Nem hiszek a pszichológiában. Semmi értelme pszichológushoz menni, kidobsz egy csomó pénzt, hogy beszélgess valakivel? Nincs neked semmi bajod, csak hisztis vagy, nem kell egyből terapeutához futni. Ezeket a mondatokat, megjegyzéseket a kelleténél sokkal többször halljuk, mondhatni jellegzetesek Kelet-Közép-Európa tájain. De lélektan nélkül vajon tudnánk-e, hogy a belső frusztrációnk, traumánk akár a dédszüleink életére is visszavezethető? Hogy a csecsemőkori ősbizalom mennyi mindent meghatároz későbbi életünkben? Többek között ezeket a kérdéseket fejtegette Orvos-Tóth Noémi szakpszichológus a 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten. Az est házigazdája Sánta Miriám volt.

Fekete overallban és laza könnyedséggel lépett színpadra Orvos-Tóth Noémi szakpszichológus, az Örökölt sors és a Szabad akarat című könyvek szerzője, a Bánffy-palota udvarán és a közönségen pedig egyszerre valami megmagyarázhatatlan nyugalom lett úrrá.

A protokollinformációk után, ahogy beindult a beszélgetés, a következő gondolat ütötte meg elsőként a fülemet: „Nem tudjuk elfogadni azt, hogy jó emberekkel is történnek rossz dolgok”. A szakértő szerint ugyanis az áldozathibáztatás, amely gyakorlat ellen nagyon sok aktivista felszólalt már, tulajdonképpen védekező mechanizmus, megküzdési módszer; a végsőkig akarjuk hinni, hogy a világ igazságos hely és hogyha valakivel történik valami szörnyűség, azt biztos megérdemelte, mert olyan nem létezik, hogy valaki ártatlanul áldozatául essen az egész életet megkeserítő traumának.

„Magunkkal is kegyelmesen kell bánni.” A posztmodern ember a legmagányosabb és énközpontúbb „változata” a Homo sapiensnek, mióta az első majom lemászott a fáról. Annyira befelé fordultunk, hogy teljesen megfeledkezünk arról, hogy közösségek, a társadalom részei vagyunk és felelősséggel tartozunk egymásért. Annak ellenére azonban, hogy az individualizmus fénykorát éljük, paradox módon hajlamosak vagyunk sokszor fölöslegesen ostorozni magunkat. Orvos-Tóth Noémi szerint ahhoz, hogy érdemi segítség és társaság legyünk mások számára, előbb magunkkal kell harmóniába és békébe kerülnünk, ehhez azonban önismeretre és – tetszik vagy sem – terápiára is szükség van.

Terápiára járni nem szégyen. A pszichológus, pszichiáter nem az őrültekkel foglalkozik, nem azokkal, akiknek „elmentek otthonról”. Mert, valljuk be, sokan ezért nem megyünk el még az első konzultációra sem, mert „nem vagyunk bolondok”. Ez is problematikus, kelet-közép-európai felfogás. Nem kell ahhoz bolondnak lenni, hogy segítségre legyen szükségünk. Mégis nehezen vesszük rá magunkat a terápiára, ha egyáltalán. Ahogy Orvos-Tóth Noémi is fogalmazott: a modern ember fejében kőkorszaki elme lakik. Ezt főleg annak köszönhetjük, hogy nem tudunk igazán felnőni és alkalmazkodni a rohanó világhoz – ahhoz a rohanó világhoz, amit mi tettünk ilyenné.

Rengetegen ültek a nézőtéren, a földön, a Bánffy-palota különböző pontjain, mindenhol emberek voltak. Az előadás során nehéz témákat érintettünk: szó esett családon belüli erőszakról, kihűlt szerelemről, szülő-gyermek konfliktusról, örökletes hajlamokról, mindenről, és ezt rengetegen hallgattuk. Ott ültünk egymás mellett, egy emberként hallgattuk a szakpszichológus szavait, mintha legalább a tévében az ötórás híradót mondta volna. Ott ültünk egymás mellett, és bár voltak ismerős arcok, nem ismertünk senkit, még azokat sem, akikkel együtt érkeztünk. Mert bármennyire is súlyos dolgok ezek, nem beszélünk a problémáinkról. Ilyenek vagyunk mi, kelet-közép-európai emberek, inkább elrejtjük magunkban jó mélyen a bajokat, úgysem tartozik másra. Számtalan nő és férfi magára ismerhetett a beszélgetés során, ki így, ki úgy. Mert „minden embernek van megélő és megfigyelő énje”.

