Erdélyi magyar közegünk a legtöbb ünnep lebonyolításában ugyanazt a sémát követi. Húsvétkor locsolunk, karácsonykor tönkretesszük magunkat az előkészületekkel, szilveszterkor pedig elvileg lecsapoljuk a fáradt gőzt, és indulhat az ereszd el a hajamat.

Természetesen a nagy újévköszöntésnek is vannak előkészületei és tipikus fordulatai. Szemléltetésképp, hogy lássuk, mennyire hasonlít az eltérő ismerősi köröknek, más régiókban élő nemzettársainknak ünneplése, a Campus bulibingóval készült. Legyen mulatságosabb a bulizás és a felismerés.

Főnök asszony, főnök úr

A közösen bulizó társaságnak szüksége van online platformra, ahol mindenki hozzászólhat a tervezéshez. Véleményformálásra mindenkinek megvan a joga, akarata kevésbé, úgyhogy színre lép egy határozott csoporttag, aki kezébe veszi az ügyet. Szavazásokat indít, határidőket szab a házfoglalásra, vásárlásra, szükség esetén privátban zaklatja azokat, akik lenémították a Messenger-csoportot a hiszti elkerülése és az állandó értesítésroham megszüntetése érdekében. Ez a személy, csúf nevén a főnök asszony vagy főnök úr, aki december 29-én már csömört kap az egész társaságtól. De azt csak titokban.

Hétvégi ház

Mivel nagy duhajkodásra lehet számítani, a városban mégsem maradhat a nép. Kell egy hétvégi ház, lehetőleg a környező falvak szélén az erdőben, ahol senkit sem zavar a zene és az esetleges ordibálás. A hétvégi ház a legkelendőbb áru decemberben, így aki nem volt elég gyors, szorult helyzetbe kerül. Amikor online már nem talál az ember szabad vityillót, indul az ötletbörze: Sanyikáék nagybátyja komájának a sógorának van x faluban egy háza, valaki meg kéne csengesse (általában ez a feladat az ügyeletes főnökre hárul). Mivel Sanyikáék nagybátyja komájának a sógora már november közepén kapott letétet másoktól, nem adja oda a házát. Ismerősök ismerőseinek az ismerőseit kell körbekérdezni hát, valahol meghúzhatja-e magát két-három napra a csendes, rendszerető, 10-15 fős társaság.

A kasszás

A főnök néha vállalja a bankár (pórias nevén pénzgyűjtő) szerepét, de sokszor nem vállal mindent magára, így életbe lép egy új rang adományozása: létrejön a kasszás titulus. A címet birtokló személy dolga összegyűjteni a pénzt házfoglalóra, ételre-italra, egyéb kiadásokra. Ez a legrizikósabb szilveszteri feladat. Az illető pontosan kell hogy tudja, mennyit adott Géza, mikor adja meg a tartozását Kati, és utólag mennyit kell még kérni mindenkitől, mert Erzsi, Piri, Sári lemondta a bulit. Ezt a műveletet cifra káromkodások, idegesség és izzadás koronázza, megköszönni pedig soha senki sem fogja. Ha ezt a feladatot a főnök látja el, akkor pedig csömör a négyzeten.

Házi pálinka

Az italt lehet közös pótlással venni, beiktatható a „mindenki hozzon magának” variáció, de egy dolog állandó: a házi pálinka. Ezt előzetes egyeztetés nélkül szívesen fogadja a társaság, akkor is, ha ki nem állhatja az ízét, szagát, utóhatását. Mi erdélyi magyarok vagyunk, szóval kell a házi pálinka szilveszterre. Kell, mert. Ilyenkor mutatkozik meg igazán a felebaráti szeretet: mindenki kap a pálinkából, az is, aki nem kér.

