Ahogy egy klisé firkász írná: „ünneplőbe öltözött a város”. Történt ugyanis, hogy 2013-ban Klaus polgármestersége idején, a romániai Nagyszeben karácsonyi vására bekerült az európai Top Tízbe, Béccsel emlegették egy lapon. Kétségtelenül hangulatos, ízléses és kellemes környezetben karácsonyozhattak tavaly a szebeniek, valószínű ebben az évben sem lesz ez másképp.

Idén Kolozsvár városvezetése is hasonló babérokra próbált törni. Az elmúlt hetek azt bizonyítják, hogy a vidéki polgármesterből kikupált államelnökünk mintavárosa Erdély-szerte kezd etalonná válni, ami nem is lenne baj, csak mindig probléma az a fránya „hogyan” és az „Ó, hagyjad, jól van az úgy!” hozzáállás.

Vitathatatlan, hogy Kolozsvár a fent említett sikertörténetből inspirálódhatott, a képek magukért beszélnek. Nagyszeben és Kolozsvár között a számos különbség ellenére csak annyit emelnék ki, hogy míg az egyik oldalon dolgoznak és létrehoztak, a másik oldalon egy gyenge imitációval készülnek ugyanolyan szenzációt elérni, sajnos bután.

Ha jobban megnézzük a két képet, ordítanak a farkashibák a Kincses város kivitelezési technikáját illetően. Míg Nagyszebenben a világító baldachin a korábban már meglévő, elegáns kovácsoltvas lámpatestekre van tágasan felaggatva, addig nálunk erre egyáltalán nem volt lehetőség. Félméter magas, öntött betonlapokba szerelt fémállványokkal pakolták tele a teret, amelyre majd rá lehetett akasztani a hangulatért felelős neonkék cirkuszi függönyt. Az teljesen más dolog, hogy ettől a színtől már évek óta többen is prüszkölnek. Míg Nagyszebenben a tér és a templom méretéhez arányosan jelenik meg a tetőzet; addig Kolozsváron bármilyen szemmérték és logika nélkül, figyelmen kívül hagyva a Mátyás-szoborcsoportot, úgy pakolták ki szanaszét a cölöpöket, ahogyan az csak elfért az Egyesülés terén. Nem beszélve arról a hatalmas kék fenyőfáról, ami teljesen kiesik a kompozícióból. Székelyföldön lehet kapni olyan faragott Utolsó vacsorát, ahol a háttérben levő perspektívák nem Jézus fejéhez futnak össze, mint ahogyan Leonardo azt nagyon gondosan kigondolta, hanem csak úgy szanaszét, hiszen az egyszerű ember úgysem veszi észre a különbséget. Civilizált környezetben giccsnek nevezzük azt, ami valaminek tűnni akar, de szemmel láthatóan nem az, ami. Egyszerű vizuális dilettancia.

Kulturális Fővárosra fáj a fogunk, de nem állunk elő semmi egyedivel, inkább csak laikusan lemásolunk, azt is hibásan. Hangosak az utca falai a „Clujul nu e Koloszvar!” lózinkától, ami olybá tűnik ez idéntől a város német nevére is igaz lesz. Mert lehetne ezt ügyesebben is.