És miközben talán most ismertük fel magunkban, hogy segítségre van szükségünk, miközben talán rájöttünk, hogy a legjobb barátunk, családtagunk bántalmazó kapcsolatban él, vagy olyan terhet cipel, amit egyedül nem bír el, miközben számot vetettünk, addig ez a kislány, akit a mellékelt képen láthatunk, előbb nagy szemekkel bámult az embertömegre és a beszélőkre, aztán… belekacagott a képünkbe. Őszintén, gondtalanul. A megjelenése olyan volt, mint a görbe tükör, mert ott, a nehéz témák és a feszült csend közepette ő nevetett. Ő volt az üde színfolt a komor világban. Aki viszi tovább az életet. Aki felemeli a fejet, ha az csügged, aki felfelé húzza az ajkat, ha annak inkább sírni van kedve, aki megdobogtatja a szívet, ha az már azt hiszi, nem szerethet többé.

Mert mindenkinek joga van a szeretetre, arra, hogy szeressék, hogy „jól szeressék”, arra, hogy ne a családja miatt ítéljék meg, arra, hogy elfogadják, tiszteljék és megbecsüljék. Ez a kisgyerek nem törődik azzal, hogy a szülei, nagyszülei mit tettek vagy nem tettek. Ez a kisgyerek csak nevet, boldog, szeretetet ad és kér. Ez a kisgyerek a jövő. Ne tegyük ezt a kisgyereket csüggedt, szorongó felnőtté!

Otthoni környezetünk kiválóan tükrözi az aktuális lelki állapotunkat és jellemünket. Ez nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy életünk nagy részét lakásunkban töltjük. Ott pihenünk, táplálkozunk, tisztálkodunk, sőt, napjainkban már sokszor otthonról végezzük a munkát is. Éppen ezért fontos, hogy olyan környezetet alakítsunk ki magunk körül, amelyben rend és harmónia van, hiszen lakásunk nem csak szimbolizálja, hanem befolyásolja is jellemünket. Ehhez pedig ideális útmutatóként szolgálhatnak a Feng Shui szabályai, amelyek betartásával egy kellemes otthont teremthetünk magunk számára, ezáltal pedig harmóniát és egészséget vonzunk be életünkbe. 

Pontosan mi a Feng Shui?

A Feng Shui (Fengsuj) a tárgyak és a tér elrendezésének ősi kínai művészete a környezet harmóniájának és egyensúlyának elérése érdekében. Az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában. A hagyományos Feng Shui célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén illetve a lakhelyek megfigyelésén alapul. Tehát létezik beltéri és kültéri Feng Shui, azonban a beltéri Feng Shui sokkal könnyebben irányítható, így a szakértők is elsősorban ennek kialakítását ajánlják kezdőknek. 

A Feng Shui alapelve

A kínai filozófiában a Chi az a pozitív energia, amelyet szeretnénk ápolni azokban a terekben, ahol élünk, dolgozunk és játszunk. Hasznos, ha úgy gondolunk a Chi-re, mint az élénkség, az ébredés és az öröm érzésére, amit akkor érzünk, ha bizonyos terekben töltünk időt. Ahhoz, hogy ezek az érzések létrejöjjenek, a Chi-nek szabadon kell keringenie egy térben. A Feng Shui ezeket az érzéseket a Chi áramlásának elősegítésével igyekszik fokozni. A chi áramlásának fokozása és a Chi elakadásának (Sha Chi) minimalizálása érdekében a cél az öt elem – víz, föld, tűz, fém és fa – egyensúlyba hozása egymással. 

Ennek az elvnek a működéshez pedig alapvetően két szabályt kell figyelembe vennünk.

Az uralkodó pozíció

Ha egy szobában vagy, az uralkodó pozíció az ajtótól legtávolabbi átlós ponton található. Erről a helyről tisztán kell látnod az ajtót. A feng shui szerint ez egy domináns hely, ezért ez az a pont, ahol a legtöbb időt kell töltened a téren belül. Minden helyiségnek van egy uralkodó pozíciója. Ha például a hálószobádról van szó, akkor az ágyadat érdemes az uralkodó pozícióba raknod, ha a dolgozószobát szeretnéd átalakítani, akkor az íróasztal kerül ide, a konyhában meg a tűzhely. 

Ezek a feng shui szabályok nem véletlenszerű javaslatok. Az ágyad téged képvisel. Az íróasztalod a karriered jelképe. A tűzhelyed a táplálékot és a gazdagságot jelképezi. Ezek mind fontos aspektusai az életednek, és megérdemlik, hogy tiszteletben tartsd őket azáltal, hogy a térben vezető pozíciót foglalnak el.

