ajanlo

Hayao Miyazaki csodálatos világa

by Nagy Kriszta | 2020. 02. 08. | Hayao Miyazaki csodálatos világa bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

„Az animációs film a mozi kezdeteivel egy időben indult történetében két olyan figura van, akit e művészethez való hozzájárulása mindenki más fölé helyez. Az egyikük Walt Disney, a másikuk pedig Hayao Miyazaki.” – mondta Hayao Miyazaki japán rendezőről John Lasseter (Pixar) az Oscar-díj-átadón.

A nyugati világ főként a Walt Disney- vagy Pixar-stúdiók nevét és az ott
készült rajzfilmeket ismeri. A hírhedt hercegnők nemcsak a mozivásznon
vagy DVD-n tarolnak, hanem különböző árucikkekről is visszaköszönnek:
ruhák, cipők, sminkes paletták, sőt még olyan wc-ülőkék is készülnek,
amelyekről a Disney-hercegnők mosolygós arca bámul ránk. Az emberek akaratlanul is találkoznak a Nyugaton készült rajzfilmek valamilyen formájával, így könnyen beépülnek a tudatba a figurák.

Azt már kevesebben tudják, hogy a Disney-nek keleten is van riválisa, a
rangos Studio Ghibli. Sokak számára ez utóbbi sajnos semmitmondó lehet,
hiszen hogyan is szállhatna versenybe egy japán animációs stúdió az
amerikai nagykutyákkal, ahonnan szinte futószalagról pottyannak le a
rajzfilmek.

A Studio Ghibli sosem akart beállni a sorba és átvenni az amerikai
formátumot. A szereplők, a történetek, a figurák jellegzetes stílusa
védjegyszerű. Animációikban könnyen észrevehetők a japán jelképek mind
a történet részleteiben, mind a rajzolási stílusban. Az alapító, Hayao
Miyazaki leghíresebb animációs filmje, a Chihiro Szellemországban
(Spirited Away) szereplői főként japán mágikus lények, és a témája is az
ország egyik súlyos problémájához nyúl: a gyermekkereskedelmet mutatja
be. Aggodalomra nincs ok, Hayao Miyazaki az ijesztő témát varázslatos
világba burkolta és megannyi homályos metafora mögé rejtette, hogy a film
gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezhető legyen. A rendező
történeteire jellemző a bonyolultság, többszintű értelmezhetőség. A nehéz
témákhoz igyekszik a lehető legmeglepőbb módon nyúlni, átformálva,
újraértelmezve vászonra vinni azokat. A Totoro – A varázserdő titka fő
témája például a halál feldolgozása, itt azt láthatjuk, ahogyan két gyerek
életében először a halállal szembesül. A Kiki, a boszorkányfutár az első
szerelem, munkahely és a csoportba való beilleszkedés nehézségeit
mutatja be. A Chihiro Szellemországban középpontjában a modern világra
ráunt elkényeztetett kamaszlány áll, aki ráébred az életre és felelősséget
tanul egy közfürdő dolgozóitól, lakóitól: szörnyektől, szellemektől, akik
közül egyesek a valós világ akadályait jelképezik.

Aki kételkedne Hayao Miyazaki munkásságában, annak álljon itt, hogy a
rajzfilmkészítő két Oscar-díjjal is rendelkezik, egyiket (legjobb animációs
film) a Chihiro Szellemországban nyerte 2003-ban, a másik a karrierje
lezárásának megkoronázásaként kapott Oscar-életműdíj, amelyet 2014-ben
vehetett át.
Megtörtént eseményeken alapszik legutóbbi munkája, a Szél támad.
Megjeleníti a Pearl Harbor elleni támadást, és többek között a náci
Németországba is betekintést enged. A film végén a vadászrepülőket
tervező főszereplő végigtekint a puszta mezőn, ahol a kreálmányai
felrobbantak, és azt kérdezi: vajon a munkám megért-e ennyi
áldozatot? Hayao Miyazaki alkotásának zárómondata tulajdonképpen
a rendező több évtizedes munkásságára is vonatkoztatható, amellyel
folyton kritikus véleményét hangoztatta a japán kultúráról és
társadalomról, ugyanakkor animációs filmjein keresztül próbált utat
mutatni nemzete számára.

Kortárs korkép: Paraziták

by Kincses Kriszta | 2020. 01. 25. | Kortárs korkép: Paraziták bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

A Parasite (Élősködők) minden kétséget kizáróan az év egyik legkiemelkedőbb alkotása a filmművészet terén. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni Bong Joon Ho filmjét, akkor ilyenek jutnak először az eszembe: egyedi, sokkoló, paradigmateremtő (bár az utolsó takar némi költői túlzást.)

teljes cikk

Everything is connected

by Simon Ábel | 2020. 01. 24. | Everything is connected bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló |

Egy olyan kisváros részese lehetsz, ahol mindenki ismer mindenkit, van egy atomreaktor, régi megoldatlan rejtélyek, ja és gyerekek tűnnek el nyomtalanul.

