Előbb vagy utóbb eljön az a pont mindenki életében, amikor nem a saját otthonában tölti a karácsonyt. Párkapcsolat, rokonság, barátság vagy bármi más apropóján, de valamikor meg kell tapasztalni, hogy milyen az ünnep másoknál. Legyen szó csak egyetlen délutánról, egy estéről vagy akár az egész karácsonyi időszakról, érdekes meglepetésekbe ütközhetünk. Minden háztartásnak megvan a maga ünneplési módja, mondhatni rítusa. A szokások, ha nem is radikálisan, de azért jól érzékelhetően különböznek. Milyen apróságokat vehet észre az, aki életében először nem a saját fészkében tölti a karácsonyt?

Dekorációk

Nálunk általában annyiból áll a karácsonyi dekor, hogy van egy évszakhoz illő kopogtató az ajtón, egy kifinomult adventi koszorú az asztalon, és néhány narancsillatú gyertya szerte a házban. Vannak évek, amikor igazán kiteszünk magunkért, de ez rengeteg tényezőtől függ. Ezekbe hadd ne menjek bele. Na de van az a család, amelyik a ház összes sarkára, falára, szobájába, folyosójára, ajtajára teszi a szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb manókat, angyalkákat, télapókat, fenyőágakat, tobozokat, égősorokat, szent családokat – mindenkinek a fantáziájára van bízva a felsorolás befejezése. Természetesen ez a rengeteg dekoráció soknak hangozhat ugyan, de úgy vannak elrendezve, hogy senkinek ne szúrjon szemet a manók és a rénszarvasok hemzsegése a szobában.

Családi tevékenységek

Ha az ünnepekről van szó, kötelező megemlíteni a társasjátékozást. A mi családunkban is megvan a kultúrája a társasoknak, azonban az általában kimerül a römiben és a Székely Ektivitiben. Egyszerűek, az utóbbi vicces is, ez nekünk bőven elég arra a három napra. Más háztartásoknál külön kétméteres polc van csináltatva a különböző témájú, fajtájú, színű, számú játékoknak. Nem mellesleg legalább öttel muszáj játszani, különben nem fog jól telni az este. Az utolsó társasjátékkör közben már mindenki álmos, nyűgös, szeretne töltött káposztát és bejglit enni. És ha már itt tartunk…

Az elengedhetetlen karácsonyi sütemények

Anyukám nem szokott bejglit sütni, de nem bánom. Én nem szeretem sem a mákot, sem a diót. De azért vendégségben meg kell kóstolni az összes süteményt, ami a tányéron díszeleg. Ha nem szeretnénk szívvel-lélekkel készített nyalánkságot enni, máris kérdőre vonnak: ennyire rosszul néz ki? Meg sem kóstoltad, honnan tudod, hogy nem szereted? Jaj, ezt biztos imádni fogod, próbáld ki! Idén sütöttem először ezt a receptet, szükségem van a véleményekre! Karácsonykor lehet kicsit több cukrot enni, ilyenkor szabad! Majd az angyalka a fa alá edzőterembérletet rak!

Karácsonyfa

A mi angyalunk kicsit lusta. Nem okolom, nekem sem lenne kedvem karácsonykor dolgozni, de érdekes volt megfigyelni, hogy minden páratlan évben a karácsonyfa ezüst és kék színű díszekkel volt tele, a páros években pedig az arany-piros kombinációt kapta a család. Persze ez régen volt, azóta az angyalunk elkezdte kézzel készített dekorációval megrakni a karácsonyfát. Emiatt vannak visszatérő karácsonyfadíszeink is. Azonban más családok angyala minden évben kiveszi a részét: tíz év alatt egyszer sem volt ugyanolyan színű a karácsonyfa, mindig valami más mintázat vagy tematika alapján lett feldíszítve az örökzöld. Itt nem egyszerű piros és kék színekről beszélünk. Ugyan! Megjelennek az árnyalatok a zöld ágak között. Áfonyavörös, angolvörös, bauxitvörös, bécsi vörös, burgundi vörös, cseresznyepiros, gránátvörös, kakaspiros – csak hogy néhányat felsoroljak. Az már csak hab a tortán, hogy minden évben passzol az égősor színe a karácsonyfadíszek színével. Az ilyen angyalkák át kellene szerződjenek a családoktól a beváráslóközpontokba, ha már ennyi energiájuk van ilyen részletesen díszíteni és dolgozni karácsonykor.