Virsli, bécsi, hidegtál

Hallottam néhány eszmefuttatást arról, milyen értelmetlen szokásokat tartunk életben ünnepekkor. Az egyik a szilveszteri virslifőzés. A hétköznapi reggelek menüje december 31-ére ünnepi étekké változik valamilyen megmagyarázhatatlan okból, amelyet az egyszerű halandók nem érthetnek. Megkockáztatom, azért alakult ez ki, hogy a fáradt olaj leeresztése és az ereszd el a hajam közben ne kelljen senki se a konyhában nyomorgassa magát. Ezt viszont cáfolja a bécsi szelet és a hidegtál hagyománya, ami hosszas előkészületet igényel, és amíg a közös étkezés elkezdődne, úgy kell bánni a tál(ak) tartalmával, mint a hímes tojással.

Petárda, tűzijáték

Szinte mindig akad valaki, aki a törvény éber tekintete alól kislisszolva feketén szerez petárdát és/vagy tűzijátékot. Megesik, hogy erre sincs igénye a társaság nagyjának, de hát szilveszter van. Kell, mert. Ilyenkor lehet hálás a szilveszterező az ismerőse ismerősének az ismerőséért, hogy a senki földjén, négyszögletű kerek erdő közepén, ahová csak a medve jár, de az gyakran, ahová nincs bevezetve a víz, és a telefonnak sincsen jele, ott ünnepelhet.

A friss pár

Nem muszáj újdonsült párról beszélnünk, de szakértői megfigyelések alapján rájuk jellemzőbbek a következők. A friss pár gyakran elvonul. Sokszor nem azért, csak romantikusan kettesben akarnak lenni az év utolsó napján. A friss pár azért is gyakran elvonulhat, és nem zavarja őket különösebben, hogy a teljes társaság tudja, sokszor hallja is, hogy azok kettesben milyen átéléssel ünneplik az újévet. A friss párt néha nehéz bevonni közös tevékenységekbe, mint például partijátékokba. A friss pár mintha ott se lenne. A friss pár valószínűleg csak a sértődések elkerülése végett jelent meg a bulin, és felmerül lassan a jelenlévőkben a kérdés: ezek egyáltalán minek jöttek?

Az ápoló

Kell egy személy ilyenkor, aki nem iszik. Ha iszik, akkor alkoholmenteset. Vagy keveset. Ihat sokat is, de legyen józan. Magyarán: szükség van egy cselekvőképes, reálisan gondolkodó személyre. Megesik, hogy egy szint után, amikor egyesek már mindent bevittek a szervezetükbe, ami kézügybe került, ledőlnek, akár a kémény. Kell figyelni a légzést, nem árt, ha a közelben van szemeteszsák vagy bármilyen feláldozható tároló, ha a sok minden kikívánkozna, és az erőfitogtatókat is szemmel kell tartani. Emberpróbáló feladat ez, de ugyanúgy el kell végezni, mint a főnök és kasszás teendőit. Ha ugyanaz a személy vállalja ezt is, mint aki már a baráti rendezvény főnöke és kasszása, jön a csömör a köbön.

Két újév

Mi, „külhoni” magyarok sokszor koccintunk szilveszter éjjelén, ebből kétszer az újévre. Egyszer az országéra, amelynek lakói vagyunk, egy órával később Magyarország időzónájához igazodva. Ez az a két pontja a bulinak, amikor összesereglik a tömeg (igen, kivételesen még a friss pár is!), és nagy vigyorral, teli pohárral kívánnak egymásnak minden jót, sikert, egészséget, bort, búzát, békességet, sok locsolót, sok pénzt, sok mindent. A buli ilyenkor nem ér véget, de a folytatásokról vajmi kevés információ marad fenn a szóbeszédben.

A nagyobb létszámú, jól összeszokott baráti körök már tavasszal eldöntik, hogy együtt szeretnének átlépni az új évbe. Az erdélyi magyar fiatalok körében elterjedt szokás, hogy nagyobb ünnepeken kis „nyaralót”, faházat bérelnek, ahol majd jól megünneplik a megünnepelnivalót. (Az említett ünnepeknél csakis az újévre és a május elsejére lehet gondolni). Igen ám, azonban a döntés megszületése és szilveszter között eltelik néhány hét. Zajlik az egyetem, kezdődik a szesszió, lejár a pótszesszió, szakgyakorlaton kell részt venni, nyaralni kell, újabb tanév veszi kezdetét. Jaj, máris nyakunkon az október, de még nincs helyszín kiválasztva az ünneplésre! Itt kezdődnek a bonyodalmak.

