Még pontosan hét éjszakát kell aludni, és kezdetét veszi Erdély legnagyobb magyar fesztiválja. A Vibe szervezőcsapata szorgosan készülődik, hogy éppen egy hét múlva, július 5-én, a nulladik napon minden tökéletes készenlétben várja az özönlő fesztiválozókat a Maros-parton.

A több mint hatvan zenekar és DJ mellett, a megszépülni vágyók élhetnek a Fashion Corner lehetőségeivel, a tudásszomjjal érkezők belevethetik magukat a Vibe Koli előadásának tengerébe, de a gyerekeket is számos színes program várja a Csemetezugban. A programkavalkád közben egy kis változatosság kedvéért – a kánikula ellen – víz alá is merülhetünk Marosvásárhely Weekend strandján. De akár az egekbe emelkedhetünk a Vibe óriáskerekén is. Aki jobban szereti a földön két lábon állva tölteni az idejét, és éppen nem vágyik extra megszépülésre vagy koncerten való pogózásra, de még hirtelen nagymértékű tudásra sem szeretne szert tenni, annak lehetősége akad játszani, kipróbálni magát vagy megcsillogtatni tehetségét mind sportjátékokban, mind pedig társasjátékokban.

Hogy hogyan lehet minden újdonságról értesülni, a programokkal napirenden lenni, ha ennyi minden van? – teszi fel a fesztiválozó a kérdést, jogosan. Annak érdekében, hogy mindenki személyre szabhassa fesztiválélményét és a kifejezetten hozzá illő programokban vehessen részt, már letölthető a Vibe alkalmazása, függetlenül attól, hogy alma van a telefonod hátán vagy más. A mobilalkalmazás elérhető mind a Play áruházban, mind az App Store-ban, de a Huawei App Galleryban is. Mit is kínál ez a csodaapp? Elsősorban megkönnyíti a programok és helyszínek közötti eligazodást, értesítést küld programváltozás esetén, és emlékeztet kedvenc fellépőink koncertjének kezdési idejére. Így biztosan nem kési le senki a trombitás bulit, de egyik olyan programot sem, ami miatt megvásárolta a jegyet vagy bérletet.

És ha már szóba jött a bérlet: a szervezőcsapat felhívja mindenki figyelmét, jó szem előtt tartani azt is, hogy június 30. vészesen közeleg, és ez az a pont, amíg a bérletet 389, a napi jegyet pedig 220 lejért lehet megvásárolni. Július elsejétől ugyanis jegyárváltásra kerül sor, és aki ezután dönt úgy, hogy július 5–8. között a Maros-parton szórakozna, annak kereken 500 lejt kell kipengetnie az általános Vibe Pass megkaparintásáért. 

Ha már teljesen magába bolondított a fesztivál, a zsebedben a bérlet és izgatottan várod, hogy a maradék kevés idő is elteljen, még egy parányi lépést kell megtenned: karszalagot kell varázsolnod a csuklódra. Annak érdekében, hogy a fesztivál kezdetekor minél gördülékenyebben haladjon a jegykiváltás, két helyszínen teszik lehetővé, hogy ezt a teendőt is kipipálhasd. A marosvásárhelyi Shopping Cityben június 28-tól, a kolozsvári Iulius Mallban július 2-től 12 és 20 óra között várják azokat, akik a fesztivál teljes idejére váltják ki bérletüket és kempinghelyüket. 

Ha a karszalag virít rajtad, már csak hétszer kell álomra hajtani a fejünket és utána vigyázz, kész, Vibe!

Kép forrása: vibefestival.ro

A hetedik kolozsvári Pride sok szempontból volt különleges, nemcsak azért, mert ez volt a hatodik felvonulás a város történelmében, hanem mert idén először még magyar része is volt a köszöntőbeszédnek.

Be kell vallanom, hogy semmi érdemleges közöm nincs az egészhez, nem tartozom egyetlen zászló alá sem, nem foglalkoztat különösebben a téma, és végképp nem vagyok az a vonulós típus. Éppen ezért hajtott a kíváncsiság a Főtérre megnézni, milyen a felvonulás belülről, méghozzá az, amihez amúgy semmi közöm. A hatalmas sötét szürke felhők nem feltétlenül arra utaltak, hogy sokan kimozdulnának az utcára vonulni. Ezzel szemben nagyjából kétezres tömeg töltötte meg a teret, hogy meghallgassák a nyitóbeszédet, illetve összegyűlve tegyenek egy kört a városközpontban. 

