környezetvédelem

Minden tízesed egy fát ültet!

by Pilbáth Kincső | 2020. 01. 30. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Ha már túlvagy a napi hat kávén, a legaktuálisabb bulin, halaszthatatlan nagymosáson és sürgősebbnél sürgetőbb januári nagytakarításon, de a Szexoktatás (Sex Education) és a Fekete tükör (Black Mirror) legutolsó évadait is ledaráltad, kétszer, akkor itt a legeslegmotiválóbb indok, hogy végre elkezdj tanulni a vizsgáidra: ahány tízest kapsz, annyi fával lesz gazdagabb a Föld!

A vizsgaidőszakban kapott minden tízes egy újabb elültetett fa a BabeşBolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán, amely feladatául tűzte ki, hogy diákjai segítségével tegyen valamit a környezetvédelem érdekében. Az egyetem annyi fát fog elültetni, ahány 10-es összejön a diákoknak a vizsgaidőszakban.

A faültetést az egyetem biztosítja a TeamTrees projekt keretében, amit két amerikai youtuber, Mr. Beast, más néven Jimmy Donaldson és Mark Rober kezdeményezett. Az ötlet szerint minden adományozott 1 dollárból elültetnek egy fát valahol a világban. Az adományokat az Arbor Day Alapítvány nevű, faültetéssel foglalkozó szervezet kapja, amely 2020 januárjában kezdi el az ültetést, ami legkésőbb 2022. december végéig tart majd.

Ha nem vagy a fenti kar tagja, de egy fával te is szeretnéd segíteni a Földet, megteheted a TeamTrees oldalán (teamtrees.org). Eddig 21,6 millió dollárt sikerült összegyűjteniük, a legtöbb adományt, 1,1 millió dollárt Tobi Lutke, a Shopify vezérigazgatója adta, őt követi Elon Musk, a Tesla Motors, a PayPal vagy a SpaceX megtervezője,  egymillió dollárral.

Ne feledd. EGY fa is segíthet!

A változás ideje

by Joldes Xénia | 2020. 01. 24. | 0 | Tudomány |

„A klímaváltozás nem egy valós probléma. Mindössze egy újabb hisztériarohama a társadalomnak, ami megvakarja az emberek feltűnési viszketegségét” – hangzanak el manapság ilyen és hasonló kaliberű kijelentések. „Aggodalomra semmi ok, minden a legnagyobb rendben” – és tovább áltatjuk magunkat.

Az űrből is tisztán látható a leégett Amazonas, az Ausztrália egészét fojtogató füst, az elejtett fagyi módjára olvadó sarki jég, az átmeneti évszakok felszívódása. A bolygónk helyzete féktelenül romlik, az ökológiai lábnyomunk pedig mindegyre kinövi a cipőjét. Kérdem én, mik ezek a jelenségek, ha nem óriási felkiálltójelek a természet, a környezetünk részéről?

Nyugodtan megpróbálhatjuk a szőnyeg alá seperni a klímaváltozás aggasztó kérdését, viszont a hatásai ettől még nem mennek sehova. Együtt élünk velük nap mint nap, ha hajlandóak vagyunk észrevenni, ha nem. A 21. század pestise, a műanyag hulladék, nem kegyelmez. Ellep mindent, a tengereket, az óceánokat, és a szárazföldet is. A nagyvárosok elfertőződnek a túltermelt szeméttől és szén-monoxidtól. Az évszakok már nem háromhavonta váltakoznak, hanem heti rendszerességgel cserélődnek. Ahhoz, hogy mindezt észrevegyük, nem kell „ökó- szemüveggel” vizsgálnunk a világot. Egyszerűen ki kellene nyitnunk a szemünk, hogy végre felfigyeljünk az egészségügyi, infrastrukturális és sok egyéb társadalmi probléma okára.

Hány természeti katasztrófa kell még lesújtson ránk, hogy az „amíg le nem ég a saját házam, addig nem érdekel” mentalitásból kizökkenjünk? Addig kell fajuljon a helyzet, amíg szenteste bikiniben kucorgunk majd a karácsonyfa árnyékában? 

Vagy talán addig, amíg az oxigén luxuscikknek számít majd? Tévedés ne essék, senki sem várja el, hogy önkéntes teknős meg jegesmedve mentők legyünk mind, vagy hogy Greta Thunbergként tüntessünk a parlament előtt. Csupán annyi lenne a lényeg, hogy a piacon vásárolt három paradicsomot és két uborkát ne öt különböző zacskóba pakoljuk, mert az „úgyis ingyen van”, vagy a tőlünk kétszáz méterre lévő közértbe ne autóval furikázzunk, amennyiben nem muszáj.

A természet és ember közti egyensúly talán végérvényesen megbomlott. Az viszont kétségtelen, hogy most lenne igazán itt a változás ideje. A kérdés már csak az, hogy be fog-e következni. Vagy hogy az emberiség mekkora árát hajlandó fizetni önzőségéért, illetve ignoranciájáért. Na meg hogy mikor.