Sok eltérő szokást megemlítettünk, de még így sem tudtunk a végére járni. Mindez a jóindulatomnak tudható be. Karácsonykor nem szeretném meggyűjteni a szerkesztő és a korrektor baját azzal, hogy kisregényt írok. Kedves olvasóink szemét sem szeretném meggyötörni a hosszú bekezdésekkel, hogy a későbbiekben legyen energiájuk elolvasni a hatodik társasjáték-szabályzatot is. Azt sem szeretném, hogy a dolgos háziasszonyok a végeláthatatlan soraim miatt égessék oda a mákos bejglit, amivel tényleg semmi bajom nincsen, csak simán nem szeretem. Manókkal vagy rénszarvasok nélkül, bejglivel vagy mindenmentes mézessel, bíbor vagy ezüst színben: teljen a karácsony mindenkinek úgy, ahogyan szeretné!

Bár a karácsonynak, a szeretet ünnepének az apropója Jézus Krisztus születése, napjainkban minden családnak megvan az a tagja, aki inkább a megváltó szenvedéseit veszi magára, köteles átélni. Legtöbb esetben ez a személy Anya szokott lenni.

Jóllehet családja és hagyománya válogatja, a többség mégis – megfigyeléseim alapján – december 24-én díszít fát, csomagol ajándékot, főz és süt. Töltöttkáposzta-illat lengi be a lakást, a sütő ontja magából a meleget, benne az egyre piruló bejglikkel, a rádió táncot jár saját karácsonyi zenéire, a csupasz fenyő pedig megszépülését várja a nappali közepén. Olyan idillikus, nem? Nos, nem éppen. Ugyanis ennek a Hallmark készítésű, ünnepi filmes jelenetnek a közepén ott van Anya. Anya, aki vért izzadt, amíg elkészítette az 50 tölteléket, mert a nagy családot meg kell etetni. Anya, akinek már izomláza van a bejglitészta begyúrásától. Anya, aki már az összes kereskedelmi rádió összes karácsonyi lejátszási listáját visszafelé is tudja.

A kis család többi tagja, Apa és az utódok, félelmet nem ismerve és a lehető legkevesebb zajjal végzik a rájuk kiosztott feladatokat: porszívózás, macska bezárása a fürdőszobába (a karácsonyfa megmentése érdekében), fenyőfa díszítése Apa felügyelete alatt. Porszívózás és macskaőrzés után a család nekiveselkedik a fa kicsinosításának. Girlandok, gömbök, óvodában készült gipszformák, minden, ami a karácsonyi szem-szájnak ingere. A leszármazottak nagy sebbel-lobbal aggatják a díszítőelemeket, kizárólag a fa elülső felére. Apa ilyenkor határozottan emlékezteti porontyait, hogy az angyal a fa hátsó, fal felőli részét is látja, ott is tessék díszíteni!

Egyszer csak váratlanul és mindenféle előrejelzés nélkül kivágódik a nagyszoba ajtaja, és betoppan rajta Anya, kötényben, vaníliasodót kevergetve. Szemrevételezi a munkafolyamatot, majd a konyhába való visszavonulása előtt csak ennyit szól: ferde. A gyermekeknél jobban csak a család feje rémül meg. A levegő megfagy, a csemeték az apjukra, Apa a csemetékre pislog, nem tudják, mihez kezdjenek, hogyan oldják meg a problémát. Apa, hirtelen ötlettől vezérelve, nagyobbik utódját a fa elé állítja, és kiadja az utasítást: ordíts, ha egyenes. A családfő hasra fekszik, bekúszik a fa alá és a talpától forgatni kezdi a karácsony koronaékszerét. A rangidős poronty néhány pillanat múlva sikít is: most már jó lesz, Apa! Apa sóhajjal nyugtázza az észrevételt, kimászik a fa alól és folytatja a girlandok kibogozását.

Eközben a konyhában, a szent helyen, ahová Jézus születésnapján csak nyomós indokkal lehet belépni, Anya elkészítette a majonézes krumplisalátát, a sültet és a krumplipürét, tálba szedte a töltött káposztát, a gyöngyöző húslevest tálalóedénybe merte, a süteményekből összeállítást készített. A vendégek, a rokonok megérkezése előtt, a fa feldíszítése után egyetlen kardinális teendő maradt: az asztalterítés. Anya homlokát megtörölgeti, leveszi kötényét és asszertíven felkiált: meg kéne teríteni az asztalt! Apa és az utódok felteszik a csillagot a fára, megcsodálják alkotásukat, majd rohannak abroszért, evőeszközért, a kicsire a szalvétatűrés hárul. Ezt a munkát már Anya is strázsálja, így a nyomás még nagyobb és a levegőben is érezhető.