A főleg fiatal felnőttekből álló embersereg nem csak helyiekből állt, sokan jöttek más romániai városokból vagy éppen külföldről. Akárcsak Kolozsvár testvérvárosának alpolgármestere, Andreas Wolter, aki szintén beszédet mondott a Főtéren, kiemelve a városvezetés jelenlétének hiányát a Pride-on. A szervezők mellett beszédet mondott továbbá egy brassói leszbikus pár, akik az idén beperelték Romániát az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amiért az nem ismerte el őket mint család, és nem biztosít nekik jogvédelmet. Illetve Nicolae Ştefănuţă USR-s EP-képviselő egy rövid szövegrészt magyarul olvasott fel, ezzel felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi LMBTQ-közösség magyar része is fontos.

Aztán a lassan eleredő esőben megindult a tömeg a Wesselényi vagyis Regele Ferdinand utcán, a közösség jelképévé vált számok szóltak Lady Gagától és az Abbától. Az emberek mellett kutyák is részt vettek a felvonuláson, sokuk nyakörvébe csíptetett szivárványos zászlóval, amelyet a szervezők bőszen osztogattak még a Főtéren az egybegyűlteknek. Ezek mellett sokan hoztak saját tárgyakat, különböző zászlókat, szivárványos esernyőket, ahogy ezt az ember már megszokta, a szivárvány kiváló marketingelem. Aztán a Malom utca (George Bariţiu) sarkán már várták a tömeget az ellentüntetők, behúzódva az eső elől, alig tízen, egyikük kezében kereszttel. Ők már inkább tűntek nevetségesnek, mint félelmetesnek. A Bartha Miklós (Emil Isac), az Arany János (Petru Maior), illetve a Jókai (Napoca) utcán körbemenve visszakerültünk a Főtérre, ahol folytatódott a buli része a dolognak. A Főtéren az egyik résztvevőt, Müller Tibor helyi egyetemistát kérdeztem, miért jött ki a Pride-ra. „Hát, elég sokat ijesztegettek vele, hogy az milyen, meg mi van ott, szóval kíváncsiságból jöttem, s nem volt olyan rossz, mint amilyennek gondoltam.” Azt is elmondta, nem tagja ennek a közösségnek. Arra a kérdésre, hogy esetleg szolidaritásból vesz-e részt a felvonuláson, s vannak-e meleg ismerősei, azt válaszolta, sok ismerőse van, de egyébként nem emiatt jött ki. „Voltam az ellentüntetést is megnézni a Hunyadi (Avram Iancu) téren, amit a Noua Dreaptă szélsőjobbos szervezet rendezett. Itt szodomitáknak nevezték a melegeket, emellett azt mondták, ha Emil Boc a mennybe kerül, hogy fog Szent Péter előtt megállni, ha keresztényként ezt megengedte. A végén közös ima volt, ahol nagyon megbámultak, miután nem vetettem keresztet” – mesélte. 

A tüntetést illetően kellemeset csalódott, mondta, mert egyáltalán nem volt olyan szörnyű, mint ahogy képzelte. Vannak dolgok, amikkel nem ért egyet,  nem is annyira ünnepelt velük, de jó volt a hangulat, úgyhogy jövőre is kint lesz, és az ellentüntetést is megnézi – tette hozzá.

A fesztiválos helyzet fokozódik, Erdély javában készül a Vibe-ra. A fesztivál weboldalán található visszaszámlálás szerint már csak 15 nap és a Maros-parti őrület ismét megnyitja kapuit. Korábban már írtunk az előadókról és különböző fórumokról, amelyeket a Vibe biztosít, ez alkalommal viszont a fesztivál rövid történetét tekintjük át.

Saját környezetemből és az általános vélekedésekből kiindulva az a tapasztalatom, hogy az egyszeri fesztiválkedvelő nem egészen tudja, hogyan is jött létre a Vibe. Az mindenki számára ismert, hogy a fesztivált először 2017-ben szervezték meg, idén az ötödik kiadásra kerül sor. Ami viszont kevésbé köztudott, hogy a sokak által szeretett rendezvénynek volt egy elődje: a Félsziget Fesztivál. 

A Félszigetet először 2003-ban varázsolták a Maros-partra a szervezők, jelesül a Magyar Ifjúsági Értekezlet és a budapesti Sziget Fesztivál. A line upot magyar, román és külföldi előadók egyaránt színesítették, a kétezres évek elején, közepén a Félszigetet az ország egyik legnépszerűbb zenei rendezvényeként tartották számon. Bár akkoriban nagyon fiatal voltam, gyermekkorom egyik éles emléke, hogy nagybátyám, aki akkor fiatal felnőtt volt, minden évben részt vett, és a nyári családi ebédek napirendi pontjai között szerepelt, hogy fesztiválélményeiről mesélt. 

