Bezzeg…

Hazamennni

by Szabó Rita | 2014. 08. 14. | 0 | Bezzeg...

Arra próbáltam rájönni, hogy miért is jó haza jönni egyetemről, miért jó itthon. Megragadni az érzést nem egyszerű, mert az ember, ha el is gondolkodik ezeken a cselekvéseken, haza érve, vagy éppen elhagyva az otthont, nem feltétlenül keresi a választ érzéseire. Akkor csak érez. Teljes cikk

Rómeó, miért nem te vagy Rómeó?

by Vadas Henrietta | 2014. 06. 20. | 1 | Bezzeg...

Ideges lépések egymásutánisága hallatszik a sötét folyosóról. Egy tizenkét centiméteres magassarkú épp azzal küszködik, hogy egyensúlyban tartson egy imbolygó lelket, aki már nem bírja tovább. Remegő kezeivel kutat táskájában a kulcsa után. A zár kettőt kattan, ő pedig kétségbeesetten nyomja le a kilincset. Már a szobából hallani, ahogy összefüggéstelen, elkeseredett hangokat ad ki magából, miközben remeg a szája, szemeiből pedig megállás nélkül csorog a könny. Levegő után kapkodva roskad le az ágy szélére, rázkódó mellkasa miatt csak két-három érthető szót tud kiejteni a száján. Teljes cikk

Ihletvadászat mellékhatásai

by Keresztes Bea | 2014. 06. 11. | 0 | Bezzeg...

Ismerjük a pillangóeffektus jelenséget. Amikor egyetlen apró mozzanat a világ egyik felében hatalmas változásokat idéz elő a másikban. Napokig kerestem a pillangómat, amelynek apró szárnyai ihletlavinát indítanak el bennem, és végre megalkothatom életem nagy művét. Hiába. Nem tudom, hogy szerencsés vagy szerencsétlen eseménynek tekinthető, hogy aznap nem volt internet a lakásban. Teljes cikk

A felismerés évei

by Pakó Szilvia | 2014. 06. 03. | 0 | Bezzeg...,Egyéb

Kolozsvár maga a felismerés. Esetemben nyolc hónap vergődés, ami alatt rájöttem, hogy ha fele olyan jó lennék mind amilyennek tartottam magam, akkor talán én lennék a legjobb. Egész életemben, arra vágytam, hogy itt legyek, vártam a pillanatot, a percet, amikor bevégzem a nagy tervet. De rájöttem, hogy amit én tervnek neveztem, az csak ábrándok szövevényes hálója volt. Teljes cikk

Az vagy, amit nem mondasz ki

by Pakó Szilvia | 2014. 05. 30. | 0 | Bezzeg...

 

Mindenki egyszeri létezője a káosznak. Azt hihetnénk, hogy aprócskák és jelentéktelenek vagyunk, pedig mindenkiben ott lappang a kezdet és a vég ismeretének egésze. Egyenként vagyunk saját magunk aprócska axis mundijai. Néha megéljük, máskor átéljük az elképzelhetőt. Azt hihetnéd, te is csak egy vagy ebben a káoszban, egyszeri és megismételhetetlen, és mindez által botrányos sablon. De tudom, hogy voltál már felhőtlenül boldog és velejéig szomorú is, pont mint mindenki más ezen a Földön, egy pillanatfüggő, érzelmi selejtként élve mindennapjaid. Ha életedből filmet forgatnának, talán vígjáték lenne, vagy nagyvalószínűséggel dráma, perspektíva kérdése az egész. Teljes cikk