Tudjátok, mitől lesz valakiből igazi kolozsvári egyetemista? Nem attól, hogy eljön otthonról és többé kevésbé önállóvá válik. Attól sem, hogy megtanul tanulni és rájön, hogy az érettségi semmi volt a szessziókhoz képest. Még attól sem, hogy megszereti a zakuszkát. Sőt, még attól a pillanattól kezdve sem, amikor kívülről tudja, hol mennyi egy üveg sör. NEM! NEM! NEM! Akkor válsz igazi kolozsvári egyetemistává, ha már nem nézel fel valahányszor elhalad a feje fölött egy repülő. Legalábbis dr. Soós Anna rektorhelyettes szerint.

A Magyar tagozat teljesen hivatalos, Visszhang kórussal ékesített, hétfői megnyitóján a rekorhelyettes továbbá ismertette a  kínálkozó lehetőségeket, a programok bőséges választékát, a nemzetközi kapcsolatok kihasználásának fontosságát, a továbbfejlődés módjait.

Jó itt diáknak lenni – mondta még. Főleg mert az idei év kihívásokban és felfedezésekben fog dúskálni. Talpas Botond diákalprefektus pedig alátámasztotta ezt, arról beszélt, hogy a diákszervezetek hogyan segítik, programok, kedvezmények, A kártya által átvészelni a következő 40 hétnyi bizonyítást – szülők, egyetem, város, tanárok, saját magunk fele –, ami az újabb nyári szünidőtől választ el.

Dr. Horváth István egyetemi tanár Évjáratok és generációk – erdélyi időszociológiai morzsák címmel tartotta meg istenhozott előadását. Előadásából kiderült a millenáris generáció túlnyomó részének megvan már a sikertörténete, arról viszont nem tudott biztosítani, hogy a mi, (annyit csesztetett) Z generációnknak mi lesz a sorsa.

Egyelőre azt hiszem az, hogy bulizni fogunk, másnaposan megyünk be kurzusokra, idegeskedünk a tanulmányi szerződéssel kapcsolatban, honvágyunk lesz, messzi világot akarunk majd látni, gyorsan elfogy a pénzünk, de élvezni fogjuk. Mindegyik sörünket és reggeli kávénkat, és minden egyes alkalmat, amikor repülőt látunk elszállni a fejünk fölött, akár utánanézünk, akár nem.

Michael Bay sensei zseniálisan megmutatta, hogyan kell egy filmet készíteni, amelyben kognitív képességekkel rendelkező robotemberek mechanikus dinókon lovagolnak és ez az egész ásítást váltson ki. Teljes cikk

Többnyire csak egy épület a sarkon, ami mellett, ha kell, naponta többször is elmész, az egyetemre, a könyvtárba, a kocsmába sietve. Nem jelent különösebb emléket az életedben, sem érzelmi szálat, hacsak az éjszaka leple alatt, valami őrült gondolattól, és néhány sörtől vezérelve be nem szöktetek, hogy kézen fogva, reszketve, de ezt soha be nem vallva, körülnézzetek kicsit. Ma már csak „Conti”-ként ismert, főtérsarki épület valamikor a tizenkilencedik század végén épült. Működött már benne irodalmi kávéház, sajtóközpont, de volt már a pompa, a gyönyör, a luxus megtestesítője is. Mára többnyire üres. Magára hagyott.

A KMN alatt mégis megszállja valami különös szellem. Megtelik élettel, irodalommal, alkotásokkal, művészettel. Mondhatni magyarnapos érzettel. Most egy kicsit másabb az élet. Kicsit vadabb, kicsit összetettebb, kicsit eklektikusabb. Koncert után, csak még „egy” sörre beülve, harmonikás, hegedűs vagy épp bőgős keveredik melléd, hogy majd átadja helyét, egy ezer éve nem látott barátnak. Régóta csodált emberekkel ülsz egy asztalnál, hogy aztán hajléktalanokkal beszélgess, és cigit lopj a zsebükbe. Ja, az előbb Kiss Tibi bulizott Gorangára, és Lovasi lépett a lábadra, amikor éppen Tamás Gábort próbálta kikerülni. Csak őt kicsit nehéz, mert mindenki, furcsa mód, vele akar szelfit. A sarokban elhelyezett asztalnál sörözik, az eddig, csak színpadon látott színész, de nincs időd megbámulni, mert arrébb tol a tömeg, aki éppen most próbál egy asztalhoz leülni, amíg a következő koncert vagy az afterparty elkezdődik. A Conti ezekben a napokban egy zsúfolt sziget, vagy még inkább egy irányíthatatlan útkereszteződés. Ezalatt a pár nap alatt mindenképpen megfordultál már itt. Táncoltál, beszélgettél, szerettél, éltél.

