Leülünk a karácsonyfakóró tövébe, merthogy annyi hónap után nem igazán maradt levele szegénynek. Még valamilyen szaloncukor-maradványokat is őriz a padló, de hát kit érdekelnek, ha ilyen ínséges járványidőket élünk. A kanapéra nem ülhetünk, mert újabban szárítóvá avanzsált, ezért mindenhol paplanhuzatok, kisebb-nagyobb ruhadarabok terülnek el. Marad a fa szétfoszló árnyéka. Ő velem szemben. Összességében mindketten pizsamában toljuk. Röhögőlativusokban beszél a karanténról. Szellemkontúrként megjelenő alteregóm így nyilatkozik: „A karantén jó is lehetne, ha nem kellene a kötelező államvizsgához hasonló szuperhősökkel foglalkozni. Persze ebben az időszakban minden átértékelődik: már az is óriási önmegvalósítás, ha fel tudsz kelni az ágyból, az meg aztán külön művészet, ha meg tudod mosni a fogad napi egyszer.” A kutyák számára is kapóra jönnek most, bár idáig is kedvenc barátai voltak, nem sétáltatta őket mindennap, hiszen nonstop az udvaron vannak. Annyira összenőttek, hogy több napon keresztül a kutyafésűvel bogozta ki már-már rasztás, zsírleszívásra alkalmas hajkoronáját. Jaj, káromkodni nem szabad, ezért az utolsó főnév helyett képzeljetek oda valamilyen más szót. Próbálom konstatálni a depresszió fokozatait rajta, de ha őszinte vagyok, nem tudom megállapítani, ezért rákérdezek. Bolondulós karanténlakónak tartja magát, aki hamarabb kap patakokban folyó sírógörcsöt nevetéstől, mint megringató szomorú érzelmektől. Sokszor énekel jó öreg nótákat, és ha keresztanyja Köszy Szabi köszy videópartit indít a Facebookon, nem restell beszállni és két percig bőgni a hangszórókkal. Pedzegetem az online koncerteket és színházi előadásokat, de egy pillanatra elnézést kér, kifut a fürdőbe, majd visszasprintel. Mint mutatja, az online szó hallatán elfogja a hányinger, ne haragudjak ezért. Biztosan hosszú digitális detoxra megy, ha ennek vége, de azért olykor bekapcsolódik színházi vetítésekbe, karantén után is kultúrásnak kell lenni.

Ahogy szóba jönnek a kilók, delikvensünk mosolya enyhén sápadtságba torkollik. Petra2 számára is a nap fénypontja az ebéd, olyanokat esznek, mintha hatszoros karácsonyi időszakot ülnének. Néha rubintrékázik, de az eszközök hiánya elkeseríti: matrac helyett a pufiszőrű szőnyegen végzi a gyakorlatokat, a sztepplépcsőt pedig rendesen összeeszkabált lépcsőfokkal kompenzálja. A legfőbb erénye persze az, hogy otthon marad. Felhívja a mamáit, sorozatokat ajánl nekik, mosogatómester, egyben az év kutyagazdája is.