A Bagua térkép

A Bagua a Feng shui energiatérképe, jelentése „nyolc terület”. Mindegyik „gua” életed egyik kulcsfontosságú területére utal. Minden területhez sajátos formák, színek, évszakok, számok és földi elemek tartoznak. A Bagua segítségével kielemezheted otthonodat, és megtudhatod, hogy mely területek vannak leginkább összhangban az életed bizonyos aspektusaival. 

A Bagua-térkép használatához szüksége lesz az otthonod alaprajzára és egy iránytűre.  Otthonodnak alaprajzát 8 egyenlő részre osztod, majd ráfeded a térképet. Mindegyik rész megfelel a 8 területnek, a 9. pedig – a Yin Yang pont – az otthon szíve, amely energetikailag összeköti az összes többi területet, ez pedig a lakás középpontja kell legyen. 

Az öt elem

Ahogy azt már fennebb is említettük, a Feng Shui öt eleme a föld, a fém, a víz, a fa és a tűz. Ezek az elemek életed különböző szakaszait képviselik, és mind összefüggnek egymással. A Feng Shui célja, hogy ezeket az elemeket egyensúlyba hozza otthonodban és az életedben, így azt kiegyensúlyozva. Tehát az öt elemet úgy kell hasznosítsuk otthonunkban, hogy a Bagua térképet figyelembevéve a megfelelő helyekre a megfelelő elemeket hangsúlyozzuk ki. 

Miközben az öt elemmel dolgozunk, gondoljuk végig, hogyan mely területekre szeretnénk összpontosítani. Mely területek fontosak számunkra, mit kell megerősítenünk, és mely területekre összpontosítottunk túlságosan, a többi terület rovására. 

Föld

Tulajdonságok: földhözragadt, stabil, öngondoskodó.

Alak: lapos, négyzet alakú

Színek: barna, sárga, narancs

Területek: egészség, partnerség, tudás

Fém

Tulajdonságok: hatékony, szép, precíz

Alak: kör alakú, gömb alakú

Színek: fehér, fémszínek

Területek: gyerekek, segítőkész emberek

Víz

Tulajdonságok: áramló, változó, lefelé irányuló

Alak: hullámos, görbe

Színek: fekete

Terület: karrier

Fa

Tulajdonságok: vitalitás, expanzív, felfelé irányuló

Alak: téglalap alakú, oszlopos

Színek: zöld, kék

Területek: gazdagság, család

Tűz

Tulajdonságok: szenvedélyes, ragyogó, világító.

Alak: hegyes, háromszög alakú

Színek: vörös

Terület: hírnév

Pár hasznos tipp 

Most, hogy megértettük a feng shui alapvető elveit és öt elemét, készen is állunk arra, hogy ezt mind gyakorlatba ültessük. Bár minden kezdet nehéz, egy pár egyszerű tippel könnyen eligazításra találhatunk. Nézzük hát, hogy szobánként hogyan járulhatunk hozzá a Feng Shui kialakításához. 

Nappali

Ez az a hely, ahol összegyűlsz a családoddal és a barátaiddal. A kanapénak, a foteleknek és a székeknek egymással szemben kell állniuk, hogy beszélgetésre és kapcsolatteremtésre hívjanak. Ugyanakkor nagyszerű hely a zöld növényeknek is, amelyek behozzák a fa elemet, az életerőt, az együttérzést és a kedvességet.

Konyha

A konyhád a főzés, az étkezés és az összejövetelek helye. A feng shui-ban a konyha a táplálékot jelképezi, ezért fontos, hogy a konyhát rendben tartsuk. Fordítsunk különös figyelmet a hűtőszekrényre. A rendetlen hűtőszekrény gyakran megfelel a rendetlen elmének. Komposztáljunk, hasznosítsunk újra vagy dobjunk ki mindent, ami lejárt vagy már nem hasznos. Vegyük észre, milyen jó érzés, amikor eltakarítjuk azokat a dolgokat, amelyeket eddig kerültünk és próbáljuk meg ugyanezt a lomtalanítást az élet más területein is véghezvinni.

Fürdőszoba

A fürdőszoba az a hely, ahová azért jövünk, hogy megtisztítsuk a testünket, ezért fontos, hogy úgy bánjunk a fürdőszobánkkal, ahogyan a testünkkel szeretnénk bánni – figyelve a részletekre és tisztán tartva. 

