Ennek az egész környezetvédősdinek, azt hiszem, az a nagy titka, hogy vannak olyan dolgok, amikről képes és hajlandó vagy lemondani a közjó érdekében. A saját kis életed saját kis komfortját előveszed, osztod-szorzod, mi éri meg neked és mi éri meg nekünk, és akkor ezt összeadva mi éri meg jobban.

Számomra ez arról szól, hogy először megkérdőjelezem, és utána máshol húzom meg a határt, mint amiről eddig azt mondogatták, hogy „normális”, és arról, hogy ha valami nem szükséges és nem nagy dolog lemondani róla, akkor lemondok róla.

Lassan egy éve döntöttem úgy, hogy többé nem eszem húst. Hogy lefussuk a kötelező köröket: elsősorban környezetvédelmi szempontból, de amúgy a nagyipari állattenyésztés sem túl szimpatikus. (Ez a cikk foglalja össze legjobban.) Bár nem lettem Buddha, és nem is zenültem meg, de tartozik ehhez egyfajta lelkiismereti könnyebbség nálam.

Év vége felé született meg bennem az elhatározás, hogy akkor újévtől nem eszem húst – következetesen nem vagyok hajlandó újévi fogadalomnak hívni, mert ha azt valaha bárki is betartotta volna, akkor is csak egy évig lenne érvényes. A kis türelmi időmet arra szántam, hogy felkészüljek: kipróbáljak recepteket, utánajárjak, milyen tápanyagot miből lehet bevinni és hogy időt adjak a környezetemnek, hogy ők is felkészüljenek. Hagyományos erdélyi családban nagy szentségtörés nem enni húst. Még most is előkerül néha, hogy a tömbház ablakából legelem a szomszédos fákat, vagy hogy majd úgyis elmúlik.

Tejszínes sütőtökkrémleves

Akkor sokkal nagyobb vállalásnak tűnt, mint most, de nagyrészt menet közben szedtem össze a szükséges információt, és ehhez alkalmazkodva alakítottam ki az új szokásaimat. Például kénytelen voltam egészségesebben élni, ugyanis nem ismertem, milyen alternatíváim vannak az éjjel 3-4-5-kor hazakeveredős shaormának. (Tudom, borzasztó banális: rántott sajt, falafel.) A félkész bolti ételek nagy része is kiesett, muszáj volt főznöm. Arról nem is beszélve, hogy kinyílt a világ konyhája: új fűszerek, alapanyagok és mindenfélék. Még mindig nagyon az elején járok, és csak egyre több és több lehetőség és új recept kerül elő.

Nyilván negatívumai is vannak, ez inkább köszönhető társadalmi beidegződéseknek és egymás meg nem értésének, mint magának az étrendnek. Mély konfliktus húzódik húsevők és húst nem evők között, és be kell látnom, már én sem vagyok a mérleg nyelve. Akad néhány helyzet/kijelentés, amivel ki lehet kergetni a világból. Rengeteg kutatást és tanulmányt rendel meg magának a vegán- és a húsmaffia egyaránt, de az, hogy a húsevés nagyobb környezeti károkat okoz, mint a növényi étrend, nem megkérdőjelezhető. Ezután már csak kifejezésbeli kekeckedésnek tűnhet, amikor valaki nem tud lemondani a húsról. A húsevés nem létszükséglet, hanem komfort, és nem is függőség, hogy elvonási tünetek jelentkezzenek a hiányában. (Ha mégis lennének, az a húsban fellelhető tápanyagok nem megfelelő pótlása miatt van, nem mindegy.) De hacsak nem vagy macska, hogy ne tudja lebontani a növényi tápanyagokat a gyomrod, vagy nem vagy mondjuk eszkimó, hogy ne legyen más alternatívád, le tudsz mondani róla. Ettől függetlenül nem kell lemondanod róla, ez a te döntésed. Azonban nem árt tájékozódni picit, és azután levonni a következtetést, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy a lehető legkisebb kárt okozzuk.
Ismétlés: húst enni vagy nem enni oké; túltermelni, túlfogyasztani, gazdasági érdekek miatt vállalhatatlan körülmények között tartani élőlényeket, puszta tájékozatlanságból, nem oké.

A különbség 100 gram csirkehús és 100 gram csicseriborsó között

Térítés,

avagy semmi bajom a vegetáriánusokkal, amíg a négy fal között csinálják.

Ha valamiért előre szabadkozol, még nem fogja az ellenkezőjét jelenteni annak, amit mondani fogsz. Hiába szögezed le, hogy neked semmi bajod vele, ha utána azt mondod el, hogy mi a bajod vele. Talán ez a vegetáriánusokkal/vegánokkal szemben leggyakrabban hangoztatott érv, hogy térítenek. Viszont bizonyos dolgok nem függenek attól, hogy valaki eszik húst vagy sem. Ilyen az, hogy mindig, mindent jobban tudunk másnál, és ezt kényszeresen mások tudtára kell adnunk. Megmondani másoknak, mit tegyenek, mit ne és hogyan csinálják úgy, hogy legyen. Húsevők és vegetáriánusok egyaránt térítenek, csak míg azt kérdezni, hogy te miért nem eszel húst, üdvözlendő magatartás – már annak is örülünk, ha valakit a megértés szándéka hajt –, addig megkérdezni valakitől, hogy te miért eszel húst, rögtön agresszív és térítő.

Mindkét fél sarkít, összemos és általánosít. A húsevés kollektív bűn, ahogy nekem, kis mezei vegetáriánusnak meg kell felelnem egy hangos kisebbség – magunk között csak vérvegánok – minden bűnéért, a Peta összes túlkapásáért satöbbi.

Gyömbéres-szezámos tofu sültrizzsel

Azzal csak tovább mélyítjük a szakadékot, hogy ugyanolyan csőlátással, a másik fél megértésének szándéka nélkül előre legyártott érveket ordítunk, vagy agresszívan statisztikákat nyomunk mások képébe. Nem gondolom, hogy a térítés ördögtől való lenne, csak jobban kéne csinálni. Hatásosabb módszer erre az, ha áthívod a mindenevő barátaidat egy fantasztikus vega ebédre – szerintem.

Azt gondolom, hogy nem elrettenteni kell, hanem alternatívát mutatni, valami jobbat. Ha valaki két meki között azzal jön, hogy ő egészségügyi szempontok miatt nem lenne soha vegetáriánus, akkor statisztikák meg tanulmányok nem fogják meggyőzni. Ahogy azt sem, aki ujjal mutogat 1 (egy) vegán ismerősére, aki állandóan avokádót és chiamagot eszik, annak is mekkora az ökológiai lábnyoma – szóval ő, átlag mindenevő még jót is tesz. Ilyen jellegű, önmagát a felelősség alól kivonó túlzásokra nem az ugyanolyan túlzás a megfelelő válasz. Hadd ne kelljen olyan közhelyeket leírnom (még egyszer), hogy a vegetarianizmus nem az egyetlen módja a környezetvédelemnek, vagy hogy egy személy vagy egy hangosabb kisebbség alapján nem vonhatunk le következtetéseket az egész mozgalomról.

Bónuszsarkítás a húsevés mellett: „ismerek valakit, aki vegán volt, aztán kórházba került, most ismét eszik húst, és jobban van, mint valaha”. Lásd még: „egy hétre kipróbáltam, de végig fáradt voltam és fájt a fejem” kijelentések. Ez történik, ha a megfelelő tápanyagok pótlása és kutatás nélkül ugrasz bele valamibe, amihez nem értesz. Tudod, ha valaki nem tud úszni, nem a víz a hülye.