Asztal megterítve, fa feldíszítve, az összes étel és azoknak az ellenkezője kívánatosan a terített asztalra helyezve. A macskát – óvatosan bár –, de kiengedik a fürdőszobából, a négytagú család ünneplőbe öltözve, minden készen áll a vendégek érkezésére. Anya is kifújja magát, kicsit megnyugszik. Ekkor megszólal a kapucsengő. Apa kirohan, beengedi a vendégek első hullámát. Anya utánamegy, hogy ketten fogadják az érkezőket. Mielőtt azonban a kopogásra válaszolandó kinyitnák az ajtót, Anya halkan odasúgja Apának: még mindig ferde a fa.

A tehetségkutató műsorok ma már a szórakoztatóipar elemi részét képezik. A tipikus amerikai álom, hogy egyetlen nagy dobbantással bárki a zenei toplisták élére kerülhet, behálózta a világot. És bármilyen elmaradottnak is vélje olykor a közvélemény Erdélyt, ehhez a hullámhoz régiónk is csatlakozott: Erdély dala címen indult 2022-ben pályázat helyi előadók számára, akik zenéjükben fejeznék ki, mit jelent számukra itt élni. Mi pedig most arra keressük a választ, hogy a dobogós dalok valóban az erdélyi létélmény lenyomatainak tekinthetők-e.

Elvileg az említett versenyt az különbözteti meg a tucatgyártott zenés vetélkedőktől, hogy adott témában voltak kötelesek nevezni az alkotók. Amint azt a verseny döntőjében Keresztes Ildikó is megfogalmazta a zsűriasztal mögött: egy szerzemény nem attól lesz Erdély dala, hogy pátosszal szól a szülőföldről, az eredetiség és őszinteség mérvadó. Az énekes véleménye szerint a pályázati felhívásra érkező zenéknek, az élő show produkcióinak önazonosnak kell lenniük, olyannak, mint az erdélyi emberek. Álláspontját más zsűritagok is osztották. Dorogi Péter szerint az erdélyi fiatalok nagyon kreatívak: ahány fellépő szerepelt a színpadon, annyiféleképp fogalmazódott meg Erdély a dalokban. De vajon a dobogós alkotások valóban olyan közvetlenül közvetítik az erdélyi fiatalok tapasztalatait és érzéseit?

„A Föld szíve, hallgasd, itt dobog”

Ehhez hasonló kliséket hallhattunk a harmadik díjazott és egyben EMKISZ-különdíjas (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete) zeneszámban, a DreamFlow Itt boldog vagyok című dalában. A zene önmagában eléggé kellemes, valahol a pop és az alternatív rock határvonalára sorolható, a bridge különösen jóra sikeredett, de a szöveg elcsépelt és egy szinten semmitmondó. Ez valószínűleg az igen fiatal fellépők korának, ebből fakadó tapasztalatlanságának terméke. Olyan képzavarokkal találkozhatunk, mint például: „még mindig szépek az ablakon a ráncok” és olyan értelmetlen, sablonos túlzásoknak is fültanúi lehetünk, mint:

„nem áll közénk száz határ, végtelen óceán, ami közrezár”. A klisékhez visszatérve hallhatjuk a dalszövegben az alábbiakat is: „édesanyám, szemedben otthonra találok” vagy: „ez az erdő, ez a fenyő, ez a hegytető engem éltető”, ami a középiskolás kötelező magyar költeményeket juttatja az ember eszébe.

A zsűritagok ellenben kedvelték a produkciót, Dorogi Péter szerint a dal sallangmentes, Bagossy Norbertet már „az első ritmusnál” megragadta, míg Keresztes Ildikó az énekes hangját dicsérte. Az Erdély dala legfiatalabb csapata 35 pontot szerzett a maximális 40-ből, ami a nézői szavazatokkal együtt a harmadik helyig juttatta őket.

Úgy tűnik, hogy az Erdély fogalomkörbe tartozó szavak (itthon maradás, hegyek, erdő, szülők, otthon) és egyéb, dalokban sokszor előforduló kifejezés (álom, óceán, jövő stb.) ismételgetése elégnek bizonyul a dobogós helyezésre ezen a zenei tehetségkutatón.