A víz a gazdagság és a pénz áramlását jelképezi. Nem akarod, hogy a pénzed elfolyjon, ezért a víztakarékosság, a WC-ülőke és a fürdőszobaajtó becsukása mind segít megakadályozni, hogy a Chi a lefolyóba kerüljön.

Hálószoba

A Feng shui szabályai összekapcsolják a hálószobát az egészséggel. A hálószobád a biztonság, a pihenés és a megfiatalodás szentélye. A színeknek és az anyagoknak tükröznie kell ezeket a tulajdonságokat. Például a földes tónusú szőnyegek, kerámiák és kristályok nyugtató, stresszcsökkentő légkört teremthetnek, ez pedig javítja mentális és fizikai egészségünket. 

Kerüljük, hogy bármit is az ágy alatt tároljunk. Az ott lévő kacatok tudattalan gátlásokhoz vezethetnek. Például a csomagok és cipők a tudattalan számára azt a nyugtalanító érzést jelezhetik, hogy mindig úton van. A levelekről és régi barátokról/exekről őrizgetett képekről sem pozitív energiát szívunk le, úgyhogy ezeket is kerüljük, ha lehet. 

Bár inkább művészetnek nevezhető, mint kemény tudománynak, a Feng Shui elve a tér és az összes élettapasztalatod közötti kapcsolatról nagyobb tudatosságra és az élet fontos részeinek, köztük a családnak, a jólétnek, az egészségnek és a kapcsolatoknak a megbecsülésére képes nevelni. A Feng Shui által az életterekbe hozott szándékos változtatások a jólét érzetét keltik, és bizonyítottan pozitív hatással vannak az alvásra, a termelékenységre és az egészségre.

Van egy régi mániám. Inkább káros szokásom. Az online hírportálok Facebookon megosztott cikkei alatt legtöbbször a kommenteket is elolvasom. A minap a maszol.ro híre bukkant fel esti Facebook-görgetésem közben, ami arról szólt, hogy nemsokára férfiaknak szánt fogamzásgátló tablettát is a piacra dobnak. Ahogy az megosztó téma esetében lenni szokott, burjánzó kommentszekcióval találtam szembe magam. A hozzászólások némelyike a cikk paragrafusaiban megjelenik.

Akit igazán érdekel az említett cikk „origója”, bővebben informálódhat három egyszerű kattintással, mielőtt véleményt formál. Az erdélyi portál a 24.hu-ra hivatkozik, ez utóbbi pedig a Gizmodóra, ahol bővebben kifejtik a kérdéses ügyet. Például a tablettát fejlesztő kutatócsoport vezetőjének néhány gondolata is olvasható az angol nyelvű cikkben. Mondanom sem kellene (de manapság fontos kiemelni), hogy az adott, éppen szembejövő forrás(ok)on kívül is lehet, sőt érdemes cikkeket, tanulmányokat böngészni, ha teljes képet szeretnénk kapni a vitatott témáról.

A szkepticizmus jogos az egészségügyi innovációk kapcsán. Hasznos is tartani olykor a bizonytalannak tűnő újításoktól, de az nem mindegy, hogyan fejezi ki az ember a véleményét. A legemlékezetesebb kommenteket bőszen összefaricskáltam, a hitelesség kedvéért helyesírási hibákkal együtt, viszont az emotikonokat kihagyva.

A férfiaknak szánt fogamzásgátló tabletta híre a következő gondolatokat ébresztette az olvasókban: „A férfiak teherbe esése ellen?”, „Van baj elég”, „Gondolom, hogy adják a menstruációs görcsoldot is vele!”, „10 év múlva meg lerohad a zacsi”, „Talán a covid oltások nem elég hatékonyak erre a célra is?”, „Már lusták az emberek kiveni az aktus vége előtt” – ezt kiegészítendő az olvasó képzeljen ide két nevető emojit. „Megèrett az emberisèg a pusztulásra!!!” , „ez inkább szomorú,mint vicces”.

Meglepetésemre ezektől eltérő megnyilvánulásokat is olvashattam: „Mert az a jó ha a nő szedi és mérgezi magát hormonokkal és más finomságokkal. Isten ments hogy a férfi is felelősséget vállaljon a család tervezés barmilyen gondjában.” „Ehhez jó lett volna hozzáfűzni, hogy hány nőnél jelentkezett a hormonális fogamzásgátlás nyomán rákos vagy más, ugy-e bátor hímegyedeink szerint aprócska, probléma… És hogy ez egy sokkal humánusabb megoldás lenne.”