Szilveszterkor különösen megnőnek a kiadó kulcsosházak árai. Ha időben lefoglaljuk és előleget fizetünk, akkor talán valamivel olcsóbban megússzuk, viszont késő ősszel vityillót keresni felér egy érvágással. De ha menni kell, hát menni kell. Ilyenkor különösen fáj az egyetemisták szíve, mivel az újévi kiruccanásra kell elkölteniük azt a pénzt, amit az angyalka adott nekik borítékban (a nagyon fiatal felnőtteknél ez már csak így megy). Sok esetben a szülők ki is kell pótolják, vagy a saját zsebpénzüket kell hogy megcsonkítsák. És az ételről, italról, üzemanyagról még nem is beszéltünk.

De tegyük fel, hogy nem jelent gondot a pénz. Akkor mégis mi lehet a probléma? Hát persze, hogy az ideális helyszín megtalálása. Ősszel már a kiadó házak javát lefoglalják, így későn ébredő egyetemistáink csak a maradékból válogathatnak. A bandatagok megnyitják a Facebookot, majd mindannyian keresnek Kiadó nyaralók és kulcsosházak jellegű csoportokat, ott lesik a tökéletes helyszínt. Az első tizenöt hajlék valamilyen okból kifolyólag nem felel meg a követelményeknek: túl kicsi, túl nagy, nincs grill, nincs dézsa, túl távol van, csak családoknak adják ki, csak egy napot lehet ott tölteni, vagy valakik már februárban lefoglalták, de véletlenül fent maradt a hirdetés. És ekkor pillantják meg a tizenhatodik kulcsosházat, Isten ajándékát: csak kicsit drága, de a nagysága megfelelő, csak kicsit van messze, de majd valahogy megoldják, az a legkevesebb. Lebeszélik a tulajjal, összedobják az előleget, majd elutalják. Így sikerül novemberben házat találni az újévi bulira.

Egyetemistáink kihúzzák a mellkasukat, dagadó májjal mennek elújságolni a szülőknek, miként tudták megoldani a nagy szilveszteri problémát. Anya és apa nagyot sóhajtanak, jól van fiam, menjetek. Ilyenkor szépnek tűnik a világ, és valamennyi erdélyi magyar fiatal úgy gondolja, hogy semmi sem lehetetlen.

Noha eltelt már karácsony, az ünnepi hangulat, a meghittség és a finomságok sokasága legalább szilveszterig velünk marad. Lassan kezd elfogyni a töltött káposzta, a bejglinek már csak a sarkai maradtak meg, a krémes sütemények kissé száradtak, de csak ezután jön a szaloncukorszezon. Hacsak apa vagy a gyerekek le nem ették az összeset a karácsonyfáról, és már csak az üres csokipapírok lógnak az ágakról.

Belegondoltunk már, hogy milyen jelentésekkel bírhatnak a szalonképes cukorkák? Általában minden háztartásban megvannak az örök kedvencek, vagy csupán megszokásból veszik évek óta ugyanazt az ízesítést. Esetleg ugyanazt a néhány ízesítést. Te mégis minden alkalommal a piros papírba csomagoltat választod. Eláruljuk neked: nem véletlenül! Nézzünk hát néhány ismertebb csemegét, és főleg azt, mit árul el rólunk tudatos vagy véletlenszerűnek vélt szaloncukor-választásunk.

Rumos szaloncukor

Valószínűleg gyerekként a kedvenc ínyencséged a ROM csokiszelet volt, melynek rumos ízvilága a mai napig visszakalauzol a felhőtlen mindennapokba. Menekülsz a feladatok és a kötelességek elől, legalább egy nap erejéig szeretnél újból gyerek lenni. Barátaid körében mindig derűs vagy.