A Dark egy Netflixes sci-fi, horror, német sorozat, ami 2017-ben jelent meg. Jelenleg két évadja van, idén érkezik a harmadik. A sorozat fő témája az időutazás és az emberek közti kapcsolatok a múltban, jelenben és a jövőben. Az időutazás eléggé kivesézett téma, a Dark mégis tud újat nyújtani. A horror abból ered, hogy az idő mégsem olyan lineáris, amilyennek gondolnád.

Nem nagyon akadályozzák meg a történetszál kibontakozását az időutazással kapcsolatos paradoxonok, lehetetlenségek. A téma bonyolult, irracionális, tehát ahhoz, hogy élvezhető legyen, az írók bizonyos szabályok szerint kell alkossanak, hogy ne legyen plothole (rés a cselekményben) a sorozatban. Ezt úgy oldották meg, hogy a történetnek saját szabályai vannak az idővel kapcsolatosan, tehát maguknak szabták meg, hogy mi lehetetlen, és mi nem. Ezt szigorúan be is tartják. Az idő egy bizonyos istenségként van bemutatva.

Sorozatnézés közben bizonyára mindenki érezte már azt, hogy bár megtörténne az, amire kíváncsi. Az ilyen pillanatok a Darkban be is következnek. Az összes szereplővel együtt érezhetsz, és valamilyen szinten megérted a cselekvéseiket, akár kedveled, akár nem. Egyik évadzárónál sem érzed azt, hogy bizonytalan végkifejlettel fejeződne be, mégis az új évadok képesek fenntartani az érdeklődésed. Ha ez még mind nem győzött volna meg, a sorozat ráadásul szép is. Vizuálisan a Westworld szintjén van.

Gyengéje az, hogy néha kiszámítható, de még akkor is élvezettel nézed, mert érdekel, hogy hogyan reagálnak a szereplők. Ha egy olyan sorozatra vágysz, amiben könnyen elmélyedhetsz, és már az első résztől megfog, mindképp próbáld ki.  

Irány vissza a múltba, ahogyan Ted Mosby is tette

by Molnár Bogi | | Irány vissza a múltba, ahogyan Ted Mosby is tette bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló |

Régen történt már, de ezt a sorozatot nem feledhetjük el. Különleges képességei vannak. Mondjuk, éppen zűrös időket élsz, (jaja, szesszió, blabla…) és kell egy kis „mindenki hagyjon békén”. Na, itt egy pontosan erre alkalmas szituációs komédia. Kezdj bele! Ha már láttad, kezdj bele újra!

A How I Met Your Mother című sorozat még 2005 őszén debütált. Készítői kilenc évadon át dolgoztak új ötleteken, hogy megragadják és fenntartsák a nézők figyelmét. Sokak szerint az alkotás a Jóbarátok koppintása, mivel ugyanúgy egy szűk baráti társaság együtt töltött idejéről szól. Hasonló elemeket fedezhetünk fel: megszokott helyszíneken játszódik a történet, mint a híres kocsma, a lakás, amelyet már a főszereplők otthonuknak éreznek. Az elhíresült beszólások, poénok végigkísérik a sorozatokat. Ugyanakkor az egymás közötti érzelmi viszonyok bemutatására fektetett hangsúly is fellelhető mindkét produkcióban. Pár évad után pedig kiderül, hogy egy hasonlóan remek színvonalú sorozatról van szó.

Ted Mosby szeretné, ha gyerekei tudnák, hogyan ismerkedett meg az anyjukkal, mindezt 2030-ban meséli el nekik. Ő kilenc évnyi visszaemlékezés során eleveníti fel 20-30-as éveit. Fergeteges sztorik által ismerteti, hogy négy barátjával milyen nehéz, olykor reménytelen, ám annál tanulságosabb és felejthetetlenebb utat járt be, míg végre megtalálta Mrs. Mosbyt.

A szituációs komédia alapkoncepciója az anya keresése. Az első négy évadban ez még erőteljesen érezhető úgy, hogy közben mind az öt főszereplő élete, és egymáshoz kötődő viszonya sem szorul háttérbe. Az első évadokban hangzanak el a legjobb poénok és aranyköpések, amelyek aztán végigkísérik mind a kilenc szezont. Ezeket főleg Barney Stinson, (Neil Patrick Harris) a nagy nőcsábász szórja, akit sorozatbeli alakításáért kétszer is Golden Globe-ra jelöltek, a legjobb férfi epizódszereplő kategóriában. Itt már ismerjük a szereplők céljait, a személyiségüket, azt, hogy Ted az összes kapcsolatáról azt hiszi “talán ő a nagy ő”. A következő évadokban viszont az események kicsit lelassulnak. Az igazi nő keresése már nem kap nagy hangsúlyt. Ellenben a szereplők közti viszonyokat emelik ki. Érzelgős jeleneteket láthatunk, olykor a nézők megríkatása sem marad el. A készítők ugyan húzzák az időt, aminek bosszantó hatása van, de ezáltal fokozódik a feszültség is, hiszen közeledünk a titok leleplezéséhez. A kilencedik, vagyis utolsó évadban ismét visszatér a kezdeti pörgés, a vicces, olykor szürreális jelenetek dinamikussá teszik az alkotást. Kiderül a legnagyobb rejtély, hogy ki a gyerekek anyja. Az utolsó két rész azt az érzetet kelti a nézőben – aki végigkísérte mind a kilenc évadot – hogy ő is együtt búcsúzik a szereplőkkel a sorozattól.