What hapPlanet? Animációskisfilm-forgatás az én szemszögemből

by Gebe Zoltán | 2019. 11. 28. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Nem gondoltam volna, hogy egyszer többórányi mozdulatlan földönfekvéssel állhatok ki a környezetvédelem ügye mellett. Nemrég viszont lehetőségem volt erre, azt is megtapasztalva, hogy milyen a világ alulról szemlélve. Egy animációs workshopon történt mindez, amit a Zoom Studio két munkatársa, Kassay Réka és Vicsi Judith tartott az egyetem épületének stúdiójában. Régebben próbálkoztam néhány egyszerűnek mondható animáció elkészítésével, de fogalmam sem volt arról, hány különböző technika létezik erre és hogyan lehet ezeket kivitelezni.

A program elején hamar szembesültem azzal, hogy a vártnál kisebb volt az érdeklődés a tevékenység iránt, csupán öten vettünk részt rajta, tehát az előzetes tervekkel ellentétben nem kellett felosztani minket külön csoportokra, mind ugyanazon a kisfilmen dolgoztunk. A kétnapos foglalkozáson előbb elméletben ismerhettük meg a technikákat, ezután jött az ötletelés, majd a storyboard megrajzolása (ezt forgatókönyvként követtük a munka során). Az élőszereplős (szaknyelven pixillációs) animáció tűnt a leggyorsabban és talán legegyszerűbben megvalósíthatónak számunkra, érthető módon, hiszen 10 óra alatt nem egyszerű összehozni egy jó videót. Ha a sztoriban egy hús-vér ember is szerepel, akkor könnyebb lehet átadni vele bármiféle üzenetet. A manapság igen népszerű klímaváltozás témáját szerettük volna feldolgozni, felhívva a figyelmet a környezettudatosság fontosságára. A stop motion technika lényege, hogy apró mozgásokat fotózva, majd a képeket egymás mellé rakva áll össze a végeredmény.

Szóval szükség volt egy önkéntesre, aki vállalja ezt a szerepet, és mivel mindenki más inkább a tervezésben akart részt venni, jó szokásomhoz híven azonnal igent mondtam a lehetőségre, még mielőtt tudatosult volna bennem, pontosan mi is lesz a feladatom. Amikor elmondták, mindössze annyit kell csinálnom, hogy mozdulatlanul fekszem egy kiterített lepedőn és hagyom, hogy négy lány öltöztessen és vetkőztessen, miközben fentről készítenek rólam 200 képet, egyáltalán nem bántam meg a döntésem, sőt…

A kivitelezés általában mindig más, mint ahogyan azt elképzeljük, annak ellenére ismerem ezt be, hogy a forgatás az előbb leírtaknak megfelelően zajlott, és ez a része valóban nagyon élvezetes volt számomra. Egyáltalán nem volt titok előttem, hogy a hosszú ideig tartó fekvés nyugtalanító is tud lenni, ha nem váltogathatja az ember saját kedvére elhelyezkedési pozícióját. Általában egy percet sem töltök el mozgás nélkül, most viszont ennél jóval többet ki kellett bírnom. Olyan tényezők is felléptek, amivel előre nem számoltam, például az, hogy a reflektorok alatt egyes jeleneteknél télikabátban és három gatyában nem lesz túl kellemes a közérzetem, továbbá az is váratlanul ért, hogy a mindennapi életben természetes, megszokott mozdulatok a síkban nem minden esetben könnyen végrehajthatók. Emiatt néha elvesztettem a fonalat, legfőképp az elején, kellett egy kis idő, amíg belejöttem, hiszen lentről minden más. Az említett nehézségek ellenére sem panaszkodhatom túl sokat, hiszen azt el kell ismernem, hogy a munka oroszlánrészét a többiek végezték. Nem lehetett könnyű engem mindig az előző képhez viszonyítva pontosan beállítani vagy irányítani, és közben még a kellékek mozgására és a háttér mozdulatlanságára is figyelni. A fotózás után a következő szakasz a különböző, kézzel rajzolt természeti elemek kivágása volt, amelyeket utólag építettünk bele a sztoriba.

A munka befejezése után nem igazán tudtam mire számítsak, persze bíztam benne, hogy sikerült valami különlegeset alkotnunk. Egyáltalán nem csalódtam az eredményben, úgy gondolom, hogy az egyperces videóban érzékelhető az üzenet, amit át szerettünk volna adni.

Egy húsmentes év

by Nagy Andrea | 2019. 11. 26. | 0 | Kivetítő,Slider |

Zero waste. Mit tehetünk mi?

by Pilbáth Kincső | 2019. 11. 13. | 0 | Kivetítő,Slider |

Környezettudatosság, klímaváltozás, élhető jövő. Hívószavak, amelyek régóta jelen vannak az emberek mindennapjaiban, de csak nemrég kezdtek el elegendő figyelmet fordítani rá. Az Amazonas esete? Az októberi kánikula? Vagy az egyre több, műanyagpalackok közt úszkáló tengeri állatka volt az, ami felhívta a figyelmet a veszélyre? Talán mindenkinek más. A lényeg az, hogy sokan felfigyeltek a Földet veszélyeztető problémákra, és próbálják is orvoslni azokat.

teljes cikk