Epres/meggyes szaloncukor

Válogatós vagy. Szüleidnek nehéz dolguk volt veled gyerekként, mivel csak lekváros kenyeret szerettél volna enni egész nap, minden étkezéskor. A tárkonyos krumplileves vagy a rántott hús már nem volt annyira csábító számodra. Talán a mai napig szeretsz válogatni, de emiatt megfontolt vagy, mindent legalább kétszer átgondolsz.

Tejcsokis szaloncukor

Félsz kipróbálni új dolgokat. Mindig szeretnél ahhoz ragaszkodni, amit egyszer már kipróbáltál és nem származott bajod belőle. E félelmed miatt lehet, hogy mások számára unalmas embernek tűnsz, bár erről szó sincs. Néha azonban nem árt új dolgokat kipróbálni.

Pralinés szaloncukor

Kifinomult ember vagy, viszont nehezen adsz mások véleményére. Meggyőződésed, hogy úgy van jól a világ, ahogy te látod, de emiatt sokszor kerülsz bajba.

Karamelles szaloncukor

Kiskorodban sok időt töltöttél a nagyszüleiddel, és valószínűleg mai napig jó kapcsolatot ápolsz velük. Számodra érték az emberi kapcsolatok fenntartása, és igyekszel mindenkinek a kedves oldaladat mutatni.

Zselés szaloncukor

Határozott és akaratos vagy, nehezen tudsz engedni. Gyerekként mindig megküzdöttél a testvéreddel, barátaiddal vagy unokatestvéreiddel a zselés szaloncukorért – mivel szinte mindenkinek az a kedvence –, és általában te nyertél. Ha áthúzták a számításaidat, akkor elborult aggyal, maximalizmussal és kifinomult ravaszsággal ötletelted ki a bosszút és a visszavágót. És ezt csinálod most is.

Kókuszos szaloncukor

Éhezel a kalandokra, extrovertált személyiség vagy. Törekedsz nyitott szemmel felfedezni a világot, és nem félsz bevállalni kockázatos helyzeteket. A baráti köröd vakmerőnek tart, azonban könnyen átesel a ló másik oldalára.

Fekete csokis szaloncukor

Már általános iskolában kezdtél úgy gondolkodni, mint egy felnőtt, nagyon hamar lekomolyodtál. A racionalizmus vezérel téged, a legnagyobb ambícióval szeretnéd meghódítani a világot. Emiatt sokszor elfelejted élvezni az életet.

Gluténmentes szaloncukor

Szüleid valószínűleg szigorú étrendet követnek, így az egész család diétázik. De pont emiatt könnyedén alkalmazkodsz, nagy empátiával rendelkezel. Nem tudsz nemet mondani senkinek, ebből kifolyólag pedig olykor túlvállalod magad. Ilyenkor feszült és ingerült vagy, de végül mindig sikerül eleget tenned a kéréseknek.

Laktózmentes szaloncukor

Nagyon problémás gyerekkorod volt, és ez visszaköszön a mindennapokban. Napi szinten akadályokba ütközöl, amelyekkel nehezen tudsz megküzdeni. Sokszor tévedsz, azonban amint összeszeded a határozottságod és a bátorságod, képes vagy felülkerekedni a kihívásokon. De ez időbe telik.

Glutén- és laktózmentes szaloncukor

Hát, igen, van ilyen is… Ritkán jönnek össze jól a dolgok számodra, azonban igyekszel optimista maradni a kilátástalan helyzetekben. A barátaid számíthatnak rád, kész vagy mindent feláldozni értük. Jól tudsz titkot tartani, viszont az idő elteltével egyre jobban nyomják a szívedet a ki nem mondott szavak.

Bár a karácsonynak, a szeretet ünnepének az apropója Jézus Krisztus születése, napjainkban minden családnak megvan az a tagja, aki inkább a megváltó szenvedéseit veszi magára, köteles átélni. Legtöbb esetben ez a személy Anya szokott lenni.

