A vészjósló égzengést is túlharsogta a „véled mulatok hajnalig” és más ismert népdaltársai. Nem is gond, amíg a Tokost és a velük éneklőket hallgattuk, addig nem kellett azért aggódnunk, hogy újra el fogunk ázni.

Sajnos a hangot nem tudjuk megfelelő minőségben visszaadni, (másképp meg nem érdemes) ezért, csak képekkel szolgálhatunk, de azt nagy szeretettel.

Elmosta az eső rendesen a keddi tusványosi napot, mára viszont felszáradt a tábor. Persze a színpad előtti teret kivéve, szóval aki a napokban tervezi az érkezését, annak a gumicsizma kötelező. Görgess a hangulatfotókért, tudósítások az előadásokról pedig érkeznek. 🙂

Az első nagy buli: Heaven Street Seven

A Heaven Streeték még Lovasit is felhívták a színpadra egy közös kis „konyhadal” kedvéért

Később persze a Kiscsillaggal is pörgött a Kossuth-díjas frontember

A kötelező gumicsizma

A kolozsvári Igen, tessék! mozgalom is képviseltette magát, Talpas Botond elnök személyében a nyelvi jogokról szóló előadáson

Hivatalos megnyitó szerda reggel (fotó: Mohácsi László Árpád)

Bár a diáknapokról már kiöregedtek, még mindig él a Penge sátor a Tusványoson

Háromszék legrangosabb eseményének is nevezhetjük a budapesti Nemzeti Vágta előfutamaként megrendezett Székely Vágtát. A rendezvényre július 19-20. közt került sor a Maksa szomszédságában emelkedő Óriáspince-tetőn, mely a háromszéki Magyarok Emlékparkja.

A Székely Vágta a székely-magyar tradiciókra épülő kulturális esemény, mely nagyban elősegíti a kulturális értékek megőrzését, a hagyományok ápolását, évről-évre való megújítását. A székelység számára a ló, nem csak a munkaeszköz, hanem a szabadság utáni vágyának szimbóluma, ezért amit a lovak iránt érez, az több mint szeretet.

A Góbé Futam, illetve a Székely Vágta megmérettetései mellett lovasbemutatók, rekordkisérlet, díjugratás, hagyományos vásár és rengeteg más igényes programból válogathattak a látogatók.

Az ünnepélyes megnyitó fényét emelte a hatalmas székely zászló felvonása a versenypályán felállított őrfára, emellett az idei vágta az 500 éve történt Dózsa György vezette parasztháború évfordulójának is emléket állít. A szervezők próbálták a korabeli hangulatot becsempészni, ezért a vágta helyszínét ezeket az időket idéző zászlók díszítették. A híres dálnoki nemesre kulturális esemény révén is emlékeztek a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Székely Dózsa György című előadásával, melyet a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán rendezett és a címszerepet Novák Péter játssza.

Fotó: Jakab Ádám

A települések szurkolói több fontos futamot is végigizgulhattak. Először rendeztek Góbé Vágtát, mely a nem igazolt eredetű lovak és lovasok futama. A döntő nagyon izgalmas csavart tartogatott, hiszen a negyedik helyről az utolsó fél körben került fel a győztes az első helyre, így kialakítva a következő sorrendet I.Szotyor – Bartha Ferenc és Fecske lova, II.Gyergyószárhegy – Fazakas Géza és Herceg lova, III.Csíkkozmás – Bálint András és Szellő lova, IV.Kézdivásárhely – Bódi Albert és Imán.

A Székely Vágta döntője rendkívül izgalmasnak ígérkezett, hiszen a rajthoz álló lovak mind nagyon erősek voltak. A fantasztikus galoppozás után Zsigmond János Timpex Amata nevű lovával, Lemhény képviseletében nyerte a 2014-es Székely Vágtát. A budapesti Nemzeti Vágtán tehát Lemhény mellett Gyergyószentmiklós és Szotyor is indulhat, valamint szervező településként Sepsiszentgyörgy is.