Itt a Magyar Napok alatt bál van, minden este bál. Csakhogy, a mennynek tündérei hétfőn hajnalban hazamennek, a csoda véget ér, kialszanak a fények, a vakolat tovább bomlik. Te meg folytatod az eddigi életed, csakhogy egy KMN-es emlékkel gazdagodva.

Fotó: Bethlendi Tamás/KMN

Performansz-sorozatot indított az Origo Egyesület a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával. Elsőként keresztutat jártunk a belvárosban az Erőszak és a Szent kapcsolatát vizsgálva.

Habár lassan már senkinek nem új a performansz fogalma, mégis a kezdésre várva, nem tudván mire számítsak, azon gondolkodtam, mit fed igazából ez a kifejezés. A Google szerint a szó jelentése: művészeti irányzat, alkotói módszer. Így utólag elmondhatom ez a kijelentés édes kevés, a tegnap látottak megfogalmazására. Talán az lenne a legérdekesebb, ha ebben a tudósításban azt tudnánk leírni, ami a rendezvény alkalmával a fejekben lejátszódott, hiszen a képek, cselekvések, alkotások ilyenkénti egymás mellé helyezése mindenkiben más végeredményt hozott létre. Az út során több, mint húsz, Kolozsvárhoz és a magyar kultúrához kötődő képző- és fotóművész vett részt. Így egyszerre, több alkotást művészeti ágat is szemlélhettünk, úgy hogy közben egy szenvedéstörténet részeseivé váltunk. És talán ez a performansz egyik jelentős tulajdonsága: te magad is az alkotás és az alkotói folyamat részesévé válsz, úgy, hogy tulajdonképp nem csinálsz semmit, csak bambulsz.

A New York szállótól indulva jártuk körbe a belvárost, a kép készültekor még nem tudtuk, hogy ezt a fehér ruhás nőt fogjuk követni, s nem is olyan kevesen. Talán, ha a bibliai keresztúthoz hasonlítjuk a mi keresztutunkat ez lehetett az a momentum, amikor Jézus imádkozik a Getsemáné kertben.

Alkotónk felvette keresztjét, jelen esetben ezt a két vörös festékkel teli vödröt és elindult. Mi meg követtük, még mindig azon gondolkodva, hogy ez akkor mi is lehet.

A Karolina téri kenyértörés és víz osztás után találkozhattunk vélhetőleg Cirenei Simonnal, aki egy időre magához vette a vödröket. A performansz ezen pontján már azon gondolkodtunk, hogyan kapcsolódhatnánk jobban bele a Krisztus-követésbe. Változtatna a dolgok menetén, ha csak egy rövid időre, mi is elkérnénk a vödröket? Aztán végül mégsem tettük próbára magunkat, hiszen mindekinek meg van a saját keresztje.

A lötty. Később még nagyobb szerepet is kapott. A földre festve találkozhattok vele a New York szállóban.

A Szentet hamar felismertük, az Erőszakot pedig sehogy sem találtuk. Talán, mert békés menet volt ez a miénk, beszélgetve, nevetgélve sétáltunk, holott ha véresen komolyan vesszük, akkor valaki szenvedett.

A stációjárás végső pontjaként visszatértünk a New York szállóhoz, ahol addigra előkerült a kereszt is. Ezen az állomáson egyesült a kint és bent, mi meg örültünk, hogy kicsit a hűvösben is lehetünk.

Jó tanács további performanszokhoz: Nem árt, ha elolvasod a programfüzetben az eseményről szóló leírást. Egyáltalán nem lövi le a lényeget, és segít abban, hogy jobban megértsd, hogy mi történik éppen.

Az elkövetkező egy hétben 250 önkéntes fog le-fel rohangálni a városban, színpadot, padokat, székeket hordani, infópontnál állni, sürögni-forogni, a magyarnapozók kívánságait lesni. De kik ezek a háttéremberek, akik nélkül lehetetlen lenne megszervezni az egészet? Rés Konrád, a KMDSZ elnöke és az önkéntesek koordinátora nyilatkozik a Campusnak:

Öt éve szervezi a KMDSZ az önkéntes csapatot. Hogyan nőtte ki magát ennyire és nehéz volt-e az elején embereket találni?

