Amikor a felső polc és a bárszék a legnagyobb ellenséged.

Alig ütöm a másfél métert, szóval tartogat néhány kihívást az élet. Amikor ellenőrizném, hogy az arcom még a helyén van-e, rendszerint csak a homlokom látszik a tükörben, cipőt pedig gondolkodás nélkül a gyerekrészlegen keresek. De vegyük kicsit részletesebben sorra, miféle kínokkal is küzd egy törpe.

Vicceskedők

 

Mindenféle szövegalkotási törvényt megszegve a legidegesítőbbel kezdeném. Önjelölt kis Sherlockok, akik azonnal felismerik, amit mások előttük még soha: hogy kicsi vagyok. Hatalmas, világmegváltó észrevételüket nem átallják megosztani velünk és a nagyvilággal, bizonyítva a külvilágnak is zsenialitásukat, nehogy a földnek eme fantasztikus felfedezés nélkül kelljen tovább forognia, meg is osztják velünk, gyengébb képességekkel rendelkező halandókkal nagylelkűségük jeléül. Természetesen azon túl, hogy kiváló, nagyszerű megfigyelők, még humorral is megáldotta őket a Jóisten, frappáns, előtte sose látott-halott sziporkákkal adják tudtunkra, hogy mi márpedig kicsik vagyunk.

„Hol vagy? Nem látlak. Jaj, itt lent.” „És milyen az idő nálad?” „Nagyobb a *bármi, ami rajtad van*, mint te.” – Bámulatos, ki hallotta volna már ezeket a mondatokat?

Azokról se feledkezzünk meg, akik nem feltétlenül a szavak emberei, helyettük beszélnek a tettek, akik térdre ereszkednek/lehajolnak/leguggolnak, hogy szemkontaktust tarthassanak velünk, vagy hogy jobban hallják, mit mondunk. De ott vannak azok is, akik a vállunkon fejünkön szeretik pihentetni a karjukat. A hónaljától érkező illatokért kárpótol a tudat, hogyha mégse jönne be ez az újságírósdi, valamire még mindig jó vagyok.

Busz

 

Sejtem, hogy a félnyolcas 30-ason utazni nemcsak 150 centi magasságában izgalmas, de biztos vagyok benne, hogy fokozza az élményt. A fejem a hátizsá­kok szintjén van, azaz elég egy óvatlan mozdulat az előttem állótól, máris repül a telefon a kezemből, jobb esetben. Rosszabban én kenődök fel a mellettem álló nénire. Egyéb tárgyak, amivel találkozik az arcom: puffos, szőrös kapucni, hónalj (nyáron, 25 fok fölött, ujjatlan pólóban az igazi), ismeretlen nénik mellei. De legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy nem érem el a kapaszkodót, tekintve, hogy olyan sűrű az embertömeg, hogy ha akarnék se tudnék mozdulni.

 

Koncertek

 

Ritka, hogy még a színpadot is lássam, ellenben tökéletes rálátásom van a többi koncertező fantasztikus outfitjére, ami szintén nem rossz dolog. Murphy dolgozik. Ha valahogy találtam egy vékony rést két alak között, szinte biztos, hogy más is azonnal kiszúrja. Más, aki 1. magasabb nálam, 2. tuti, hogy előttem áll. Ráadásul, ha egy naaagyon bulizó srác eltalál a könyökével, az szinte biztos, hogy kényes területen ér el. Ha annyira elvetemült vagy, hogy még fotóznál is, hát… sok sikert. A portfólióm jórésze két váll közül kikandikáló fél zenészekből áll. A csodás nagytotálokat, ahol az egész színpad látható a tömeggel egyetemben a nézők perspektívájából, gyanítom, hogy nem az én magasságomon leledzők készítették. Legalábbis nem sámli nélkül.

De vannak a segítőkész figurák is, akik látván, hogy magasságra alig lehetek nagyobb egy plüssállatnál, rögtön, kérdezés nélkül, előre pakolnak, ami ellen esélyem sincs védekezni. Első sor vagy semmi.

 

Ruhák

 

A bokáig érő nadrágok is hosszúak, a térdnél kivágott farmerek sose a térdedet mutatják. Ha találsz egy ruhadarabot, ami derékban és hosszban is jó, rögtön örömtáncot jársz a bolt közepén, és még egy szüzet is feláldoznál hálád jeléül, ha nem lenne illegális. Azt, hogy alapdarabok jól álljanak rajtad, el is felejtheted: szevasztok, bő pulcsik és maxi szoknyák. De legalább nem kell félnünk, hogy valaha bárkinél is magasabbak leszünk bármekkora magassarkúban, ha a párunk elmúlt tizenkét éves – ami legális keretek között szintén nem okoz problémát.

 

Autóvezetés

 

Rendszerint fel vagyok ragadva a kormányra, az oktatóm pedig kispárnával érkezett a második órámra. Hasznos, ha nem akarjuk, hogy a szembejövő autós szellemkocsinak higgyen minket. Az, hogy a biztonsági övtől mindig bevörösödik a nyakunk, vagy a lenyitható napellenző legföljebb a homlokomnak tart árnyékot, részletkérdés.

 

Komolyanvehetőség

 

Ha alkoholt vennék, reflexszerűen készítem a pénz mellé a személyimet is, amikor látják, hogy húsz múltam, faarccal fogadom a neharagudjrutint és a majdtízévmúlvaörülni­fogsznekit. Vagy ha mérges vagy, eleged van mindenből és mindenkiből, és végre meg is mondod mindenkinek, letudnak egy decukival. Mert nem tudunk nem cukik lenni, ez az alapállapotunk.

 

A perspektíva

 

A folyamatos nyakfájdalom, mert mindig felfelé tartod a fejed. Aztán ha visszaengeded egyenesbe, már nem feszül az állad alatti bőrfelület és hopp, tokád nőtt. Ha egyenesen tartod van, ha felfelé, nincs. Van, nincs, van, nincs… Aztán meg próbálj meg szerelmes lenni valakibe, ha az első dolog, amit látsz benne, az a tokája és orrlyukai – ideális első benyomás. Ha mégis megtörténne, szinte esélyed sincs a kezedbe venni a kezdeményezést, mert kisszék nélkül nem is éred fel. Meg kisszékkel érkezni első randira kicsit erőltetett. De még mindig működhet, amíg nem sétáltok kézen fogva: neki „kicsit tempós”, téged pedig vonszol maga után.

Kedves magasak: tudom, nektek sem lehet sokkal könnyebb.