Jóllehet családja és hagyománya válogatja, a többség mégis – megfigyeléseim alapján – december 24-én díszít fát, csomagol ajándékot, főz és süt. Töltöttkáposzta-illat lengi be a lakást, a sütő ontja magából a meleget, benne az egyre piruló bejglikkel, a rádió táncot jár saját karácsonyi zenéire, a csupasz fenyő pedig megszépülését várja a nappali közepén. Olyan idillikus, nem? Nos, nem éppen. Ugyanis ennek a Hallmark készítésű, ünnepi filmes jelenetnek a közepén ott van Anya. Anya, aki vért izzadt, amíg elkészítette az 50 tölteléket, mert a nagy családot meg kell etetni. Anya, akinek már izomláza van a bejglitészta begyúrásától. Anya, aki már az összes kereskedelmi rádió összes karácsonyi lejátszási listáját visszafelé is tudja.

A kis család többi tagja, Apa és az utódok, félelmet nem ismerve és a lehető legkevesebb zajjal végzik a rájuk kiosztott feladatokat: porszívózás, macska bezárása a fürdőszobába (a karácsonyfa megmentése érdekében), fenyőfa díszítése Apa felügyelete alatt. Porszívózás és macskaőrzés után a család nekiveselkedik a fa kicsinosításának. Girlandok, gömbök, óvodában készült gipszformák, minden, ami a karácsonyi szem-szájnak ingere. A leszármazottak nagy sebbel-lobbal aggatják a díszítőelemeket, kizárólag a fa elülső felére. Apa ilyenkor határozottan emlékezteti porontyait, hogy az angyal a fa hátsó, fal felőli részét is látja, ott is tessék díszíteni!

Egyszer csak váratlanul és mindenféle előrejelzés nélkül kivágódik a nagyszoba ajtaja, és betoppan rajta Anya, kötényben, vaníliasodót kevergetve. Szemrevételezi a munkafolyamatot, majd a konyhába való visszavonulása előtt csak ennyit szól: ferde. A gyermekeknél jobban csak a család feje rémül meg. A levegő megfagy, a csemeték az apjukra, Apa a csemetékre pislog, nem tudják, mihez kezdjenek, hogyan oldják meg a problémát. Apa, hirtelen ötlettől vezérelve, nagyobbik utódját a fa elé állítja, és kiadja az utasítást: ordíts, ha egyenes. A családfő hasra fekszik, bekúszik a fa alá és a talpától forgatni kezdi a karácsony koronaékszerét. A rangidős poronty néhány pillanat múlva sikít is: most már jó lesz, Apa! Apa sóhajjal nyugtázza az észrevételt, kimászik a fa alól és folytatja a girlandok kibogozását.

Eközben a konyhában, a szent helyen, ahová Jézus születésnapján csak nyomós indokkal lehet belépni, Anya elkészítette a majonézes krumplisalátát, a sültet és a krumplipürét, tálba szedte a töltött káposztát, a gyöngyöző húslevest tálalóedénybe merte, a süteményekből összeállítást készített. A vendégek, a rokonok megérkezése előtt, a fa feldíszítése után egyetlen kardinális teendő maradt: az asztalterítés. Anya homlokát megtörölgeti, leveszi kötényét és asszertíven felkiált: meg kéne teríteni az asztalt! Apa és az utódok felteszik a csillagot a fára, megcsodálják alkotásukat, majd rohannak abroszért, evőeszközért, a kicsire a szalvétatűrés hárul. Ezt a munkát már Anya is strázsálja, így a nyomás még nagyobb és a levegőben is érezhető.

Asztal megterítve, fa feldíszítve, az összes étel és azoknak az ellenkezője kívánatosan a terített asztalra helyezve. A macskát – óvatosan bár –, de kiengedik a fürdőszobából, a négytagú család ünneplőbe öltözve, minden készen áll a vendégek érkezésére. Anya is kifújja magát, kicsit megnyugszik. Ekkor megszólal a kapucsengő. Apa kirohan, beengedi a vendégek első hullámát. Anya utánamegy, hogy ketten fogadják az érkezőket. Mielőtt azonban a kopogásra válaszolandó kinyitnák az ajtót, Anya halkan odasúgja Apának: még mindig ferde a fa.