„A Sepsi, ha gólt rúg, ordítok!”

A második helyezett karakteresebb stílusban fogalmazta meg mondandóját zeneileg és a szöveget tekintve egyaránt. A Csajod zenekar viszont így sem volt képes kitérni a közhelyek elől, főleg a címadást (Ide tartozom) és a refrént illetően. Ezeket leszámítva a szövegrészek ötletesek: a verzék között formailag kapcsolatot képez a felsorolás, könnyen érzékelhető, kellemes ívet jár be a dal, határozottabb szerzői koncepciót követve. Először Amerika, Észak-Írország és Magyarország bukkan fel, következő versszakban Wass Albert funtineli boszorkánya, Elek apó és Kányádi, ami úgy kapcsolódik az erdélyiséghez, hogy közben nem érzi a hallgató túl soknak. A túl sok máshol csap le:

„ha meguntam a városzajt, és lelkem az erdő felé hajt, a medvékkel megosztozom a roskadt málnabokrokon”. A szövegnek ez a szegmense kissé karikatúrásítja a dalt. Az Ide tartozom című zeneszám refrénjében hallhatjuk, hogy „Bár néhanapján az élet messze elsodor, de ide úgyis visszajönnék bármikor”. Sokat ismételt gondolat, viszont nem annyira sablonos, mint a harmadik helyezetté. Az outro szentimentálisabb jellegű, mint a viccesre vett szövegegész: „bár máshol lenni indok lenne temérdek, de mondd csak, kit szeressek, ha nem téged?”

Ez az alternatív rockzene a zsűri részéről 37 pontot ért, és az értékelésben elhangzottak olyan szófordulatok, mint pofátlan szellemesség vagy sodródó energetikusság.

A produkcióval valószínűleg eléggé tág közeg tud azonosulni, így érthető a dobogó középső fokának elfoglalása. Találékonyan tűnik fel a Csíki sör, a Sepsi OSK, a kisebbségi lét motívuma, ami szórakoztatóvá teszi a zenehallgatást.

„Mindent, amit kértem, már megkaptam tőle”

A verseny első helyezettje, Erdély dala a Szintaxis Lassú vonatok című száma. Az előző két dalhoz képest kicsit másképp erdélyi: itt a zene formai felépítésének szintjén is megmutatkozik a régió sajátossága: az intro modernebb elemekkel tűzdelt folkdallam, emellett a zenekar viszonylag hosszú instrumentális bridge részt épített produkciójába, és a refrén jelentősen többször ismétlődik, mint a dobogó másik két fokán álló szerzeményben. Ezenkívül a banda nem próbálkozott Erdélyt minden sorban megjeleníteni, leginkább csak a tájleírásban. Elhangzik természetesen a verseny hívószavához híven olyan frázis, mint a

„szeretném érezni, hogy itt van a helyem” vagy „ez az a hely, ahol szabadon énekelhetek”. A zenét könnyed dallamosság jellemzi, fülbemászó és tipikusan rádióbarát dal.

A Szintaxis zenéjéről az élő show-ban Keresztes Ildikó azt mondta, szeretne belekötni, de nem tud, Lukács Laci pedig hozzátette, nem csodálkozik, hogy ez az együttes már megjárta néhány fesztivál színpadát. A szépen csengő vélemények számokban kifejezve 37 pontot jelentettek a Lassú vonatoknak. A két fiúbanda (A Csajod és a Szintaxis) a zsűripontok alapján holtversenyben állt, és csak a nézői szavazatok döntötték el a sorrendet a zenekarok között.

Ez a zene elég fülbemászó ahhoz, hogy sokak tetszését elnyerje, várhatóan találkozni fog még vele az erdélyi zenekedvelő közösség.

