Megrendelsz egy újabb könyvet annak reményében, hogy kivételesen ennek tényleg nekifogsz, ki fogod olvasni. Aztán felkerül a polcra, néha ránézel, de nincs annyi időd, hogy levedd, és belelapozz.

PILBÁTH KINCSŐ, WOLF PETRA

Majd jövő héten, amikor befejezem a beadandóimat, majd amikor szabadságot kapok, majd, ha a gyerekek a nagyszülőknél lesznek. De a könyv ott marad a polcon, porosodik hónapokon, akár éveken át. Ugye ismerős a helyzet?  Kifogásokat keresünk, pedig ha valóban szeretnénk, havonta legfeljebb egy könyvre valószínűleg jutna időnk. Még csak gondolkodni sem kell, melyikre essen a választásunk, Szabados Ágnes újságíró, riporter kihívása a segítségünkre szolgál. A 2017 óta folyamatos népszerűségnek örvendő Nincs időm olvasni kihívás lényege, hogy Ágnes ajánlásai által minden hónapban elolvassunk egy könyvet. Kategóriákat ad meg, kedvenc író, rég ajánlott, megfilmesített könyv… mindenbe belekóstolhatunk, ha elég elszántak vagyunk.

Szerencsére az olvasást nem csak Ági terjeszti a fiatalok (és nem csak) körében, hasonló projektbe fogott Vecsei H. Miklós (Hasi) színész is, aki a szakmája, illetve az írás mellett nekilátott a POKET zsebkönyvek projektjébe, aminek célja a minőségi irodalom terjesztése. A kis könyvek elérhető áron találhatóak meg automatákba zárva Budapest különböző pontjain, előnyük, hogy az olvasni vágyók zsebében is könnyedén elférnek. Ezeket most már igyekeznek a fővároson kívüli településeken is terjeszteni, sőt már online is rendelhetőek. A projekt tavaly áprilisban indult, és akkora sikere volt, hogy a tervezett fél év helyett a poketek két hét alatt fogytak el, mostanra pedig már 12 féle könyvet olvashatunk POKET formájában, április elején jelenik meg a 13., ami összeköttetésben áll majd az azt követővel. Az olvasás népszerűsítése céljából Szabados Ágnes által szervezett budapesti közönségtalálkozón Hasi elmondta, hogy az elején ő volt az egyetlen, aki hitt ebben az egészben, egy közösséget szeretett volna ezáltal alkotni. A színész felidézte gyerekkora első kedvenc könyvsorozatának emlékét: Shan Darren Vámpírkönyvek című alkotása szerettette meg vele az olvasást, szeretné POKET formájában kiadni a közeljövőben.

„Az az álmom – és ez kezd is megvalósulni –, hogy a POKET-ről ne az olvasás jusson eszébe az embernek, hanem a közösség. Ezt nem lehet megfogalmazni, ez egy hangulat, amit át szeretnék adni.” – mondta el. Hiszen milyen jó érzés, amikor a buszon ülve felpillantasz, s meglátod a veled szemben ülő kezében is a könyvecskét, és egy mosoly kíséretében tudod, hogy ő is ugyanarra gondol, amire te. Ugyanahhoz a közösséghez tartoztok. Apró pillanatok, de maradandóak. A POKET április 7-én ünnepli majd első születésnapját.

Képzeljük el, hogy egy Oscar-díjas rendező helyi segítséggel lehetőséget biztosít bárkinek, hogy profi körülmények között amatőr filmet forgasson. Ezalatt több helyszínes, szakszerűen bevilágított stúdiót és felszerelést értek. Mégsem a nagyszerű műalkotá­sok létrehozása a cél, hanem hogy azok is felfedezhessék a kreatív oldalukat, akik eddig nem tudták, hogy nekik is van olyan.

Teljes cikk

Régi, nagy szerelmem az AKPH, pedig a műfaj annyira nem áll közel hozzám. Hitelességükkel, a szó legjobb értelmében vett egyszerűségükkel, a magyarok között egyedülálló szövegeikkel azonban sikerült engem is berántaniuk rendesen. Ha valaki nem értené, milyen trúságról beszélek, a nyáron készült interjúnkban pont erről van szó.  Tehát nem vagyok elfogult egyáltalán.

Magától értetődött, hogy ha Saiid akár egymagában Kolozsvárra érkezik, elmegyek a koncertre, és ó, nagyon jó ötletnek bizonyult.

