„A 21. században semmi értelme a feminizmusnak.” „Jó, legyen egyenjogúság, de akkor ti is vonuljatok be katonának!” „Megkaptatok mindent, ami nekünk is van, minek ennek is fölösleges cirkusz?” Ó, hány és hány alkalmat, szituációt tudnék említeni, amelyben férfiak revolverként szögezték nekem ezeket a – javarészt kéretlen – megjegyzéseket. Hadd meséljem el tehát az én feminizmusom mibenlétét.

A feminizmus mint mozgalom, egyetemes meghatározása szerint a következőt jelenti: „A feminizmus olyan társadalomkritikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, amelynek közös célja a nemek közti egyenjogúság társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális téren történő megvalósítása.” Mint láthatjuk, a feminista mozgalom eredendően azt az egyszerű célt szolgálja, hogy a nemeknek ugyanazon lehetőségek és jogok járjanak. Nagyon nehéz, meglepő, és atomfizikusi háttértudást igényel ennek megértése, ugye? Az én feminizmusom is ezen a komplikált és körülményes definíción alapszik, amelynek magját valamikor kiskoromban édesanyám ültette el a következőképpen: „Fiam, mindig, de mindig állj ki magadért, mert a nő egyedül is megáll a lábán, s bármikor képes arra, amire egy férfi.” Én ennek tudatában nevelkedtem, formálódtam, majd amikor elindultam az autonóm, kritikus gondolkodás és önálló ismeretszerzés útján, szembesülve azzal az irdatlan mennyiségű igazságtalansággal, megalázással és lealacsonyítással, amellyel a nőknek nap mint nap meg kell küzdeniük, felébredt bennem a forradalmár és Mussolinit megszégyenítő módon, az asztalt csapkodva kikértem magamnak, hogy ez mégis micsoda dolog, hiszen mi is pont ugyanolyan emberek vagyunk, mint a férfiak, azzal a csöpp eltéréssel, hogy a lábunk között más testrész található. Summa summarum, amióta emlékszem, mondhatom, hogy feminista vagyok.

Feminista vagyok, mert az nem járja, hogy én ugyanazért a befektetett munkáért, szakmai tudásért, tapasztalatért kevesebb fizetést kapjak, mint a férfi. Csak azért, mert én nő vagyok.

Feminista vagyok, mert olyan nincs, hogy ismeretlen férfiak alám nyúlnak a nyílt utcán, mert szexuális vonzalmat éreznek irántam, s egyúttal tárgyiasítanak, csak azért, mert ők férfiak és megtehetik. Csak azért, mert én nő vagyok.

Feminista vagyok, mert elegem van abból, hogy egyes témákban, diskurzusokban a véleményem kevesebbet ér, mint egy férfié. Csak azért, mert én nő vagyok.

Feminista vagyok, mert véget akarok vetni ennek az igazságtalanságnak. A szexista társadalomnak. A tárgyiasításnak. A nemek közti alá-fölé rendeltségi viszonynak. Éppen azért, mert nő vagyok.