Első évben a tizenegyedik osztályt fejeztem be és a KMDT elnökeként koordináltam az önkénteseket. Akkor csak a szervezeti emberkék vettek részt és lasszóval fogdostuk össze őket, hogy jöjjenek. Először 87 önkéntessel dolgoztunk, pontosan emlékszem erre a számra, mert nagy kihívás volt őket összegyűjteni. Évről évre növekedett, idén több, mint 250 önkéntessel dolgozunk és nem hogy lasszó nem szükséges, hanem túljelentkezés van.

Szerinted minek köszönhető a KMN önkéntesség népszerűsége?

Az utóbbi években jó hírnévre tett szert az önkéntesség, mindenki azt látja, hogy ez az egész egy nagy buli és nem arról szól, hogy napi nzolc órát gürcölünk. A magyar napok folyamán a diákok folyton együtt vannak, sokan haza se akarnak menni éjjel, hanem non-stop buliznak és dolgoznak. Az egésznek a hangulata vonzza az önkénteseket, illetve az, hogy aktív részesei lehetnek a város legnagyobb magyar eseményének.

Kik ezek az önkéntesek? Bárki jelentkezhet?

Bárki lehet önkéntes, már nem csak a szervezet emberei. Általában Kolozsváron tanuló diákok, középiskolások, egyetemisták. A fiatalabbak, vagyis a sulisok a legszorgalmasabbak, általában ők alkotják a rohambrigádot, vagyis a pad/szék/színpad/mindent hordó alakulatot. A jelentkezés egy online formanyomtatvány kitöltésével történt, ezt a listát már lezártuk és nagyjából 250-260 önkéntessel dolgozunk. Egyáltalán nem reklámoztuk, elég volt egy-két közösségi oldalra és weboldalra kitenni, így is rákaptak a fiatalok. Kilenc ember koordinálja őket, hogy minél jobban letudjuk osztani a munkát. Egy ember például csak azzal foglalkozik, hogy telefon mellett ül és folyamatosan küldi mindenkinek az üzeneteket, hogy kinek hova kell éppen mennie.

Mindenki kiválaszthatja, hogy milyen munkát szeretne vállalni?

Próbáljuk a legoperatívabbá tenni és figyelembe vesszük, hogy ki mivel szeretne leginkább foglalkozni és e szerint beosztani. Például ha valaki néprajz szakra jár, azt biztosan egy néprajzi kiállítás felügyelőjévé osztjuk be. Témakörönként le tudjuk osztani az önkénteseket úgy, hogy mindenki megtalálja a helyét.

Milyen feladatok vannak, mivel foglalkoznak az önkéntesek?

A legnépszerűbb az a rohamcsapat – itt főleg fiúkra van szükség, mivel ők azok, akik építenek, bontanak, cipelnek. Itt szokott a legjobb hangulat kialakulni, mert nem egy helyen ülnek egész nap és várják a magyarnapos klienseket, hanem csapattá válnak, együtt cipekednek, várakoznak, építenek, lebontanak, újra felépítenek. Ez egy nagy buli, de persze munkával jár. Ezen kívül vannak infópontosok, helyszíni felelősök, takarítóbrigád. Utóbbira rendkívül nagy szükség van, mivel amikor a Farkas utca beindul, rengeteg szemét keletkezik és real time-ban kell takarítani. Nem lehet, csak este vagy reggel, mindig tisztán kell tartani az utcát. Ezen kívül van még egy csapat, akik az előadásokon, tevékenységeken felügyelnek. Általában helyszínenként 2-2 ember.

Kapnak-e ingyen sört az önkéntesek?

Esténként igen, sörözünk/üdítőzünk egyet a hangulat kedvéért. De biztosítunk egy reggelit és egy ebédet is, azoknak pedig, akik nem kolozsváriak, szállást is fenntartunk.

Mivel marad egy tizenéves önkéntes a KMN után? Mire használhatja fel tapasztalatait?

Az önkéntesek láthatják azt, hogy mennyire kinőtte magát ez a rendezvény, mekkora szervezést igényel és beláthatnak a színfalak mögé is. Tudják, hogy mennyi munka van ebben és milyen szükség van a láthatatlan háttéremberekre, vagyis az önkéntesekre. Oké, igazából rendkívül láthatóak a sárga pólóik miatt, de attól még ők azok, akik a dolgok mögött vannak, ők kivitelezik az egész nagy ötletet. Ezen kívül megtetszhet nekik az önkéntesség, a szervezeti élet. Bekapcsolódhatnak ezek után bármilyen szervezetbe, akár a KMDSZ-be, akár a KMDT-be. A másik oldala pedig az, hogy szoros baráti kapcsolatok alakulhatnak ki, amelyek nem csak ezen a héten, hanem a továbbiakban is érvényesek lehetnek.

Fényképek forrása: KMN/Bethlendi Tamás