A felsorolt zenék beilleszkednek napjaink közkedvelt stílusainak kategóriáiba, alapvetően vidámak mind dallam, mind szöveg szintjén, és a közönségszavazatok által alakított végeredmény alátámasztja, hogy a nagyérdeműnek erre van szüksége. A leginkább nehezítő tényező annak eldöntésében, hogy valóban megérdemelte-e az itt bemutatott top 3, hogy kikiáltsák az erdélyi magyarság zenéjévé az, 

hogy bár ilyen kis közösségben a szavazatok leadása függ a zenekarok ismertségétől, nyilván az is számít, hány tagú a fellépőgárda és mennyire szociális típusok. A közönségszavazást el lehet úgy is képzelni jelen esetben, mint hatásos piramisjátékot, csakhogy itt rokonok és ismerősök győzködték és vették rá egymást sms-küldésre. Így természetesen másabb a végeredmény, mintha kizárólag objektív (már ha létezik ilyen) zsűri mérlegelt volna, de meg kell hagyni: a dobogós dalok valóban olyanok, amelyeket nyáron, valamelyik szabadtéri fesztivál hőségében szívesen énekelnek a kikapcsolódni vágyók.

Képek forrása: Erdély dala Facebook oldal

A mindannyiunk által ismert mondás szerint a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Esetünkben azonban némi stilizálásra van szükség: a pokol az út, amely pszichedelikus szintipoppal van kikövezve. Így foglalható össze nagyon röviden és a teljesség igénye nélkül The Weeknd Dawn FM című albuma, amely bár 2022 januárjában jelent meg, nem lehet eleget beszélni róla. Beharangozó, előzetes marketing és szinte mindenfajta kedvcsinálás nélkül egyszer csak debütált, a kritikusok ódákat zengtek róla, a hallgatók és a könnyűzenei közvélemény jószerével csodaként emlegette.

Miért és hogyan arathat egy kommersz előadó kommersz albuma közel osztatlan sikert? Azt hiszem, elég bombabiztos válaszom van a kérdésre: a kanadai énekes-dalszerző megírta a halottak, a másvilágra igyekvők, a feltámasztás albumát. Maga The Weeknd (polgári nevén Abel Tesfaye) nyilatkozta a Billboardnak, hogy az alapkoncepció szerint a hallgató örök nyugalomra lel, autóval utazik a másvilág felé, a purgatórium alagútjában dugóba keveredik, az autóban pedig a Dawn FM szolgáltat zenés műsort. Bár az előadó víziója szerint a hallgató tart az örök világosság felé, ha számításba vesszük Abel 2020-as After Hours című lemezét, hamar rájövünk, hogy a dalokban elmesélt történet főhőse maga The Weeknd, a Dawn FM pedig ott veszi fel a fonalat, ahol az After Hours véget ér. Az utolsó, Until I Bleed Out dal szerint egy igencsak görbe este után Abel lemondana a drogokról és az épp kudarcba fulladt kapcsolatát is kitörölné az emlékeiből, álmaiból. A Dawn FM címadó, albumelső nótája innen folytatja a mesélést. Jim Carrey eltorzított hangján a következő szöveg csendül fel: „Önök a 103,5 Dawn FM-et hallgatják. Túl sokáig voltak sötétben; itt az ideje, hogy a fényre lépjenek és tárt karokkal fogadják sorsukat. Félnek? Ne aggódjanak! Mi ott leszünk, fogjuk a kezüket és végigvezetjük önöket ezen a fájdalommentes átalakuláson. De ne siessenek! Dőljenek hátra és élvezzék a következő 1 óra felszabadító zenéit a 103,5 Dawn FM-en. Tartsanak velünk”.

A bevezető, hangulatteremtő track után a Gasoline következik, amely az előadó nihilizmusát, mintegy halálvágyát mutatja be, a szöveg címzettjének utasításokat ad arra nézve, hogy ha túladagolná magát tudatmódosító szerekkel, hogyan szabaduljon meg a holttestétől, ugyanakkor kéri, ha egy mód van rá, ne hagyja, hogy ez bekövetkezzen. A 80-as évek szintipopja, amelyet a Daft Punk is továbbörökített, ezt a dalt is meghatározza, Abel hangja pedig eltorzítva, mélyítve hallható.

Három dalban is megfigyelhető a mainstream könnyűzenében egyre népszerűbb, mégis mindig jóleső és sokatmondó zenei megoldás: az egyik dal vége a soron következő kezdőakkordjait szolgáltatja, például a How Do I Make You Love Me kicsit elnyújtott és monoton befejezése a Take My Breath indítását adja. Ez az összefonódás azért kimondottan meglepő, mert a Take My Breath önálló dalként a teljes album előtt már megjelent 2021 nyarán, így az a Dawn FM debütálásakor már mindenki számára ismerős volt.