Ne tévesszen meg senkit a cím. Mielőtt a jegyellenőrre gondolnának, nem, nem ő az, nem is a visszapillantó tükör, nem a buszsáv, nem a végállomás és végképp nem az utas az.

Ez az egyszerű eszköz, ami már a kocsik előtt nemes célt szolgált, és mai napig használatos, nem más, mint a kürt, a duda. Mert a buszsofőr nem a jegyellenőrrel és az utassal tölti a legtöbb időt, hanem a kormánykerékkel és a közepén található hatalmas gombbal, ami már-már a tenyerének a formáját felvette a sok püföléstől. A köztük lévő szoros kapcsolatot pedig az bizonyítja, hogy néha közösen jelzik a járókelőknek, más személygépjármű-vezetőknek, hogy valamit nem igazán csinálnak jól. Ilyenkor vezetőnk a duda hangjával közösen ódázik olykor trágár szavakat, hogy az úton garázdálkodók észrevegyék, és tegyék magukat kicsit odébb. Bár azt megjegyezném, hogy a KRESZ ezt nem igazán díjazza.

Bár cikkem régóta érlelődik bennem, azt hittem, hogy csak átmeneti állapot lesz ez a folyamatos zajongás, de úgy látszik, hogy a forgalomban állandó lett a kürtszó a busz- és trolivezetők részéről is, és ha jó a képzelőerőnk, akár azt is hihetjük, hogy a Kárpátok bérceiről szólnak hozzánk alpesi kürttel, de nekünk csak az elektromos jutott ezekből. Sokszor kívánom, hogy nekem is könnyen menjen a tülkölés, de nem igazán boldogít a satufék és a hangos zúgás kombinációja. Főleg, ha állok a buszon.

De mire is szolgál ez a remek eszköz, és mivel teszi színesebbé mindennapjainkat? Egyszerűnek tűnik a válasz: célja jelezni valakinek, hogy legyen figyelmes. A tapasztalat azonban mást mutat, és sokkal árnyaltabb az egész helyzet. Már nem csak baleset-megelőzésre használjuk a dudát, hanem arra is tökéletes, hogy köszönjünk a szomszédnak, vagy szitokszavak helyett püföljük a kormány közepét, amíg a légzsák velünk szembe nem robban. A püföléseket kiváltó okoknak pedig hatalmas a spektruma, lehet az annyi is, hogy valaki átfut az úttesten úgy, hogy nincs a lába alatt átjáró, vagy valaki elzárja a forgalmat azzal az ürüggyel, hogy csak öt percre belép a boltba, vagy csak nem haladnak, pedig a villanyrendőr már két másodperce zöldre váltott. Színesebbé pedig nem teszi, csak nekünk is eszi az idegeinket. Olyankor pedig azt kívánja az ember, hogy bárcsak ne lenne ez a forgalom, bárcsak maradt volna otthon, és keresi a válaszokat arra, hogy miért kell – jobb esetben – 30 percet ülni öt megállóért az autók rengetegében.

Volt bennem egyfajta vak remény, hogy ez a rettenetes zsúfoltság amilyen hamar jött, olyan hamar is megy, de az autók száma napról napra csak nő, a buszon az utasok száma is folyamatosan nő, a sofőrjeink neuronjai pedig egyre kevesebben vannak. Okolhatjuk ezért a jelenségért az egyetemkezdést is, hisz október óta tapasztalható ez az eszementség Kolozsvár utcáin. Úgy látszik, hogy mindenki ide akar jönni, de elmenni vagy buszra szállni kevesebben szeretnének. Talán a kincses város legújabb kincse a kipufogófüst és a forgalom zaja. Meg a mindig ablakokra tapadt utasok a 24B-n.