Új gyógyszerfejlesztés kapcsán nem tudok érdemi bírálatot megfogalmazni, nem vagyok jártas és kellőképpen tanult az ilyen jellegű egészségügyi kérdések vizsgálatában, a gyógyszerészetben, kémiában, endokrinológiában (női fogamzásgátló tabletták esetében, amelyeket az utóbbi két idézet említ), és nem is célom a férfiaknak szánt gyógyszerekről eldönteni, veszélyesek-e vagy sem. Azt szeretném ezzel az írással, hozzászólások beemelésével demonstrálni, hogy napjainkban egy cím, jobb esetben a hatmondatos hír elolvasása milyen hirtelen és radikális gondolatokat késztet közzétenni a világhálón. Teljesen normális, hogy nincs egyetértés. Viszont, ha poénból is (tudjuk, minden viccnek fele igaz), előtör az az eszme, miszerint férfiatlan, esetleg nőies odafigyelni (ebben az esetben gyógyszer szedésével) a védekezésre, vagy „kivenni” lenne a biztos megoldás, a csattanó nem nevetni való, hanem megdöbbentő és szomorú. Nem kell élnie senkinek a férfi fogamzásgátló tablettával, ha nem szeretne, viszont hasznos tájékozódni arról, hogy létezik ilyen szer, forgalomba szeretnék hozni és ez is alternatíva lesz az elkövetkezendőkben. Mindenki úgy védekezik, ahogy leghelyesebbnek – rosszabb esetben legkényelmesebbnek – találja. Mindenesetre, a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében elengedhetetlen a minél hatékonyabb védekezési módszer, és kiváltképp fontos hangsúlyozni, hogy ilyen esetben mindkét fél érdeke és felelőssége az elővigyázatosság. Azok életét, akik nem használják, nem fogja befolyásolni ez a gyógyszeripari vívmány, így biztos akad olyan, aki részéről fölösleges a humorosnak szánt, burkolt vagy direkt kifakadás.

A legelkeserítőbb azonban mégsem a fentiekben taglalt, hanem két eddig meg nem említett hozzászólás. Az egyikben az olvasó azt állítja, hogy a férfiaknak azért örömteli ez a hír, mert így nem tudják egyes nők azt hazudni nekik, hogy teherbe estek általuk, feltéve, hogy a képzeletben vádolt férfi rendszeres fogyasztója a még piacra nem dobott tablettáknak. Így elkerülhető a kommentelő által jegyzett aggodalom, miszerint: „oszt a pasi meg jó nagyot szív fizethet vagy húsz éveig…..” A Gizmodo cikke alatti vélemény ennél is elgondolkodtatóbb, és eszünkbe juttatja, hogy bízni lehet embertársainkban, de sokszor nem érdemes. Magyarra fordítva, nagyjából ez olvasható az angol nyelvű kommentben: „Tudjátok, hogy hívják azokat a férfiakat, akik azt állítják, szedik ezt a fogamzásgátlót? Hazugok. Tudjátok, hogy hívják azokat a lányokat, akik elhiszik [ezeket a hazugságokat]? Anyák. A férfiaknak szánt fogamzásgátló értelmetlen, sosem hihetsz egy férfinek, aki azt mondja, szedi.”

Köztudott tény, hogy a rendszeres testmozgás számos jótékony hatással bír az emberi test fizikai egészségére nézve. A sport az egészséges életmód egyik alappillérének számít, hiszen egyaránt növeli állóképességünket, valamint megannyi betegség megelőzésére is megoldást jelent. Kevesebbet beszélnek a sport és mentális egészség kapcsolatáról, pedig lelki épségünk megőrzése épp olyan fontos kellene hogy legyen életünkben, mint testi egészségünké, a rendszeres testmozgás pedig segítségünkre lehet ezen a téren.

Általában az emberek nagy része azért sportol, hogy jó kondiban legyen, esetleg olyanra formálja magát, amivel saját és mások tetszését is elnyeri, vagy hobbiból, netán hivatásból. Keveseknek jut eszébe bármilyen sportba belekezdeni csupán azért, hogy megőrizzék mentális egészségüket. Ez annak tudható be, hogy kevesebb az erről megjelent információ, szakemberek csekély hányada hangoztatja a testmozgás hatásainak ezt a részét, és így nem ivódott be a köztudatba, hogy mennyit segíthet a rendszeres fizikai aktivitás lelki épségünk megőrzésében. Ezzel én is így voltam, hiszen meg kellett érjem a huszonegyedik életévemet, mire felvilágosítottak ezzel a témával kapcsolatban.