A kanadai zeneszerző eddigi karrierjén, művein a droghasználat mellett másik toposz is végigvonul: a toxikus, boldogtalan párkapcsolatoké. Az énekes soha nem a másik felet, mindig önmagát hibáztatja, ez a másvilágra vezető kocsiutunk alatt is kiderül. A Starry Eyes című melankolikus, lassabb, nehezebben emészthető dalban az áhított kedvesnek csupa szépet ígér s mintegy könyörög, hogy mellette lehessen: „Hadd legyek ott a szívednek, ott lehetek, míg újra egész leszel. […] Hadd szeresselek, hadd szeresselek úgy, ahogy szükséged van rá.” A Tale By Quincy valamelyest magyarázatot ad erre a párkapcsolati vívódásra: a Quincy Jones zenei producer narrációjában hallható történet a producer életének egy részét ismerteti, mégsem csak azért van jelen az albumban, hogy Jones tiszteletét tehesse. Abel gyermekkorával és látens anyakomplexusával szinte teljes mértékben összecseng. Külön kiemelendő, hogy a producer monológja alatt futó dallamok erősen idézik Michael Jackson „popkirály” stílusát és életművét, ez pedig nem véletlen: Quincy Jones volt a producere Jackson Thriller című albumának, amely a zenetörténet egyik legsikeresebb és legtöbb profitot hozó lemeze. Maga Abel Tesfaye is elmondja az album kapcsán adott interjúiban, hogy a Thriller inspirációként szolgált a Dawn FM megírásakor.

Bár ahányszor az Every Angel is Terrifying című dal következik az albumon, mindig átugrom, megkerülhetetlen darabja a lemeznek és muszáj beszélni róla. Ez a szám olyan érzetet hagy a meghallgatása után, mint amikor kisgyermekkorodban a szomszédban fúrni kezdtek és hisztériás rohamot kaptál, mert a világ legrosszabb és legrettegettebb hangjának számított. A horrorfilmek betétdalait idéző hangkeverés ismét narrációval társul, az előadó újra torzított hangon, ezúttal magasabb lágéban szólal meg, a dal különlegessége mindezek mellett pedig a szövegválasztásban is rejlik. Az angyalokkal társalgó nóta szövegének egy része ugyanis Rainer Maria Rilke osztrák költő Duinói Elégiák csokrából származik. Az idézetet teleshopreklámra hajazó passzus követi, amely arra buzdítja a hallgatót, hogy 4 dollár 95 centért iratkozzon fel a Másvilágra. A tagság vásárlása után „belépsz egy képzeletet felülmúló világba, egy fékevesztett jövőbe, egy élménybe, amit soha nem felejtesz el (ne mondd, hogy nem figyelmeztettünk)”.

Az album zárószáma a Phantom Regret by Jim címet viseli. Ez ismét hangsúlyosan epikus, narrációra épülő dal, újfent Jim Carrey az elbeszélő, a háttérben pedig The Weeknd vokálozik. Amint azt már többször említettük, a Dawn FM szórakoztat bennünket az autóban, amint a dugóban ülünk a másvilág felé vezető sötétség alagútjában. Ennek megfelelően az utolsó dal számvetés. A narrátor rengeteg kérdést tesz fel, amelyeken az egyszerű halandó is elgondolkodik halála előtt fél órával: „Mennyi haragot, neheztelést vittél magaddal a sírba? Összhangban voltál-e valaha azzal a dallal, amit az élet dúdolt?” A kérdések után Jim megfogalmazza azt az általános igazságot, tézist, amelyet a halál kapcsán mindenki elmondott már: hat láb mélyen a föld alatt nem számít semmi, se nemzetiség, se rassz.

A Jim Carrey által közvetített végkicsengésből nem tudjuk meg, hogy mi, a hallgatók, vagy Abel, az előadó a mennyországba vagy a pokolba kerülünk-e, viszont egy utolsó biztatásban még részesülünk, mielőtt kijutunk az alagútból: „Hogy meglásd a mennyországot, neked is annak kell lenned. Béke veled!”

Kép forrása: Hypebeast

Női higiéniai termékeket tároló dobozokat szereltek a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának néhány női mosdójába. A kar Facebook-oldalán olvasható bejegyzés szerint ez elengedhetetlen lépés 2023 küszöbén. A dobozok tartalmát a poszt szerint bárki igénybe veheti „vészhelyzet esetén”. A dobozok egyelőre a 101-es és az V/2-es előadótermek, illetve a harmadik emelet mosdóiban találhatók meg.

Kép forrása: BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar Facebook-oldala