A kolozsvári egyetemista tudja, hogy ha jót akar magának, mindenképpen elmegy a TIFF-re. Saját tapasztalatból kiindulva azonban, hacsak nem filmekkel kelsz és fekszel, nehéz a felsorakoztatott kínálatból válogatni. Kivéve, ha rendelkezel olyan anyagi– és időkeretekkel, ami lehetővé teszi, hogy minden második vetítésre beülj és hátradőlve reménykedj a kielégítő élményben. Az elkövetkezőkben három „szakértő” és három „laikus” véleményét olvashatjátok a 13. Transilvania International Film Festivalról.

Arra voltunk leginkább kíváncsiak, hogyan választ egy hozzáértő, ugyanakkor mi alapján dönt egyik vagy másik alkotás mellett az, aki csak a filmnézésért magáért hódol a Tiff-oltár előtt. Ugyanakkor kiderül az is, hogy a díjak ellenére melyik filmek hódították leginkább meg az újságírók szívét. Habár nem végeztem kutatásokat határozottan úgy gondolom, hogy a TIFF fogyasztók zöme csak úgy randomra, max egy-két trailer megnézése alapján választott filmet, nem pedig a rendező/operatőr/színész munkája, vagy pedig irányzat/nézet/divat miatt. „Öt filmet láttam és egészen véletlenül választottam ki őket, az alapján, hogy mire érek el. Ez rendben is volt így, nem izgultam amiatt, hogy jó filmet választok-e, mert akármilyen filmet választanál a TIFF-en, csalódni nehezen fogsz” – vélekedik Tamás. Hasonlóan választott, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy nem választott a Foter.ro munkatársa, Szabó Tünde is.  „Idén alig terveztem előre, legtöbbször csak beestem találomra valamelyik filmre. Gyakran kérdeztem a kollégákat, hogy mi jót láttak, az ő véleményük sokat segített a válogatásban.”

Ha nem a kollégák, akkor a szinopszisok, trailerek segíthetnek a választásban, amit a TIFF minden évben kegyesen a nézők elé tár. „Trailerek alapján választottam ki a filmeket. Nagyon fontos szerintem egy jó trailer: ha ez felcsigázza az érdeklődésem, akkor már nagy valószínűséggel megnézem a filmet” – vallja Rebeka. Nem ért ezzel egyet Jakab Benke Nándor a Filmtett.ro egyik szerkesztője, viszont bízik ő is a kollégák ízlésében és jóindulatában: „Trailereket nem nézek, egy általam gyűlölt műfaj: poéngyilkos és félrevezető PR-eszköz. Ennél egy kicsivel jobb a hivatalos szinopszis, de a legjobb az, ha már egy Filmtettes kolléga látta a filmet és tudja ajánlani.” Pedig kell az a PR, hogy megnézzék az emberek a világtörténelem legszuperebb filmjeit is. Az egykori Kukker.ro főmunkatársa továbbá figyelembe vette az alkotókat, műfajokat is: „Leginkább a rendező neve (ha híresebb), a szekció és a szinopszis alapján választottam filmet, de a cseh filmekről mindig tudom, hogy kicsit jobban szeretem, mint például a svéd filmeket. Meg persze próbáltam minél változatosabb programot kialakítani magamnak, műfajilag és produkciós ország szempontjából is. Egy nap három horror kissé megfeküdheti a gyomrot, három iráni film úgyszintén, tehát próbáltam minél nagyobb ívben cikázni közöttük.”

És akkor apropó ország: „Mindenkinek a saját ízlései döntenek arról, hogy milyen filmet néz és mit választ, ezt hiába próbáljuk befolyásolni. Én például kíváncsi voltam az ázsiai filmekre, ezért ezt a műfajt választottam az idei TIFF-en – sikerült is kettőre eljutnom” – állítja Huni. A legösszetettebb filmlista összeállítási mechanizmust talán Gál Lacitól, a Transindex.ro kultúráért felelős újságírójától olvashattunk: „Elsősorban versenyfilmeket nézek, azok határozzák meg leginkább a filmes programomat, mert kell írni róluk, idén is tizenegyet láttam a tucatból. Utána a speciális vetítések jönnek, illetve a muszájfilmek, amit a munka miatt meg kell nézni. Idén például A nagy füzet volt elég rossz időpontban, de természetesen arra mentem. Ezek után már lehet kedvtelésből filmet nézni, ilyenkor elsősorban olyat választok, amiről korábban már hallottam – mert díjazták vagy mert ismerem a rendezőjének korábbi munkáit – és szinte biztos, hogy sehol nem láthatom máshol csak a TIFF-en – mert a mozik nem vetítik és torrenten soha nem lesz fent. Idén ilyen volt a L’inconnu du lac vagy az új Xavier Dolan-film, a Tom a la ferme. Majd kitöltöm a programban lévő lyukakat, főleg a szinopszisok alapján, trailerre általában már nincs időm.”Bevallom rejtett szándékom ezzel a cikkel az volt, hogy jövőre könnyebben tudjak dönteni. És, hogy neked is könnyebb legyen dönteni. És mert kellett valami záróakkord. És mert, 13. TIFF.

