„Képzeld el, hogy a csillagok nem azok, amiknek gondoljuk őket. Képzeld el, hogy a távoli fények nem a Nap sugaraiból áradnak, hanem szárnyunkból, midőn angyalokká változunk. […] Képzeld el, hogy mind a nagy terv részei vagyunk, melyet egy nap majd megértünk.”

Teljes cikk

DIZÁJNFESZT, FOTÓFESZT, ANIMÁCIÓS FILMFESZTIVÁL

Javában zajlik a ZAIN dizájn­feszti­vál, október 28-ig. Annyi programot szerveznek kiállításoktól a bulikig, hogy erre most inkább nem is térnénk ki egyenként, de egy pillantást mindenképp érdemes vetni rá. A vizuális kultúra iránt érdeklődők még a OQ fotófesztivált is fontolóra vehetik október 26-ig. Illetve ma kezdődik és péntekig tart a Primanima elsőfilmes animációs fesztivál a Zug.zone-ban, október 25–28. között a Cannes-ban vetített filmeket hozzák el, többek között az Arany pálma-díjas Shoplifterst is.

Teljes cikk

Mindenkinek ismerős lehet az az érzés, amikor semmi máshoz nincs kedve, csak otthon ülni és lustálkodni. Általában esős időben szoktam ezt érezni, amikor a sártól locsogó utcákat figyelem az ablakból, és egyetlen célom az, hogy bekuckózva egy jó filmet megnézhessek. Így találtam rá a Fekete hattyú című műalkotásra is, amely megrendítő történetet tár a nézők elé. A főszerepét Natalie Portman játssza, aki tökéletesen alakított minden ízben. A Fekete hattyú egy amerikai pszichothriller, amelyet Darren Aronofsky rendezett, és 2010-ben látott napvilágot.

Teljes cikk

A 18. Filmtettfeszt kolozsvári nyitóestéjén jártunk, ahol az első nagyjátékfilm Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című műve volt. Kár lenne röviden, elkapkodva beszélni az alkotásról, viszont így kénytelen leszek néhány fontos részletet lelőni. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy a film legsúlyosabb szálait ne bontsam ki, hogy maradjon még élmény annak is, aki ezután nézi meg az Északi fényt.

Teljes cikk

Még mielőtt nekifutnánk fejjel a falnak és ripityára elemeznénk egy újabb mozifilmet a „teljes mértékben amerikai” polcról, tegyünk helyre valamit. Hiába is tagadnánk, rettentő hálátlanok, elégedetlenek, telhetetlenek vagyunk. Természetünktől fogva. Nem szükséges konkrétumokra szorítkozni: az élet minden szakaszában igaz ránk, hogy nem tudjuk beérni azzal, ami van: a több jobb. Hogy miért ez a hegyi beszéd? Azért, mert az Only The Brave felénél alig volt sejtésem, hogy mit is fogok írni róla a kritikában. Az járt a fejemben, hogy ennyi nem igazán lesz elég. Túl lapos, nehéz lesz kilépni az általánosságok árnyékából. Teljes cikk