepben Răzvan Krivach (Jézus) és Dudu Isabel (Júdás), a kolozsvári román zenei élet meghatározó alakjai – rajtuk kívül egyedül Heródes, azaz Pákay-Farkas „Andy Ghost”  Csabát lehet elkönyvelni profi énekesként, a banda többi tagja szinte kizárólag magyar egyetemistákból áll, olyanokból is, akik életükben először álltak nagyközönség elé énekelni és táncolni. Pilátus és Mária Magdaléna szerepét a Fóris-Ferenczi testvérek játszották, Kajafást Buchmann Wilhelm, helyettesét, Annást, pedig Sípos Endre. A musical műfaja Kolozsváron még gyerekcipőben jár, az elmúlt 1-2 évben vált felkapottá, ezért szinte mindenkinek premier volt egy ekkora kaliberű musical. A darab sikerét nézve viszont elképzelhető, hogy látni fogunk még hasonló előadásokat Kolozsváron. A szervezők talán csak azt sajnálták, hogy nem a főtéri nagyszínpadon kapott helyet a JCS, mert már két héttel ezelőtt elkelt minden belépő. Ráadásul a vasárnapi előadásra sincs már jegy, de azért még lehet próbálkozni, és az eventbrite.com oldalon figyelni, hátha felszabadul egy-két hely.

Az előadás utóéletét egyelőre még nem tudjuk, de a tegnapi sikert nézve valószínűleg nem vasárnap láthatjuk utoljára.

Diákok filmes munkáit mutatták be kedd délután a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül rendezett Filmnapokon. A Babeș – Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán tanulók öt különböző műfajban készült filmjét láthattuk.

Nehéz ezen a pályán elhelyezkedni – hangzott el a vetítés utáni beszélgetésen, amelyen részt vett a bemutatott filmek néhány alkotója. Amint az a beszélgetésből kiderült, az alkotások többnyire államvizsga, vagy egyszerűen valamelyik vizsga anyagaként készültek. Kivétel talán a 8 ajtó című film, ami a másodéves hallgatók közös produkciójaként készült. A film keletkezésének története is említésre méltó, már az előző években is volt rá kezdeményezés, de csak az idei évnek sikerült az ötletet véglegesíteni. A film alapgondolata, hogy egy halálán lévő lány visszatekint életére és nyolc ajtón nyit be, azaz nyolc különböző momentumát az életének éli újra át, immáron egy kívülálló szemszögéből látva azt. Mivel az idén másodévet végzettek között nyolc diák tanul, ezért mindegyikük kapott egy ajtót, így nyolc különálló és mégis összefüggő történetet tekinthetett meg a Tranzit-házba látogató. Ezen kívül láthattunk még természetfilmet, animációt és más kisfilmet is. Habár még érezhető a tanuló-jelleg a filmeken, azért elmondható, hogy az alkotások többnyire ígéretes ötletekből indultak ki.