A Félszigetnek 2012-ig minden évben a Maros-part és a Weekend telep adott otthont, ez 2013-ban azonban megváltozott: abban az évben a rendezvény Kolozsvárra költözött. 2014-ben, anyagi és egyéb problémák miatt a Félszigetet már nem szervezték meg. Kiürült a Maros-part, az egyik legnépszerűbb erdélyi fesztivál lehúzta a rolót. 

Három évvel később, 2017-ben azonban összeverbuválódott az új szervezői csapat, maroknyi lelkes fiatal, akik, felismerve a piaci rést, amelyet a Félsziget hagyott maga után, újra megtöltötték élettel a Maros-partot. 17 nyarán debütált a Vibe Fesztivál, amelyen, a honlapon található információk szerint több mint 24 ezer ember vett részt. A hangulatot olyan előadók biztosították, mint Péterfy Bori, az Intim Torna Illegál vagy a Margaret Island. A Vibe tehát átvette a Félsziget helyét, de félreértés ne essék, nem lemásolta azt. Inspirálódott belőle és újabb szemlélettel olyan nyári eseményt hozott létre, amely köré tízezrek építik a vakációs, fesztiválszezonos programjaikat. 

Most, hogy röviden megnéztük, miből lett a vájboló cserebogár, tudjuk, kikre bulizhatunk, milyen programok közül választhatunk és milyen szálláslehetőségeink vannak, ne felejtsük el: július 6–9. között, a nyári forróságban benépesítjük a Maros-partot!

Még csak 21 napot kell várnunk a Vibe fesztiválra, annak rendje és módja szerint visszaszámoljuk a napokat és a körmünket rágva várjuk, hogy ott lehessünk végre a Maros partján. Számos szálláslehetőség van, ha esetleg most ébrednél rá, hogy minden szálloda foglalt a fesztivál idején. Én egy hónapja jöttem rá, és azóta is fáj. De azok számára, akik lemaradtak a korai szállásfoglalásról, a Vibe fesztivál meglehetősen jó lehetőségeket kínál: 99 lejért vásárolhatsz kempingbérletet, amivel jogosult leszel külön felszerelt tusolók használatára is. És ha felmerülne benned a kérdés, hogy mit lehet bevinni a kempingbe: nem romlandó ételt, 2 liter bontatlan vizet, sátrat, stift vagy roll-on izzadásgátlókat. 

Jó, rendben, van már kempingjegyed, csak még nincs sátrad, szóval körbetelefonálod a barátaidat, sátorvadászat céljából. Ha továbbra is fennáll a sátortalanság veszélye, akkor se ess kétségbe. A fesztivál biztosít bérelhető kétszemélyes sátrakat, ezek ára 400 lejbe kerül. A sátor fel lesz állítva és be lesz rendezve a fesztivál kezdetére, és tartalmaz két felfújható matracot, izolírt és huzatot, hálózsákról vagy takaróról neked kell gondoskodnod, valószínűleg be fog férni a hátizsákodba a naptej és a fürdőruha közé. 

Ha igazán luxus körülmények közt szeretnél fesztiválozni, vagy rettegsz, hogy egy görbe éjszaka folyamán a saját sátrad helyett más sátrába dőlsz be, akkor van lehetőséged faházikó bérlésére is. Befogadóképessége négy személy, két darab emeletes ággyal van felszerelve, mindegyik rendelkezik matraccal, huzattal, párnával és takaróval. Továbbá van áramellátása és kulccsal zárható. Mindezek mellett még iglukat és bérelhetsz. A név akármennyire megtévesztő, a nyár közepén nem fogsz hókunyhóban aludni. Az igluk ára 1900 lejtől 2200 lejig terjed, és rendelkeznek ágyakkal, matraccal, vállfákkal és még műfű aljzattal is. 

A fesztivál teljes programja nyilvános, lehet szervezni a két főszínpad közti rohangálást, és el lehet dönteni, hogy melyik az a koncert, amire akkor is elmész, ha vénasszonyok potyognak az égből.

Kép forrása: vibefestival.ro

A különböző etnikumok helyzete rengeteget változott a régióban, erről és sok másról szólt a Forrpont-műhely harmadik kiadása június 8-án.

Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója tartott előadást az erdélyi etnikai rétegződésekről. Először a fogalmi támpontokat ismertette, társadalmi egyenlőtlenségek alatt a kisebbség és többség közti egyenlőtlenséget kell érteni. 