A produkció amellett, hogy szórakoztat, tanít is. Mindennapi problémákat mutat be, olyan élethelyzeteket, amelyek mindenkivel megtörténnek. Rejtetten ám, de megoldásokat tár fel, ezt olykor öt különböző személyiségű ember nézőpontjából. Tanít emberségre, az érzelmek kezelésére, megbocsájtásra.  Első látásra talán ez nem érzékelhető a humoros jelenetekből, de kilencszer láttam a sorozatot, és higgy nekem, benne van! Erről érdemes meggyőződnöd.

Nemszázas körzet

by Belényesi Rebeka | | Nemszázas körzet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb |

A Brooklyn Nine-Nine rendőrségi szituációs komédia, vígjáték sorozat, Dan Goor és Michael Schur alkotása. Kár lenne azért nem belekezdeni ebbe a sorozatba, mert azt gondoljuk, hogy ez is egy tipikus rendőrös sorozat, amiben a szereplők csak a bűnügyek megoldásával, a rosszfiúk elkapásával foglalkoznak, és az epizódok nagy részét ez tölti ki. A Brooklyn 99 azonban más, nem hasonlít mondjuk a CSI-hoz. Itt a hangsúly nem a megoldásra váró bűnügyeken van, hanem a poénokon, a szituációkon, persze legtöbbször megoldják az ügyeiket is.

Nagyon sokat építenek a karakterekre és a szereplők közötti kapcsolatokra. Ez egy olyan sorozat, amely nézése közben ki tud kapcsolni az agy, az ember röhögni tud a poénokon, és annyira bele lehet merülni, hogy azon kapod magad, megnéztél egy egész évadot. Teljesen magával tud ragadni. A szakmai és a magánéleti események megfelelő arányban vannak bemutatva, ezek jól keverednek. A szerelmi szál sem maradhat ki ebből a sorozatból sem, de ez nem befolyásolja a sorozat minőségét. Egy vígjáték vagy vicces, vagy nem. Ez pedig az. Nincsenek benne drámák, akciójelenetek, megrázó halálesetek vagy az egyik szereplő által megélt sorsfordító trauma. Bár előfordulnak olykor szomorúbb jelenetek, ezek csak pár percig tartanak, sosem zökkenek ki a humoros cselekményéből. A sorozat mozgatórugója a humor és a csapatszellem.

A sorozat alaptörténete a következő: a 99-es körzetbe új rendőrkapitány érkezik, érkezésének van, aki örül, mások nem. A sorozat a brooklyn-i rendőrőrs mindennapjait mutatja be, viccesebbnél viccesebb karaktereket felvonultatva. A főszereplő Jake Peralta (Andy Samberg), egy tehetséges nyomozó, ám a viselkedése gyerekes. Mellette szerepet kap még nyolc szerethető és vicces figura, akiknek megalkotása szinte már tökéletes. Nincs benne irritáló szereplő, aki miatt nézhetetlen lenne a sorozat. Ott van mondjuk a nagydarab Terry Jeffords őrmester, aki csupa szív és szeretet (Terry Crews), a robotszerű Ray Holt kapitány (Andre Braugher), a bizonyítani vágyó Amy Santiago nyomozó (Melissa Fumero), a kétbalkezes, de elszánt Charles Boyle nyomozó (Joe Lo Truglio), a titkárnő, Gina Linetti, aki szívesebben pletykálkodik a munkája helyett (Chelsea Peretti), a két zabagép vénróka, Hitchcock és  Scully (Dirk Blocker, Joel McKinnon Miller), és a titokzatos motoros Roza Diaz nyomozó (Stephanie Beatriz). A főszereplők mellett még feltűnik sok ismert színész is, példul Eva Longoria, Adam Sandler vagy Katey Segal.

A Brooklyn Nine-Nine 2013-ban indult a FOX csatornáján, az ötödik évadtól pedig már az NBC-n látható. A sorozat hat évadból áll, viszont hamarosan érkezik a hetedik évad is, pontosabban február 6-án. A szereplők és a helyszín mindig ugyanazok, a komikum pedig az érdekes helyzetekbe való helyezés miatt keletkezik.  Az operatőri munka átlagos, nem ettől jó vagy rossz a sorozat. Olyan, amilyennek lennie kell. A vágásra nem lehet panasz, Ryan Case és Cortney Carrillo remek munkát végeztek/végeznek.

Ezt a sorozatot azoknak ajánlom csak, akik szeretik az Andy Samberg féle poénokat, és az ehhez hasonló sorozatokat. Megéri esélyt adni neki, mert meg tudja nevettetni a nézőket, a fárasztó, de jó poénjaival.