Emlékeim szerint gyermekként nagyon aktív kislány voltam. Sosem tudtam öt percnél tovább egy helyben maradni, valahova mindig futottam, másztam, és emiatt sokszor bajba is kerültem. Azonban ez nem meglepő, hiszen a gyermekben rengeteg energia lakozik, amit valamilyen formában le kell vezetnie annak érdekében, hogy legalább az etetőszékben nyugton üljön és zökkenőmentes legyen a vacsorázás. Viszont ahogy megkezdődtek első iskolai éveim, az átlagos testmozgás mennyisége a korábbinak több mint felére csökkent az időhiány miatt. Bár az iskolában is van testnevelés, emellett választható tantárgyként kosarazni jártam, sajnos a heti két-három alkalom nem volt elegendő ahhoz, hogy rendszerességet alakítson ki az életemben. Ennek az lett az eredménye, hogy líceumi éveimre teljesen párhuzamos lettem a sporttal, és a későbbiekben már ellenszenvet is éreztem iránta, ugyanis addigra egy teljesen más életmódot alakítottam ki a magam számára. Természetesen tisztában voltam a testmozgás fontosságának miértjeivel, legalábbis fizikai egészségemre nézve, azonban soha nem találtam elég meggyőzőnek ezeket az érveket ahhoz, hogy beiktassam az életembe a sportot. Ezzel így voltam mindaddig, amíg mentális egészségem padlót nem fogott és el nem mentem szakemberhez.

A pszichológusnál találkoztam először a sport és a mentális egészség kapcsolatával. Ekkor megtudtam, milyen mértékű segítséget nyújthat a rendszeres testmozgás lelki egészségemre nézve. Azonban nem elég hébe-hóba elmenni biciklizni vagy heti egyszer lefutni néhány kilométert, hiszen a mozgás kedélyjavító hatásának érvényesüléséhez szükség van a rendszerességre, illetve létfontosságú az is, hogy olyan sporttevékenységet folytassunk, amely számunkra szimpatikus, amit élvezni tudunk. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek élsportolónak kell lennie ahhoz, hogy jól érezze magát, a cél csupán annyi, hogy a mozgás rekreációs hatása érvényesülni tudjon. Ha ezt a két tényezőt szemmel tartva fogunk bele a sportba, akkor rövid időn belül is látványos eredményeket kaphatunk. Tulajdonképpen a testedzés során az emberi szervezetben komplex kémiai és fiziológiai folyamatok játszódnak le, amelyek együttesen javítják az egyén életminőségét. Fizikai aktivitás során szervezetünk béta-endorfinokat, dopamint és szerotonint is termel, amelyek boldogságérzetet táplálnak bennünk, javítják a hangulatunkat és általános közérzetünket, valamint csökkentik a stresszt és a szorongást.

Ugyanakkor a rendszeresség is egyensúlyt teremt életünkben, ösztönöz a mindennapi teendők elvégzésében, ez pedig nagy löketet ad annak, aki például depresszióval küzd. Hiszen számukra az egyszerű, mindennapos tevékenységek elvégzése is sokszor kihívást jelent, de ha már van kapaszkodójuk (a sport), könnyebb kimászni ebből a mély gödörből és talpra állni.

Ahogy a rendszeres aktivitás életünk részévé válik, úgy annak eredménye testünkön is meglátszik, ami ismét pozitívan hat ránk. A formás alak és a fizikai jóllét hatására javul a személy önbecsülése, és az önbizalma is növekedésnek indul.

A mai fiatalok körében egyre ritkább a rendszeres sportolás és egyre nagyobb a mentális megbetegedés aránya. Nem is gondolnánk, mennyi gyógyszert, pszichoterápiát és pénzt spórolhatunk meg a testmozgással. Ismétlem: nem kell élsportolónak lennünk ahhoz, hogy sikereket érjünk el ezen a téren, csupán meg kell találni azt a tevékenységet, ami számunkra ideális. Én például lustaságom okán választottam a jógát, hiszen még a lakásunkat sem kell feltétlenül elhagyni ahhoz, hogy ezt a sportot űzzük. Végül ez az apró, napi egyórás tevékenység lett mentális egészségem mentsvára.

Ha azt mondom, hogy létezik egy holisztikus fitnesztánc, amely néha aikidó, néha jóga, néha pedig az Alexander-technikát idézi, biztos megkérdőjeleznéd a kijelentésem valóságtartalmát. Persze csak azután, miután kétszer is elolvastad a mondatot, rákerestél a módszerre, amellyel a hibás testtartási szokásokat korrigálják, és átrágtad magad a mit is akart a költő ezzel mondani fázison. A módszerről Szabó Andreával, a Nia-tánc nagyváradi képviselőjével beszélgettünk.

