Az autóval közlekedő emberek sokat panaszkodnak a gödrös, kátyús utak miatt, mivel kellemetlenné teszi az utazást, káros a gépkocsira nézve. De belegondoltunk abba, hogy a babakocsival rendelkező emberek is hasonló gondokkal küzdenek? A gyergyószentmiklósi járdákon és utakon próbáltunk zökkenőmentes sétát tenni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Miután egyik kedves ismerőstől kölcsönkértünk egy nehéz, rózsaszín babakocsit, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előtti parkolóhoz siettünk autóval, hogy elkezdhessük kísérletünket.

Induláskor máris kisebb-nagyobb nehézségekbe ütköztünk, ugyanis ahhoz, hogy ne az autók által használt útszakaszon toljuk a babakocsit, gödrös, földes, hepehupás részen kellett átvergődnünk. Bár kis távot kellett megtenni a járdáig, gyötrelmesen hosszadalmasnak tűnt a folyamat. 

A Testvériség sugárút járdájára kiérve, talán az egyórás babakocsi-tologató délutánunk legjobb etapja következett. Kényelmesen széles a járda, a gyalogosok akár ikerbabakocsi mellett is elférnének probléma nélkül. Olyan apró gödröcskék találhatók ott, hogy szinte nem is érződnek. Adott pillanatban az út másik felén lévő járdán babakocsikonvojt vettem észre. A három anyuka jó tempóban és zökkenőmentesen szelídítette meg a járdaköveket. Mindannyian haladtunk.

Most következik a nagy „na, de”: a központi útszakaszra kiérve maradandó rossz emlékeket szereztünk. A Szabadság téri járda a gyergyószentmiklósi szülők mazsolája a csokoládéban. A járdák korántsem olyan szélesek, mint a Testvériség sugárúton. A lerakott kőlapok szesszió előtt álló diákra emlékeztetnek, aki a kávé és energiaital kötelein táncol, vagy sokkal inkább ingadozik, a nagy csatornatetők pedig kiváló lehetőséget kínálnak azoknak, akik szeretnek cirkuszi mutatványokat bemutatni babakocsival. 

Ilyesfajta akadályok leküzdése után, folytatva utunkat a központi park környékén, viszonylag sok járókelővel találtuk magunkat szemben. Hiába voltunk nagy, nehéz babakocsival, nekünk kellett elsőbbséget adni, emiatt visszás helyzetekbe kerültünk: pókemberest játszva kellett falra másznunk tinicsoportok miatt, felszínmintákat vettünk különböző csatornatetőkről, illetve a karedzést arra a napra sikeresen letudtuk – a rózsaszín babakocsi idillikusan megfelel súlyzónak is.

Az eredeti terv szerint útvonalunk ezután a piac felé vezetett volna, azonban meglátva a járdák adta körülményeket, visszafordultunk. Aki teheti, gyermekét mózeskosárban vigye magával, és csakis az a szülő menjen babakocsival piacra szombaton, akinek megvan a kellően erős idegzete, valamint bátran manőverezik a száguldó autók mellett/között, hiszen már csak az ott lévő átjárók megijesztik az embert. 

Visszafordulva a piactól, sajnos körbekerültük a központi részt, majd ezután visszaindultunk a színházhoz. A móka kedvéért úgy döntöttünk, hogy a tömbházlakások közötti szakaszokat is kipróbáljuk. Ezt szigorúan azoknak a szülőknek szabad megtenniük, akiknek van jogosítványuk, és ismerik a kresz szabályait – kitűnően! Ahhoz, hogy a babakocsit tolhassuk és ne kelljen az ölünkbe felvennünk, az aszfalton kell közlekednünk. Folyamatosan ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy valahonnan gyors autó, motor jön, nem tudunk félrehúzódni. Azokhoz az olvasókhoz, akik ilyen szituációban azt választanák, hogy a járdára húzódnak, csak annyi kérdésem lenne, ismerve az útjavítási viszonyokat: hova?

Sok kalanddal és nehézséggel tömtük meg a tarsolyunkat. Ezt követően visszaballagtunk az autóhoz, majd a nehéz harci fegyvert szétszedve, bepakolva az autóba, elindultunk haza. Megejtettük a babakocsi visszaszolgáltatását is. A fiatal anyuka mosolyogva várt minket, és annyit kérdezett tőlünk, hogy boldogultunk. Tapasztalatainkat meghallgatva, ijesztő őszinteséggel csak ennyit mondott: „Mindenhol rossz, de a legrosszabb Gyergyóban”.