Elnökhelyettes és a diákszövetségen belül a tanügyekért felelős tanácstag. Ő Ambarus Egyed Ágnes, akit már elsőévesen megválasztottak erre a tisztségre. Beszélgetésünk során Ágnes bemutatja a diákszövetségi élet pozitív és negatív hozadékait, megtudjuk, hogyan működik a KMDSZ a járvány alatt és miért jó a diákszövetség tagjának lenni.
– Mik voltak az elvárásaid és milyen volt, amikor beléptél a diákszövetségbe?
– Elsőéves vagyok a műszaki egyetemen, ezekre a tisztségekre pedig közvetlenül a tanév kezdete után, novemberben választottak meg. Nagyon hirtelen jött a felkérés, de egyáltalán nem idegen számomra a feladat, a középiskolában sokat önkénteskedtem, a KMDSZ csapatával is többször találkoztam a rendezvényeink során. Az iskolai diáktanáccsal kezdtem, aztán a KMDT-ben (Kolozsvári Magyar Diáktanács) voltam ügyvezető elnök, majd az országos diáktanácsban, a Makoszban szintén ügyvezető elnök voltam. A későbbiekben a megszerzett tudásommal, tapasztalatommal a KMDSZ gördülékeny működéséhez szeretnék hozzájárulni, hogy a továbbiakban is a diákok érdekeit képviselje és olyan rendezvényeket, felkészítőket szervezzen, amelyek a diákok javára válnak. Nem a legszerencsésebb járvány idején belépni a szervezetbe, hiszen jelenleg rendezvényszervezésről, szemtől szembeni képzésekről még csak álmodni sem merhetünk. Ennek ellenére úgy érzem, a csapat nagyon jó, igyekszünk úgy felépíteni ezt az egészet, hogy a legtöbbet hozzuk ki azokból a területekből, amelyekkel most foglalkozni tudunk.
– Milyen konkrét céljaid vannak a KMDSZ-en belül?
– Tanügyesként elsősorban a diákok jogaival és kötelezettségeivel foglalkozom, ezt a témát akarjuk közelebb hozni számukra. A diákok többsége attól tart, hogy ha szóvá teszik a tanár viselkedését, a jegyük bánja. Ha a fiatalok tudatában lennének a jogaiknak, annak, hogy kihez fordulhatnak, és látnának erre példákat, szerintem a tanár-diák viszony, ezáltal az oktatás minősége is sokkal jobb, családiasabb, nyugatibb lenne. A nyugatibb kifejezés alatt elsősorban a diákság és a tanárok közötti nyíltabb és közvetlenebb kapcsolatra gondolok.
– Hogyan befolyásolta a járvány a KMDSZ tevékenységét?
– A KMDSZ nagyon rá volt állva a rendezvényszervezésre, tevékenysége nagy részét ez töltötte ki. Szinte az összes magyar egyetemistát sikerül megmozgatni Kolozsváron például a diáknapok alkalmával, ez esetenként 2000, sőt volt rá példa, hogy 5000 embert is jelentett. Próbálunk megtartani néhány rendezvényt úgy, ahogy lehet, két hete például körtúrára indultunk, kilenc városban mutattuk be a középiskolásoknak a kolozsvári egyetemi kínálatot, hogy azért mégis legyen valami összeköttetésünk a fiatalokkal, különben félő, hogy nagyon eltávolodnak Kolozsvártól, főleg, hogy most fel sem tudnak jönni. Az egyetemistákat ilyen járványkörülmények közt is össze kell fogni, valamennyire motiválni kell őket, folyamatosan ügyködni a háttérben, és amikor majd lehet, újra elkezdődhet az élet.
– Melyek a KMDSZ legfontosabb tervei ebben az évben?
– Mindenképp a közösség megtartása és a közösség építése a legfontosabb cél. Az előző években könnyebb volt néhány rendezvénnyel megfogni egy olyan közösséget, ami a szervezet alapját képezi. Most nincsenek ilyen lehetőségek, sokkal kevesebb ember aktivizál. Elsőéveseknek tartunk mentorprogramokat, akik majd a vezetőtanácsnak a jobb kezei lesznek és remélhetőleg segítenek majd, ahogy csak tudnak. Ebben az évben nem volt semmilyen ismerkedő vagy összerázó buli, ilyen körülmények között elég nehéz megtartani azt a közösséget, akik majd akarnak is tenni az egyetemistákért.
– Miért ajánlanád a KMDSZ-t a fiataloknak?
– Több ágazatban is lehet tevékenykedni a szervezeten belül. Bár önkéntes munkáról van szó, de ezáltal olyan tapasztalatokat, „soft skilleket” szerezhet az ember, amelyeknek egy életen át hasznát veszi. Amióta benne vagyok ebben az ifjúsági szervezetben, olyan embereket ismertem meg, akiket hosszú ideig el tudok képzelni az életemben. Bizakodó vagyok, a későbbiekben mindenképp összeforr Kolozsváron egy erős diákközösség. Ugyanakkor a lelkednek is mindenképp jót tesz az, hogy mozdíthatsz valamit a kortársaidért.
