A koreai rendező alkotása mégis valami olyant nyújtott a filmművészet kedvelői számára, amit ezelőtt nemigen láthattak a nézők. A szüzsé komédiaként indul, majd átmegy drámába, a végén pedig a horror/thriller elemeit is egybeszövi. Mindenből ad egy kicsit mindenkinek is.

A mozi előtt egyetlen információm volt a filmmel kapcsolatban: hogy ez zseniális lesz. A médiaplatformokon ugyanis mást nem olvastam, csak a pozitívabbnál pozitívabb kritikákat, egy kikötéssel: úgy kell beülni és megnézni a filmet, hogy előzőleg semmit se tudj róla. Hiszen az előzetes is csak némi hangulatvilágot átad a nézőknek, de azt sem viszi túlzásba.

Szóval mit sem tudva a legjobb meglepni magunkat Bong Joo filmjével. A tetszését természetesen nem mindenkinek nyerheti el, de nem is hiszem, hogy ez bármikor szándékában állt volna a rendezőnek. Sokkoló pillanatok és meglepetésükben felboruló popcornos zacskók viszont annál inkább.

Felüdülő volt nézni ennek a remekműnek minden percét. Az operatőri munka zseniális plánokat és vágóképeket használva adta át a koreai nyomor és felső réteg atmoszféráját, és betekintést engedett ezek mindennapjaiba. Olykor az ember elszégyelli magát a két társadalmi réteg eltérései miatt. Az egyiknek nincs amit ennie, a másik pedig nem tud dönteni a sok választékos étel között, amit saját séf készít nekik frissen.

Talán emiatt a röhejes ellentét miatt tudunk azonosulni a mélyszegénységben élő családdal, akik időközben (SPOILER  VESZÉLY) beköltöznek, vagy még helyesebben fogalmazva paraziták módjára belakják a gazdag család rezidenciáját.