Köztudott tény, hogy a rendszeres testmozgás számos jótékony hatással bír az emberi test fizikai egészségére nézve. A sport az egészséges életmód egyik alappillérének számít, hiszen egyaránt növeli állóképességünket, valamint megannyi betegség megelőzésére is megoldást jelent. Kevesebbet beszélnek a sport és mentális egészség kapcsolatáról, pedig lelki épségünk megőrzése épp olyan fontos kellene hogy legyen életünkben, mint testi egészségünké, a rendszeres testmozgás pedig segítségünkre lehet ezen a téren.

Általában az emberek nagy része azért sportol, hogy jó kondiban legyen, esetleg olyanra formálja magát, amivel saját és mások tetszését is elnyeri, vagy hobbiból, netán hivatásból. Keveseknek jut eszébe bármilyen sportba belekezdeni csupán azért, hogy megőrizzék mentális egészségüket. Ez annak tudható be, hogy kevesebb az erről megjelent információ, szakemberek csekély hányada hangoztatja a testmozgás hatásainak ezt a részét, és így nem ivódott be a köztudatba, hogy mennyit segíthet a rendszeres fizikai aktivitás lelki épségünk megőrzésében. Ezzel én is így voltam, hiszen meg kellett érjem a huszonegyedik életévemet, mire felvilágosítottak ezzel a témával kapcsolatban.

Emlékeim szerint gyermekként nagyon aktív kislány voltam. Sosem tudtam öt percnél tovább egy helyben maradni, valahova mindig futottam, másztam, és emiatt sokszor bajba is kerültem. Azonban ez nem meglepő, hiszen a gyermekben rengeteg energia lakozik, amit valamilyen formában le kell vezetnie annak érdekében, hogy legalább az etetőszékben nyugton üljön és zökkenőmentes legyen a vacsorázás. Viszont ahogy megkezdődtek első iskolai éveim, az átlagos testmozgás mennyisége a korábbinak több mint felére csökkent az időhiány miatt. Bár az iskolában is van testnevelés, emellett választható tantárgyként kosarazni jártam, sajnos a heti két-három alkalom nem volt elegendő ahhoz, hogy rendszerességet alakítson ki az életemben. Ennek az lett az eredménye, hogy líceumi éveimre teljesen párhuzamos lettem a sporttal, és a későbbiekben már ellenszenvet is éreztem iránta, ugyanis addigra egy teljesen más életmódot alakítottam ki a magam számára. Természetesen tisztában voltam a testmozgás fontosságának miértjeivel, legalábbis fizikai egészségemre nézve, azonban soha nem találtam elég meggyőzőnek ezeket az érveket ahhoz, hogy beiktassam az életembe a sportot. Ezzel így voltam mindaddig, amíg mentális egészségem padlót nem fogott és el nem mentem szakemberhez.

A pszichológusnál találkoztam először a sport és a mentális egészség kapcsolatával. Ekkor megtudtam, milyen mértékű segítséget nyújthat a rendszeres testmozgás lelki egészségemre nézve. Azonban nem elég hébe-hóba elmenni biciklizni vagy heti egyszer lefutni néhány kilométert, hiszen a mozgás kedélyjavító hatásának érvényesüléséhez szükség van a rendszerességre, illetve létfontosságú az is, hogy olyan sporttevékenységet folytassunk, amely számunkra szimpatikus, amit élvezni tudunk. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek élsportolónak kell lennie ahhoz, hogy jól érezze magát, a cél csupán annyi, hogy a mozgás rekreációs hatása érvényesülni tudjon. Ha ezt a két tényezőt szemmel tartva fogunk bele a sportba, akkor rövid időn belül is látványos eredményeket kaphatunk. Tulajdonképpen a testedzés során az emberi szervezetben komplex kémiai és fiziológiai folyamatok játszódnak le, amelyek együttesen javítják az egyén életminőségét. Fizikai aktivitás során szervezetünk béta-endorfinokat, dopamint és szerotonint is termel, amelyek boldogságérzetet táplálnak bennünk, javítják a hangulatunkat és általános közérzetünket, valamint csökkentik a stresszt és a szorongást.

Ugyanakkor a rendszeresség is egyensúlyt teremt életünkben, ösztönöz a mindennapi teendők elvégzésében, ez pedig nagy löketet ad annak, aki például depresszióval küzd. Hiszen számukra az egyszerű, mindennapos tevékenységek elvégzése is sokszor kihívást jelent, de ha már van kapaszkodójuk (a sport), könnyebb kimászni ebből a mély gödörből és talpra állni.

Ahogy a rendszeres aktivitás életünk részévé válik, úgy annak eredménye testünkön is meglátszik, ami ismét pozitívan hat ránk. A formás alak és a fizikai jóllét hatására javul a személy önbecsülése, és az önbizalma is növekedésnek indul.

A mai fiatalok körében egyre ritkább a rendszeres sportolás és egyre nagyobb a mentális megbetegedés aránya. Nem is gondolnánk, mennyi gyógyszert, pszichoterápiát és pénzt spórolhatunk meg a testmozgással. Ismétlem: nem kell élsportolónak lennünk ahhoz, hogy sikereket érjünk el ezen a téren, csupán meg kell találni azt a tevékenységet, ami számunkra ideális. Én például lustaságom okán választottam a jógát, hiszen még a lakásunkat sem kell feltétlenül elhagyni ahhoz, hogy ezt a sportot űzzük. Végül ez az apró, napi egyórás tevékenység lett mentális egészségem mentsvára.