Előadásában kifejtette, hogy a román állam úgy van meghatározva ideológiailag, illetve intézményesen, hogy a tituláris többség érdekeit szolgálja. A magyar állami berendezkedés is hasonló ebből a szempontból. Ezzel pedig intézményesít egyfajta hierarchiát többség és kisebbség között. Ennek hatására idővel csak romlik a kisebbségek helyzete az adott államban. A kisebbség az ilyen rendszerekben hallgatásra ítélt, ez alól kivételt képezhetnek különleges események, ünnepek. Létezik nyelvi hierarchia is, ezt a kisebbségben lévő magyarok pedig internalizálják. Erre jó példa, hogy a székelyföldi magyarok nem értenek egyet azzal, hogy a magyar falvakban kisebbségben élő románoknak magyarul is tanulniuk kellene az iskolákban. Tehát az alapértelmezett román nyelv sehol nem kérdőjeleződik meg. 

A kisebbségi rezsimre átlagosan asszimilatív rezsimként gondolunk. Ez szerinte nincs így. A rendszer lehetővé teszi a magyarok számára az újratermelődést, ugyanakkor egyenlőtlenséget is termel. Ennek az eredménye az etnikai rétegződési rendszer. 

Erdély a modernizáció szempontjából nem feltétlenül sikertörténet. A magyar nemzetállami térben elég erős az elvi magyarosodás, és urbanizáltság szempontjából is nagyon aránytalan a helyzet. 

Foglalkozásilag például a magyarok főleg iparosként dolgoztak, míg a románok nagy része őstermelő volt. Nyelvtudás szempontjából a románok többsége egyáltalán nem beszélte a magyart a monarchia idején, ugyanis az állam ezt nem követelte meg a kisebbségtől. Később a román nemzetépítésnek három fókuszpontja alakult ki: az oktatási fókusz, területi fókusz és városi társadalmi fókusz. 

A felsőoktatásból sikeresen kiszorítják a magyarok nagy részét, ám az elemi oktatásban már nem ilyen sikeresek. A területi fókuszban sem tudják a két világháború közt a paraszti társadalmat a városiba integrálni, ez csak az 50-es, 60-as években történik meg. Ennek aztán a romák elkülönítése lett az egyik következménye, bizonyos városokba már nem engedik őket betelepedni, más etnikumokkal ellentétben. Ennek Székelyföld egyértelmű nyertese volt. 

Ugyanakkor a városi polgári társadalom szinte teljesen megszűnik. Bár a rendszerváltást követően kialakul a magyar oktatási rendszer, ez nem változtatja meg teljesen a kisebbség lemaradottságát, az érettségi átlagokban továbbra is fölényben vannak a románok. Ennek fő oka a román nyelv és irodalom érettségi, amellyel hatalmas előnyben vannak a román érettségizők. 

A következő rész a jövedelmi egyenlőtlenségekről szólt. Bár a magyarok egyértelműen hátrányban vannak jövedelmileg, még sincs akkora különbség az alsó és felső lakossági réteg között, mint a románoknál. Ez a jövedelmi különbség egészen jó Ukrajnához, vagy a dél-amerikai országokhoz képest, viszont Nyugat-Európához képest már egyáltalán nem. 

A munkásosztály a rendszerváltást nyilván megszenvedte. Ez pedig egészségi és identitás válsággal is együtt járt. A munkásosztály elveszti az értékét, illetve a kollektív identitását. Két rétegre szakad a munkástársadalom: külföldön és itthon dolgozókra. A külföldön dolgozók életszínvonala fejlődésnek indul, viszont szociális biztonságuk bizonytalan. Romániában a középosztály az osztályrendszer ellen való lázadás jelképe és mozgalma lett, ami nem a társadalom közepén helyezkedik el, hanem inkább ideológiailag tartozik a középhez.

A román szociális rendszert alapvető dualitás jellemzi, a minimálbér az átlagkeresethez képest 2001 után arányaiban drasztikusan csökkent. 

A magyar nyelvű romák erősen kapcsolódnak a magyar társadalomhoz, magyar iskolába íratják gyermekeiket, magyar egyházközséghez tartoznak, egyesek még a magyar állampolgárságot is felvették, de ez nem jelenti azt, hogy megvalósulna egy társadalmi egyenlőség, továbbra is kizárásban van részük. Emiatt jellemző rájuk egyfajta kulturális láthatatlanság. Erre jó példa a Bözödújfaluban létrehozott emlékpark, amelyben a romák szintén elárasztott házainak nem állítottak kopjafát, pedig ugyanúgy elszenvedői voltak a falupusztításnak, mint a magyarok. A roma családok a falu nagyjából 30 százalékát tették ki. 

A hallgatóság a végén nagy tapssal értékelte az előadást.

A képet a szerző készítette.