Ősz. Van ennek az évszaknak valamilyen különleges hatása. Főleg, ha az ember falun nő fel. Elég csak beleszagolni a levegőbe, máris átjár az a különleges „ősz illat”. Amikor a kertekből áradó gyümölcs aromája, illata keveredik a levegőben szálló enyhe füsttel. A nap már nem melegít annyira, mégis az emberek kipirosodott arccal sürögnek-forognak a kertekben, hogy az évi termést betakarítsák. Eközben a gyerekek boldogan ugrándoznak a színes falevelek között, felborítva a felnőttek által összegyűjtött kupacokat. Aztán amikor szürkülni kezd az ég, és megjelennek a viharfelhők, már a meleg szobából bámulnak ki az ablakon, pokróccal a hátukon, meleg teával a kezükben. Nézik a szálló faleveleket, hallgatják a szél süvítését és az eső kopogását az ablakon. Utóbbi valamiféle nyugalmat áraszt – ilyenkor kicsit megpihennek, és érzik, hogy változás következik be mind a természetben, mind az életükben. Hiszen véget érnek a nyaralások, a hosszú vakáció, kezdődik a tanulás, a munka. Már nem elég egy lenge nyári ruhát hanyagul felvenni, előkerülnek a kötött, horgolt pulóverek és sálak. S kicsit az elmúlás érzése költözik a szívekbe.

Viszont ennek az évszaknak is vannak szép pillanatai, és ahelyett, hogy a nyarat siratnánk, figyeljünk inkább az ősz szépségeire, hiszen bőven akad. Figyeljünk az illataira, színeire, a meghitt érzésekre, amelyeket nem is olyan nehéz észrevenni és átélni. Elég egy rövid kis séta a falevelek között, elég csak kiülni a kertbe egy nem túl hűvös estén és egy bögre forró kakaót szürcsölgetni. Ezek az apró pillanatok varázsolják az őszt olyan színessé, meghitté és nyugtatóvá, mint amilyennek szeretjük.