Fotó: Jakab Ádám

A lovaglás hagyományának ápolásával és a kulturális értékek megőrzésével a Székely Vágta egy fontos színfoltja lett Székelyföld kulturális életének. Jövőre ugyanitt!

Fotók: Jakab Ádám

A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban szervezett kiállítás megnyitójával zárult a 22. alkalommal megszervezett Incitato alkotótábor. A kéthetes műhelymunkában idén 24 művész vett részt. A főszervező, a néhai Tóth Ferenc özvegye és lányai 1993-ban indították útjára a lovas témájú nemzetközi képzőművésztábort. A Bálványosfürdőn megszervezett eseményt, Székelyföld egyik legrégibb és legállandóbb művésztáborát az teszi egyedivé, hogy minden évben a lovakra és a lovakkal kapcsolatos témákra koncentrál. Az idei tábor vezetője Vincze László grafikusművész volt. Teljes cikk

Egész Erdélyre kiterjesztett tudósító-hálózattal folytatja munkáját július hónaptól kezdődően a Campus szerkesztősége. Ezentúl majdnem minden romániai magyar régióból olvashatsz híreket, tudósításokat az oldalunkon. Na jó igazából csak annyi történt, hogy vakációzik a szerkesztőség, de még így sem feledkeztünk meg rólatok, és arról is írunk nektek, ami Kolozsvár határán kívül történik. Feltéve, ha az érdekes.

Elsőként Csíkszeredába látogattunk.

Második alkalommal szervezték meg, a helyi polgármester által csak a „rendes TIFF” kistestvéreként emlegetett TIFFSzeredát.  A rendezvény a „nagyok” segédletével, de teljesen független szervezőgárdával jött létre, filmes hangulatot teremtve Csíkszeredán.

Több kolozsvári személyiség is segédkezett a szeredaiaknak, itt éppen Bogdán Zsolt burkolózik sejtelmesen félhomályba, a rendezvény megnyitóján

Egy csíki rádiós reklám szerint, Szereda és Cannes között csak annyi a különbség, hogy habár mindkettőnek van filmfesztiválja, Cannes-nak nincsen ADIVIZIÓS HOKICSAPATA. A Tiffszeredának sikerült sajátossá, szeredaivá tennie a Tiffet. Még sem tudunk úgy a Tiffszeredára nézni, hogy ne látnánk mellette a kolozsvári filmfesztivált. Legelső dolog, ami azonnal szembetűnik, hogy jóval kisebb. Ami nem gond! Nem kell buszra szállnod, ahhoz, hogy egyik vetítés helyszínétől a másikig juss, mindent megtalálsz egy helyen, a rendezvény főhadiszállásának kinevezett Művészetek Házában. Ha mégis elhagynád ezt a helyet, hogy két film között részt vegyél egy Loose Neckties Society koncerten a Mikó vár udvarán, akkor sem kell pár percnél többet sétálnod.

Azt tudjuk, hogy Kolozsváron a színészbandát mindenki szereti. Azért kíváncsiak voltunk, hogy itt mennyire tarol a kevéssé ismert formáció.

A Tiffszeredán kevesebb volt a film.  Ami megint csak lehet jó, hiszen nem kell azon rágódnod, hogy melyik filmre költsd azt a kevés, egyetemista pénzed. Könnyebb szelektálni, és végül az igényeidnek leginkább megfelelőre beülni. A szervezők megpróbáltak bevezetni kicsit a mindenbe, ami a felhozatalt illeti. Adtak ilyet is-olyat is, ahogy a keretek engedték. A filmek egy részét a TIFF küldte, míg a másik feléről a TiffSzereda gondoskodott. Így vetítettek olyan filmeket, amit már láthatott a nagyközönség Kolozsváron, bemutattak román rövidfilmeket, de a magyarok oly kevés igazgyöngyét is el lehetett kapni egy-egy szeredai kocsmába levetítve. Kevés külföldi produkciót vonultattak fel, ami nem is olyan gond, személy szerint örültem a magyar és román alkotásoknak egyaránt. Habár nem láttam az összes filmet, szerintem a TiffSzeredán bemutatott két legjobb alkotás a Fliegauf Benedek rendezte romagyilkosságokkal foglalkozó Csak a szél és a rögtön utána bemutatott Japán kutya volt.