A Nia összegyűjt mozdulatokat a tai chi, a taekwondo és az aikidó világából. Alkotórészei az Alexander-technika, a Feldenkrais-módszer és a jóga. Fűszerezi még egy kis jazz- és modern táncművészeti elemekkel, mint például Isadora Duncan stílusa. Mindezek ellenére a cél továbbra is a legkönnyedebb és legboldogabb módon önmagunkhoz érni, eljutni a személyes Narniánkig. Elsajátítani egy életstílust, ami az egyén fizikai egészsége mellett a harmóniateremtésre figyel a külső világgal is. Szabó Andrea 15 éves vendéglátós háttérrel, egyedülálló anyaként és túlélőként ismerkedett a koncepcióval, amelynek már 11 éve szerelmese.

– Mikor került a tánc az életedbe?

– A tánc mindig is az életem része volt, már kislány koromban pörögtem, forogtam. Szerettem a zenét. A mozgás számomra nagyon ösztönös, felszabadító, boldog valami volt. Tudatos keretek között ezt az érzést ma Niának hívom. A Niával 2010-ben találkoztam, útkeresésem sokadik stációján. Oda sem magamtól indultam el, jött egy betegség, pontosabban a mellrák, ami kibillentett a mindennapi életemből. Ez indított el valamit bennem és terelt abba az irányba, amerre tartok.

– Mi is pontosan a Nia? Mivel több mondjuk, mint a sport?

– A Nia hivatalosan a Neuromuscular Integrative Action kezdőbetűinek a rövidítése, de ha valaki a lelke felől közelíti meg a táncot, arra jobb a Now I Am. Egyik jelentés sem zárja ki a másikat. A Niában tudatosan vagy tudattalanul kapcsolódunk az örömhöz, ez kevésbé jellemző más sportokra. Mezítláb táncolunk, mert megtehetjük. Azt valljuk, a lábak, a talpak nem cipőre kondicionáltak, hanem fordítva. Létrehozunk egy köteléket a mozdulataink és a testünk között. A tánc endorfint szabadít fel a szervezetünkben, csökken a stresszhormonok szintje, javul a hangulatunk.

– Mesélnél a különböző övek jelentéséről és a saját képzéseidről?

– Az övek a következők: fehér, kék, zöld, barna és fekete. Az első képzést Budapesten végeztem 2016-ban, Európán belül ez volt számomra a legközelebb. Itt a fehér övet (White Belt) lehetett megszerezni egy egyhetes intenzív tanfolyam keretében. A tréning az érzékelés művészetére fókuszált, ezután kezdhettem el tanítani. A másodikat online végeztem el 2020 telén. Ez 12 hétig tartott, ám csak heti egyszer találkoztunk. Ezzel sajátítottam el a tudást, ami a kék övvel (Blue Belt) járt és aminek a középpontjában a kommunikáció és az intimitás állt. Sokszor úgy érzem, ebbe úgy igazán csak most érkezem meg.

–Ahogy láttam, a legtöbb esetben a Niát nők táncolják. Csatlakozhatnak férfiak is?

– A Niát ketten alapították 1983-ban, Debbie és Carlos Rosas. Amikor először megláttam Carlos Rosast táncolni, a csillogó felső és trapéznadrág alól sugárzott az erő. Nem volt gáz, ahogy rázta a mellkasát vagy billentette a csípőjét. Akkor még nem is tudtam, hogy amit látok, az az 52 mozdulatból kettő, ami a Nia vázát képezi. Külföldön oktatnak Niát férfiak is, de nagyobbrészt a nőké ezen babér. Mindig boldog vagyok, amikor rövidebb-hosszabb időre velünk táncol valaki, akiben több a jang, mint bennünk, nőkben.

– Kiknek ajánlod? Van olyan, hogy korhatár?

– Én mindenkinek ajánlom. Kóstolj bele, mint a csokiba! Ha az első keserű, akkor harapj bele még egybe. Én az elsőt szerettem, de nem biztos, hogy mindenkinek az lesz a kedvence. Azok a dolgok, amiket a Nia nyújt, hozzátesznek az élethez. Gyerekkel és nagymamával is táncoltam. Én modellezem a mozdulatot, és mindenki úgy hajtja végre, hogy beleteszi a saját 100 százalékát. Más hatása van annak, ha a testhez közeli gyakorlatot végzel és más a nagy mozdulat, de így is, úgy is Nia. Ha felnyújtózol az égig vagy leengeded a kezed a földig, a szervezeted majd megmutatja, mi a határa és mi a jó neki.