Az SRG melegítette be a közönséget Saiid előtt.

Amikor azt mondom, hogy a hip-hop nem az én műfajom, akkor az ilyen típusú előadókra gondolok. Középszerű, gengszterkedős szövegek, amelyben a valóságra való reflektálás kimerül a kártiér névszerinti említésében.

Nem tudok kapcsolódni, mintha a tartalom megadná magát a formának. De lehet, hogy csak műfaji sajátosság, amit nem értek.

A Flying picike színpadán túlzsúfolódnak, szóródik a fókusz. A saját formációd nevét magadon hordani szintén jó ízlésre val…

A közönség jól reagál a fiúkra, együttbólogatnak a beanie-k a tömegben.

Aztán végre Saiid. Már csak a Pikowatt molinó és a színpadon lévő minimum egy fotós zavar kicsit.

Az egyszemélyes Akkezdet Phia jó lehetőséget biztosít arra, hogy olyan régebbi dalok is előkerüljenek, amelyeket Újonc P.-vel és DJ-vel/zenekarral ritkábban játszanak.

A közönséggel a kapcsolat a számok között és alatt egyaránt intenzív.

Régebbi koncertek tapasztalatai alapján, jót Saiidnak, hogy csak ásványvizet fogyasztott.

A Csók és ólom című szöveget nem ismertem. Az elsőre nagyon iskolásnak tűnő szójáték soraival a fülemben mentem haza.

Szokatlanul hosszú volt a koncert, de ezt látszólag senki sem nehezményezte.

A koncert vége felé felhívott két lányt, akikkel elnyomta a Mivel játszolt. Utána levonta a következtést: Erdélyben a csajok a legtökösebbek.

Nekem egy házam van

Saiid egész végig koncentrált. Őszinte és hiteles a színpadon, annyi év után is.

Joós Andrea saját bevallása szerint főállású, kiégett biológiatanár. Mégis energikus, ötletekkel és kreativitással teli előadót ismerhettünk meg személyében. Mint kiderült, sokat kellett dolgoznia azon, hogy megtalálja azt, amit igazán szeret. Jelenleg élménypedagógiával foglalkozik és tehetséggondozásban tanít.

„Volt olyan tanárom, aki nagyon nagy hatással volt rám, ezért akartam mindig is tanítani. Az egyetem után televíziós és rádiós műsorvezető lettem, de végig motoszkált bennem: miért nem foglalkozom azzal, amire mindig is vágytam?” – mesélte előadásában. Végül felhagyott a médiával és tanítani kezdett. „A legmenőbb tanár akartam lenni, de aztán nagyot koppantam. Olyan pedagógus lettem, mint amilyet mindig is utáltam. Három választásom volt: visszamegyek a tévébe, megvárom, hogy megváltozzon az oktatáspolitika vagy meghackelem a dolgot.”

Joós Andrea az utóbbit választotta, megkereste a tanári munka alappillérét, és elkezdte újragondolni azt. Az általa tanított osztályokban úgy fegyelmezett, hogy dumaidőt vezetett be, ami abból áll, hogy minden nagyobb anyag leadása után hagyja diákjait szabadon beszélgetni, mosdóba menni, megnézni a telefonjaikat. A számonkérést is kreatív módon oldotta meg: osztályaiban a tanulóknak videó felvételt kell készíteni a tanultakról. „Rugalmassággal és tantárgyra szabott finom hangolásokkal szinte bármi oktatható önálló módszertannal” – hangsúlyozta Joós Andrea.

A tanárnő úgy véli nem vezet jóra, ha a gyerekek teljesítményét kizárólag számokban mérik. Így sajátos pontrendszert vezetett be: a tanulók mindig több feladat teljesítése közül választhatnak. Pontot érhet egy dolgozat benyújtása, feladatsorok megoldása, de az is, ha valaki hemoglobin formájú sütiket süt. Van azonban olyan diák is, aki nem szereti ezt a módszert, számukra is mindig hagy menekülőutat. A pontgyűjtés helyett ők hagyományos témazárót írhatnak.

Joós Andrea egy Facebook-oldalt is vezet Élménybiológia néven, amelyen a tantárggyal kapcsolatos érdekes és hasznos információkat oszt meg. Itt adott hírt arról a színezőről is, amelyet ő maga készít, és amely különböző emberi szerveket ábrázol.