Most akkor (habár tudom, kedves olvasó, hogy a figyelmed a megtett karakterszámok mennyiségével egyre lankad) nézd meg, melyik filmek voltak a legtetszetősebbek az általunk megkérdezett újságíróknak.

Gál Laci – Transindex.ro

„Nem tudok egy filmet kiemelni, a versenyfilmek közül a Blind volt a kedvencem, mert nagyon érzékeny, s pontosan mutatja mennyire egyedül van egy vak ember a saját fejében, de a végső győztes Stockholm is nagyon jó. Szerettem Kim Ki-duk őrült Moebiusát és a Xavier Dolan-filmet is. ”

Jakab Benke Nándor – Filmtett.ro

„Három nagyon különböző film volt a kedvencem az idén: Kim Ki-duk talán legextrémebb filmje, a nagyon low budget Moebius, mert alaposan megdolgoztat kívül-belül és a humor mellett allegorikus is; a Kálvária című ír film, ami egy tökéletesen megírt moralizáló, keserédes dráma némi vígjátéki elemekkel, egy lenyűgöző Bredan Gleeson-főszereppel; valamint az indiai Eega (A légy), ami valami teljesen észbontó, egyrészt betekintés egy más filmes és spirituális kultúrába, másrészt pedig egy nagyon kigondolt, sok műgonddal megcsinált színes, hangos kavalkád, aminek naivsága és buzgósága már kiveszett a hollywoodi és európai filmekből.”

Szabó Tünde – Főtér.ro

„Bejött a nyertes film, a Stockholm, de igazi moziélményt idén A légy, az indiai horrorfilm szerzett és A napok habja Michel Gondrytól. Mindkettő amiatt, hogy rengeteg olyan animációt, vizuális effektet és képi megoldást vetett be, ami egyszerűen beleszegezett a moziszékbe. Mindkettő igazi mese olyan gyerekeknek, akik sajnálják, hogy fel kellett nőniük.”

Képek forrása: tiff.ro

Három hét. Huszonegy nap. Több száz óra. A percekről nem is beszélünk. Van, aki már hetekkel ezelőtt nekilátott az anyagmennyiségnek, van, aki csak a vizsga előtti éjszakán fog megküzdeni a tudománnyal. Nem számít, hogy hogyan, de minden diák számára meghatározó az elkövetkező időszak. SZESSZIÓ!

Nem ígérjük, hogy megkönnyítjük, vagy megoldjuk a problémáidat. Még csak tanulást elősegítő energiát sem tudunk szolgáltatni. De minden nap keresünk nektek egy dalt, amelyik pár percig megnyugtat, ellazít, felpörget, feldühít vagy éppen szuperhőssé tesz.  De mindenképpen hat rád és tovább lendít a szesszió nehéz óráiban (vagy sem, de ez nem jelenti azt, hogy mi nem próbáltuk meg).

Szóval a hivatalos szesszió első napján hallgassátok Naz I can című számát! Mert you can, all of the world can.

A TIFF jóvoltából végre megtekinthettem, hogy valaki a kereszténységet egy racionális, ámbár jóindulatú mikroszkóp alá merte tenni. Ezt pedig egy viszonylag jó történet, az azon belüli másodlagos szereplők és a főszereplő- Jézus analógia jóvoltából. Félni nem kell, hiszen ez finoman, nyomatékosan történik, nem kell Man of Steel módszerektől félni. Teljes cikk

Josef Koudelka Prága ’68 című kiállítása Csehoszlovákia  1968.  augusztus 21-i inváziójának  45. évfordulója alkalmából jött létre 2013-ban.  Amikor a Szovjetunió és szövetségesei megszállták az országot, az akkor harminc éves Koudelkának sikerült Franciaországba szöknie, és magával vinnie a fényképek negatívjait. 

Koudelka fényképei, melyek a megszállás hete alatt készültek ’68 augusztusában, a szabadságért való harc jelképeivé váltak, és a mai napig a háború utáni fotózsurnalizmus klasszikusai.

Ezeket a hősies képeket tekintheted meg te is, ha június 30-ig benézel a Tranzit házba. A részletes leírást, programot, nyitvatartási órákat itt találod.

Most láthattuk, mi történik, miután mindenki kedvenc, hollywoodi sziget-, kastély- és poliptulajdonosa megnézte McConaughey Mudnak köszönhető karrierfeltámadását. E siker replikázásához Nicolas Cagenek pedig csak egy dzsungel törvényeihez igazodó vidéki várost, az ezeket működtető sötét egyéneket és felettébb visszafogott önmagát kellett igénybe vennie. Ja, és a gyerek főszereplőt, Tye Sheridan-t, csak fogták és kamera elé lökték. Teljes cikk