– Hogy reagáltak a nagyváradiak az újdonságra?

– Nem az üzletet kerestem benne, hanem a jó érzést. Tudtam, hogy ez nekem kell és másnak is hasznos lesz. Először a barátnőim jöttek velem, aztán mások. A Padlás (a csoportos Nia-táncok helyszíne – szerk. megj.) volt az első igazi otthonunk. Hálás vagyok azért, amit bele tudok látni helyekbe, érzésekbe, emberekbe. Úgy gondolom, nem szabad a látszatból ítélni. A Padlásban nagyon sokunk segítsége, munkája, lelke benne volt. Év elején el kellett búcsúznunk tőle. Remélem, olyan örömöt ad majd új lakóinak, mint amit nekünk adott. Jelenleg pedig zajlik a helykeresés.

– A koronavírus miatt online kezdtél Niát oktatni. Hogy sikerült a váltás?

– Ezzel kapcsolatban kicsit úgy éreztem magam, mint aki beleugrott a mély vízbe s onnan evickélt ki a partra. Mindig a biztonságra játszom. Szeretem a megismert, jól bevált dolgokat. Ennek két és fél éve annyi. Amikor minden zárva volt, én még egyedül laktam, ezért egy túlélési tervet kovácsoltam. Táncoltunk mindennap egy kicsit. 

Az autós GPS-hez tudom hasonlítani a felmerülő problémákat. Bár megjegyzem, azt sem tudom használni a mai napig, mert hol hamarabb fordulok le, hol túlmegyek a letérőn… Meg kellett tanulnom újratervezni. Nem nézegetni, hogy kellett volna és merre, hanem keresni a megoldást. Rengeteg technikai akadályba ütköztem és ütközöm a mai napig, ennek ellenére mégis belevágok. Talán ügyetlenkedésemet látva, más is megengedőbb lesz önmagával. Ilyen esetekben Popper Péter egyik mondatát szoktam a jól őrzött ládikámból elővenni. Mi lesz, ha megteszem, megkérdezem, kipróbálom stb.? A válasz, hogy semmi nem történik, ami amúgy később nem történne meg. Minden attól függ, hogy én meddig félek valamitől.

A váltásnak van jó oldala is. Elvégezhettem a kék övet anélkül, hogy elutaztam volna. Természetesen a személyes képzésnek más a varázsa, de enélkül megfosztottam volna magam a tanulás, a fejlődés lehetőségétől. Az online térben pedig új kapcsolatok születtek. Olyan emberekhez is sikerült eljuttatni a Niát, akikhez másképp talán nem lett volna lehetőség. Illetve, jobb online táncolni, mint sehogy.

– Nagyon összeszokottnak tűnik a kis csoportotok. Nem vágytál soha nagyobb érdeklődésre?

– Elég sokan jöttek-mentek az elmúlt évek során, de van egy „kemény mag”, aki maradt, aki ebben találja meg azt, ami nem elmondható, kézzel nem fogható, le nem írható. Ez az, amikor megérzed a mozdulatban azt, amire pont akkor neked szükséged van. Nagyobb felhajtásra, ismeretségre nem vágytam, így alakult. De ha eljön az ideje, senki nem marad ki a táncból.

– Ezen foglalatosság mellett, még hangtálakon is játszol. Pontosítanád, hogy miből áll egy hangmasszőr feladata?

– Általában engem szoktak megkeresni, onnan időpont egyeztetés következik. Egy alkalom körülbelül 60-90 percet vesz igénybe. Egyéni kezeléseknél a rezgések, csoportosoknál a hangok dominálnak. Az energiákkal kezelés és a tálak, a rezgések, tiszta fizika. A test az egyensúlyra törekszik, de ritkán van tökéletes állapotban. A tálak megrezgetik a testünk sejtjeiben lévő vizet. Egy felnőtt ember 70%-a víz, ami az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. Attól függően, hogy mit „énekel” a tál (singing bowls), beviszünk, illetve oszlatunk energiákat. Ehhez a foglalkozáshoz elengedhetetlen a gyakorlat hiánya, mint mindenhez. Ezenfelül bárki meg tudja szólaltatni az eszközöket.

– Szerinted miért olyan idegenek a romániai lakosok számára a spirituálisabb jellegű kezdeményezések?

– Nehezen nyílunk meg. Először túl harsány, aztán meg túl személyes. Nem erre vagyunk kondicionálva.