Kolozsváron cenzúrázó diákok
Avagy hogyan fizessünk egy Facebook megosztásért
De nincs ezzel semmi baj, mert az admin elvtárs megoldja, hogy panaszok ne legyenek.
A „Kolozsváron tanuló diákok” nevezetű Facebook csoport már egy jó ideje fennkölt intellektuális, informatív viták, illetve eladandó gyöngysorok fóruma (volt). Itt megtudhattuk, miért szégyen a szatmáriaknak nem tudni románul, miért szégyen az udvarhelyieknek a szatmáriak szégyene és mikor nem járnak az ellenőrök a RATUC vonalakon.
De 2014. november 24-én sötét idők jöttek el: bérmentes rezsimváltás, kommentek egérpárnába fojtása és az újdonsült führer másik vasbillentyűvel irányított lakáskereső csoport cross-promotionje, mert az abszolút Facebook hatalom abszolút korrupttá tesz, hisz az a like gomb mutatja meg, ki a főnök. És a többi főnök, aki nem egyezett bele a vérszomjas szociális média alapú kapitalizmus eszményébe, miszerint az ingyenes weboldalt használó egyének fizessenek azért, hogy megosztásaik ne az új irányelveket megkérdőjelező hozzászólások sorsára jussanak.
De legyünk tisztességesek, a (most már zárt) csoporton belül egy panasz sem látható, még az sem, amit öt perce írtál, szóval valami biztos jól működik. Mint a magyar nyelv kizárólagosságának haszontalan kijelentése, mert az időnkénti angol, vagy román ajkú hírdetések, ezek szerint, katsztrofálisan közösségbontóak.
A fizetős dolog ugyan csak „a haverom, aki nem én vagyok, mondta” alapon szivárgott ki, szóval nem kell a vezérelvtársat megirigylően készpénznek venni, de azt azért át lehetne gondolni, hogy mennyire van alapja, ereje az önkényeskedésnek, amikor egy INGYENES WEBOLDALON irányít a haver elvtárs egy diákokból álló, eleinte nyílt csoportot, ahol a legnagyobb baj az volt, hogy kevesen tudtak olcsó, magyarul tudó fodrászt.
Köszönöm az olvasóm figyelmét!
Diákéveim után még tagja maradtam ennek a face csoportnak októberig, mert a bejegyzések valahogyan közérdekűek voltak korábban és nem arról szóltak "tud-e valaki magyar orvost/fodrászt vagy bármi mást". Ezen kívül az ilyen kérdések, hogy hol található emez az épület, mennyibe kerül amaz a szolgáltatás, taxi, pizza… És minden megoldható volt volna egy google-kereséssel. Néha magam is próbáltam segíteni egyik-másik egyetemistának. Egyiknek javasoltam valamit, ami a Kakasos templom közelében volt található. Az egyetemista megkérdezte "melyik kakasos templom mellett", majd privátban lebunkózott, mert elvártam tőle, hogy tudja, hol van az említett templom. Hogy miről szólt ebben a tanévben ez a csoport? Arról, hogy ne a diák kelljen minimális energiát fektessen egy google-keresésbe, hanem valaki rágja szájba a választ, sőt, ha lehet oldja meg a problémáját. Amiről ez a cikk szól, már csak hab a tortán. De kicsit olyan is, hogy zsák a foltját.