Mondják, hogy a csíkiak nem fáznak. Azért nekik is küzdeniük kellett, hogy ne vacogjon a foguk a Nagy füzet szabadtéri vetítésén.

Jó ez a kezdeményezés, szükség van rá a tikkasztó melegben, a zivatarban és az ebben az időszakban kiüresedő Csíkszeredában egyaránt. Már csak azért is, hogy történjen valami. Itt a lehetőség, hogy az egész város filmet nézzen. Mégis a közönség felét, főleg a délelőtti vetítések alkalmával a sajtósok tették ki. Azért az esti vetítésekre megérkezett a közönség, a Nagy füzet alatt többen is vállalták, hogy teljesen szétfagynak a csíkszeredai éjszakában, amit igazán értékelt a vetítésen részt vevő Szász János, a film rendezője. Szerinte ilyenkor látja az ember, hogy érdemes ilyet csinálni, mikor ilyen sok mindenki ül a hidegben, és a stáblista felsorolása után sem rohan senki haza. A rendező szerint egy ilyen estétől többek leszünk.

A Tiffszereda filmvetítések mellett különböző workshopokat is rendezett kis és középiskolásoknak, ahol a kicsik animációt készíthettek a András Alapítvány csíklázárfalvi birtokán, a nagyobbak pedig egy-egy erdélyi zenekar számára forgattak videóklippet. Ezen kívül a rendezvénnyel egy időben nyílt meg a Művészetek Házának emeletén az Erdélyi Épitészeti Biennálé alkotásaiból készült kiállítás, mivel a szervezők szerették volna, ha a rendezvény nem kizárólag a filmekről szól, hanem különböző művészetek párbeszédeként szórakoztatja  az érdeklődőket.

Ismeritek Sebaj Tóbiást nem? (sárga, izgő-mozgó, néha idegesítő gyurmacsoda) Na itt is hasonló készül.

Külön öröm volt egy-egy film után az alkotókkal találkozni, megtudni, hogy mi lett egyik-másik a vetítés alatt a szívünkhöz nőtt szereplővel, vagy éppen arról hallani, milyen szükségmegoldásokkal kellett használni a forgatás alatt felmerülő nehézségek átvészelésére. Ezektől a találkozásoktól sokszor még értékesebbé vált az előzőleg látott film. Az egyik beszélgetés alkalmával pedig még Jancsó Miklós közvetlen munkatársával, Kende János operatőrrel is találkozhattunk. Habár igazán megsajnáltam az ősz klasszist, hiszen valószínűleg egész életében a Jancsóról szóló kérdésekre kellett válaszolnia, mikor az ő munkája is ugyanolyan érdekes a maga nemében.

Az esti filmek utáni beszélgetésekkel csak az volt a gond, ha megvártad a végét már nem kaptál helyet az Ólommadárban. Aki nem tudná, ez az a hely, ahová minden csíki és nem csíki jár Csíkban. Úgy látszik a Tiffszereda alkalmával meg főleg. (Más kocsmák üresek voltak, csak a Brazilia-Columbia meccs csalogatott ki néhány embert.)

Végeredményben jó öt napon vagyunk túl, és azt hiszem a rendezvény alatt mindenki találhatott legalább egy olyan filmet, amiért megérte beülnie a Művészetek Házába vállalva a kockázatott, hogy a nyári napsütésben fedetlenül hagyott lábai hipotermiás sokkot kapnak.

Fényképek forrása: Tiffszereda