Tisztújító közgyűlést szervezett a KMDSZ: november 7-én újraválasztották tisztségébe az eddigi elnököt, Lőrincz Istvánt. A vezetőtanács tagjai: Sámi Zsuzsa, Tankó Helén, Kocsis Malvina-Gréti, Hatos Attila, Sipos Dóra-Viola, Huszár Zoltán, Antalka-Csiszár Gergő-Hunor és Kundi Zoltán. Céljuk továbbra is a közösség bővítése, sikeres rendezvények szervezése.
Közben lejárt a KMDSZ mentorprogram jelentkezési határideje kedden, november 13-án. Ennek célja az egyetemisták bevonása a KMDSZ munkájába: a képzéssorozaton a rendezvényszervezés alapjait, érdekképviseleti és tehetséggondozási munkáját, a szervezet felépítését és működését ismerhetik meg a diákok.
Amúgy te valóban rám figyelsz, ha szeretnék neked mondani valamit? Vagy csak próbálsz úgy tenni, mintha tökre érdekelne a sztorim? És nekem sikerül-e úgy figyelnem rád, ahogyan az neked megfelel? Minap nevetve szól hozzám a barátnőm: lekötelezném, ha visszavennék a tempóból, alig tud követni. Ennek következtében elkezdődött az önmegfigyelés, és rájöttem, néha tényleg hajlamos vagyok a korábbi beszédstílusomhoz viszonyítva gyorsabban ledarálni a mondandómat. Manapság sokszor azon kapom magam, hogy úgy beszélek, mintha attól tartanék, nem tudom majd lezárni a gondolatmenetet. Elmerengtem a dolgon, s egyértelművé vált, azért parázom, mert sokszor valóban nem tudom. Arra vagy kíváncsi, hogy miért? Mert lelkesen a szavamba vágnak. Úgy, ahogy bizonyára olykor én is mások szavába vágok. De tényleg csak olykor, na. Annyira türelmetlenül várjuk a végszavakat, mint a jelzőlámpa zöld színének felvillanását. Gyakran érzem, s rossz néven is veszem, hogy egyre kevesebben figyelnek igazán arra, amiről a köreikben szó van. De ami ettől jóval aggasztóbb, hogy talán rám is igaz, az én figyelmem is egyre felületesebbé válik, szelektál. Rengetegszer van olyan érzésem, hogy az, akivel beszélgetek, tűkön ül, alig bírja kivárni, hogy levegőt vegyek és átvehesse a stafétát, beékelve egy „bezzeg-történetet”. Amúgy az is elképzelhető, hogy teljesen másfelé szeretne kanyarodni, s az eredeti témától mielőbb szeretne eltérni. Ilyenkor sikeresen elválnak az útjaink, szerencsésebb esetben csak képletesen. Nekem meglehetősen hiányoznak a tekintetek. Nektek feltűnt már, hogy egyre ritkábban nézünk egymás szemébe? Ráadásul ha valaki bátorkodik megtenni, nyomban képesek vagyunk zavarba jönni. Mi lehet az oka? Fáradtság vagy érdektelenség? Miért ficánkolunk a beszélgetés alatt, miért nyomkodjuk még ekkor is a telefonunkat, miért van olyan érzésünk, hogy miközben a partnerünk beszél, a világ elszalad mellettünk? Talán mert a szükségesnél eggyel több dologra összpontosítunk egyszerre. Egyre következetesebben adagoljuk a figyelmet, mint műanyag dobozkáinkba az ebédet, amit szintén nem együtt fogyasztunk majd el. Pipa.
Sok olyan lehetőség adódik az életben, amit nem szabad kihagyni. Az embereknek nem mindig van kedvük ott lenni egy eseményen, elmenni bulizni vagy hasonló. Nekem sem mindig volt kedvem, de visszagondolva rájöttem, hogy talán kár volt nem élni minden alkalommal.
by Gebe Zoltán |
2018. 11. 10. |
Nem tudom hogyan, de megoldom bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva |
Bezzeg...,Slider | személyestanács
Sokszor előfordult velem: úgy vállaltam el egy feladatot, hogy fogalmam sem volt, hogyan fogom teljesíteni. Mégsem szoktam megbánni az elhamarkodottnak tűnő döntéseket, mert mindig sikerül véghezvinnem azt, amivel megbíztak. Emiatt nehezen tudom elfogadni, ha valamit képtelen vagyok megoldani, és a küzdésemnek a legtöbb alkalommal meg is lesz az eredménye.
Eltelt egy kis idő, amióta a kézdivásárhelyi srác megnyerte a Csillag születiket, fellépéseinek száma pedig egyre csak nő. Az erdélyiek szívébe már belopta magát, idén pedig lehetősége adódott Amerikában és Ausztráliában is megmutatni énekhangját az ottani magyaroknak, és ez még csak a kezdet… Az is elképzelhető, hogy egyszer talán egy zenekar tagjaként bukkan fel. László Attilával őszi nyaralása idején Kolozsváron beszélgettünk terveiről és tehetségkutatós emlékeiről.
