A film 1999-ben jelent meg, 5 Oscar-díjjal jutalmazták, közöttük a legjobb filmnek járó elismeréssel. Elég nehéz nem elfogultan írni erről a történetről, ami egyszerűen zseniális. A főszereplő hétköznapi élete miatt az üzenet mindenki számára könnyedén hozzáférhető, legalábbis látszólag. Az is lehet, hogy a megértése sokkal több önismeretet és egyedüllétet igényelne, mint azt sejtenénk. Talán egy örök igazságot ültet át a film a huszonegyedik századba az ősi bölcseletekből, ami az élet személyes megélése, néhol keményen, néhol érzékenyen.

A film egy kamerafelvétellel indul, amelyen hiteles képet kapunk két züllött tini elvont diskurzusáról. Annak ellenére, hogy semmi sem tesznek a fiatalok, nagyon könnyű előítéletesnek lenni velük szemben. Igazából ez a metafora az idős és fiatal generációk közötti ellentéten alapszik. Ez a jelenet még egyszer visszatér a befejezés felé, a látszat néha csal erejével és egy kis szégyenérzettel, amiért mi is beestünk a rendező csapdájába.

A film főhőse a 42 éves családapa, Lester Burnham. Mi tagadás, romokban az élete, a felesége csalja, a lánya gyűlöli. A társadalmat viszont nem úgy ábrázolja, mint egy mókuskerékben megkeseredett figura, hanem beismeri magának a plátoni igazságot, és kilép a barlangból, természetesen humorosan, mert ezen sírni már nem lehet. Különös ez a kamaszkori pimaszság, vagy inkább bátorság? Fittyet hányva a szabályokra Lester kezdi újraélni fiatalságát, őszinte magával ezzel a szempontból is, hiszen ráébred az igazi élmények fontosságára. Ennek okán én sem szerettem volna a társadalommal foglalkozni, hiszen meglepődni már én sem tudok, gondoltam… Erről csak annyit, hogy a film tényleg velejéig hatol, hiába tűnik valaki robotnak és hiába írtja ki az érzéseit, azok még ott kísértnek, még a leg gyermekibb óhajok is. A látszat néha csal, itt talál be a legerősebben, de, hogy pontosítsak: a Burnham család szomszédjából Ricky, az állandóan kamerázó művészlélek összejön Lester lányával, Jane-nel. Ricky apja jelenti a nagyon nagy gondot, aki az amerikai seregben volt ezredes, s igen, néha ez egyenesen arányos az agresszív idegbetegséggel. Hiába ez a kitalált ideál, amit Rickynek felállított, nem tud neki megfelelni, ami viszont sokkoló, hogy ő maga sem. Ezredes lelkületéből adódóan inkább látná holtan a fiát, mintsem olyannak, amilyen.